Még nyolc óra sem volt. Remek.

Megcsörgettem a főnököm, és röviden velősen tálaltam, hogy Kimi velünk fog jönni az össze hátralévő futamra. Végül is, a szezon végéig minden futamunk közös a Forma 1-esekkel. Nem repesett a boldogságtól, de kikötötte, hogy ne legyen nagyobb gond Kimivel, mert kivágja, mint macskát szarni. Mondtam, hogy majd igyekszem.

Aztán felszaladtam Watkins dokihoz, és talán kissé temperamentumoson kifejtettem ama véleményemet, hogy miért is kéne azonnal kiengednie Kimit. Fél óra után beadta a derekát, azzal a kitétellel, hogy a szőke herceg, azért holnap kétszer lejelentkezik pofavizitre.

 Visszaslattyogtam Kimihez, és benyitottam. Észre sem vett csak bámult maga elé.

-          Szia! – köszöntem rá hangosan.

-          Hát…te… mondta teljesen ledöbbenve.

-          Gondoltam beugrom, és kiviszlek innen. – mutattam körbe vigyorogva teátrálisan.

-          Ne szórakozz velem! – rivallt rám.

-          Mi a faszom bajod van ember? Normális vagy? –kiabáltam rá.

-          Nem vicces, hogy be vagyok zárva ide. Remélem, remekül szórakozol?

-          Te ittál?

Felemelte a karját benne az infúzióval.

-          Mert szerinted ezzel lehet sétafikálni mi?

Lezsibbadtam, itt hagyom félórára, és megint Jégember lett. Baszd ki! Ilyen hangulat változásokat ember nem visel el. Mi van ezzel?

-          Mi bajod van?

-          Hagyjál engem békén! Elegem van mindenkiből, belőled is meg a nagy segítségedből! Hülye picsa!

Totál ledöbbentem.  Nem jutottam szóhoz. Álmodtam, hogy az előbb olyan kedves volt, vagy most álmodom? Nem értem. Miről maradtam le?

Próbáltam nyugodt hangot megütni.

-          Kimi, mi a gond? –kérdeztem, és közelebb mentem egy lépéssel.

-          Tűnj el te kurva! – ordított teli torokból.

Majd a közelében lévő összes tárgyat felém kezdte dobálni, párnát, poharat, lázmérős tálat, tálcát, ivóvizes palackot. Én meg próbáltam elugrálni előlük. Nem értem fel ésszel, mi az isten történt.

 Hírtelen belépett Watkins doki, a személyzettel.

-          Mi történt?

-          Én … én nem tudom. Bejöttem és kiborult.

-          Takarodjon innen mindenki!

-          Látja én mondtam, a depresszió erős hangulat ingadozásokkal jár. Jobb lenne neki itt bent, vagy egy szanatóriumban.

Kimi mint egy elmeháborodott, miután nem talált több felénk röpíthető tárgyat. Elkezdte kirángatni a karjából a kanült.

-          Ne! Kimi! Nenenenenenene! – próbálta a doki, de hiába.

Csak kiszedte.

-          Elegem, van elmegyek! – üvöltötte.

Az ápolók körül állták, a doki kezében meg egy injekciós tűt vett elő.

Ezek le akarják nyugtatni! Nem kéne emberek, nagyon nem!

Aztán egyszer csak elkezdődött a verekedés, és az ápolók végül lefogták .

-          Várjon! Had beszéljek vele!

-           Nem látom értelmét, kisasszony. Le kell nyugtatni mielőtt kárt tesz másokban, vagy magába.

-          Kérem! –néztem a dokira kétségbeesve.

-          Rendben!

Közelebb mentem!

-          Kimi!

Még közelebb.

-          Menj innen! Hülye ribanc!

Pont előtte álltam. Csak rángatta magát, és vergődött, mint egy csapdába esett állat.

Belenéztem a szemébe. Az sok fájdalom, kétségbeesés, és reményvesztettség megint a felszínre tört. Adtam neki egy pofont. Ledöbbent. Megfogtam az állát, és addig kényszerítettem, míg rám nem nézett.

-          Kimi emlékszel, mint mondtam neked! Hogy ha úgy döntesz talpra akarsz állni, én segítek! Tudod jól, hogy én nem fogom feladni, úgyhogy te se tedd! Pláne hogy ennyit törtem magam miattad! Nem zavarhatsz el megint mindenkit! Az istenért! Mire jó ez az önostorozás! Hagyd ezt abba, és gyere menjünk! A doki kiadta a zárójelentésed, azért jöttem, hogy elhúzzunk innen. 

Látszott, hogy kezd észre térni. Leengedte a karját, nem kalimpált.

-          Doki tegye el azt szart!- szóltam hátra- Maguk meg engedjék el! Nem lesz itt semmi gond! Kimi?

-          N….nem,…… persze! Elnézést én……., én….. – úgy beszélt, mint egy zombi.

A doki felé fordultam.

-          Látja kibukott, a bezártság és az egyedül lét miatt. Ha velem jöhet mindig lesz, aki mellette legyen, vagy ránézzen. Nem lesz semmi baj, csak engedje ki!

-          Kisasszony egy ilyen düh roham után, nem lehet.

-          Igaza van a dokinak, közveszélyes vagyok! – bukott ki Kimiből.

-          Elég! Velem jössz és pont! Pihenés és barátok kellenek neked, és olyan légkör, ahol nem céltáblának használnak. –fordultam Kimi felé, majd vissza - Nálam ez mind megvan, tudom kezelni, bízzon bennem doki.

A szobában tapintható lett a feszültség. Végül megszólalt a doki.

-          Jó rendben! De nem szívesen!

-          Köszönjük, és ne aggódjon nem lesz semmi gond! – mondtam magabiztosan.

Nem voltam benne biztos, hogy ezt így is érzem.

-          Menjünk!- mondtam Kiminek és elkezdtem kifelé húzni.

Egyikünk se szólt, egy árva szót se, egészen a homeig. Ott már javában folyt az esti muri, a szerelők, és pár pilóta is nálunk dekkolt, nevettek, viccelődtek, és közben próbáltak kajálni.

-          Gyere! Hátul megyünk be!

A hátsó bejáraton mentem a szobába, nem akartam feltűnést kelteni.

-          Hát itt lakom! Nem nagy szám, de kényelmes, és csendes! És elférünk ketten is. – mondtam miközben kinyitottam az ajtót.

Beléptem, de Kimi csak állt a küszöbön.

-          Gyere már!- mondtam –Idegen vezetést nem tartok, nézz szét bátran!

Bejött szétnézett! Semmi reakció!

-          Ülj le! – böktem a kanapé felé.

-          Köszi.

-          Arra gondoltam ez lenne a te szobád. A kicsi meg az enyém, azt használom hálónak, úgyhogy mivel megszoktam, maradnék annál. Az ágyat ki tudjuk húzni, úgyhogy kényelmesen elférsz majd. Van hely a cuccaidnak is. Apropó hol vannak a cuccaid?

-          A kocsimban!

Hoppá még nálam van a kulcsa, ugrott be.

-          Felhozom őket! Nem vagyok porcelánból, pár csomagot elbírok! Nincs vita! Maradj itt, nézz tv, hallgass zenét, vagy pihenj! Mindjárt jövök, és készülj fel lelkiekben, hogy lemegyünk a többiekhez.

-          Nem hiszem, hogy a történtek..

-          De én meg igen! Csak az a lényeg, hogy ne igyál, és ne vegyél semmit a szívedre. Rendes srácok ezek, és nem fognak csesztetni. Mindjárt jövök!

Alig húsz perc alatt vissza is jöttem, egy nagy bőrönddel, és sporttáskával. Mire visszaértem éppen hoki meccset nézett.

Mondtam neki, hogy míg letusolok pakoljon ki, és szortírozza át kell e valamit mosni.

 Nem vacakoltam sokat, letusoltam, egy fürdőköpenyben átmentem a hálóba, és felvettem egy kényelmes farmert, meg egy fekete kivágott pamut pólót.

Mire végeztem, Kimi is végzett, elpakolta a cuccait. Elküldtem tusolni, míg elvolt addig belenéztem a hokiba, de nem kötött le túlságosa.

Vagy negyed óra múlva elő is került.

Egy kék farmert, és fekete izompólót választott. Egészen tűrhetően festett.

-          Hna gyere! - mondtam – Jól fogod magad érezni, hidd el. Csak ne reagálj túl semmit!

Bólintott. Majd beléptünk a homeba. Sok tekintet fordult felénk.

Nem foglalkoztam velük, elindultam a főszerelőm asztalához.

-          Hali!

Lehuppantam egy üres székre.

-          Csüccs! – mondtam Kiminek.

-          Ő Kimi, ne zavartassátok magatokat, a szezon végégig velünk lesz! Nálam lakik, mert egy kis zűrben van!

A többiek is köszöntek, bár kissé érdekesen néztek. Aztán bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami éppen egy új filmről folyt. Közben elénk került egy étlap, az aznap esti választékból.

Úgyhogy a kaja volt a következő téma, amibe a végre Kimi is kénytelen volt bekapcsolódni, de csak pár szavas válaszokat adott. A fiúk elkezdtek poénkodni, hogy milyen szűkszavú. Itt kicsit izgultam, de valamelyik szerelő odajött és belökött valami poént, amivel megindult az este.

Aztán már csak azt vettem észre, hogy Kimi széles vigyorral ökörködik mellettem, és mindannyian jól szórakozunk.