Alig telhetett el pár perc. Nagyon halkan kopogtattak az ajtómon. Nem reagáltam, inkább a fal felé fordultam, és fejemre húztam a párnát. Néha kifizetődő a strucc politika. Megint halk kopogtatás.

Kicsit nyikorgó ajtónyitás.

-          Fent vagy még? – kérdezte Kimi halkan.

-          Miért lehet melletted aludni? –érdeklődtem csípősen. – Mit akarsz?

-          Semmit. – mondta csendesen

-          Ha semmit, akkor hagyjál aludni! Ha valami konkrét akkor meg bökd ki!

Visszafordultam az ajtó irányába. A félhomályban láttam, hogy Kimi még ott toporog a küszöbön.

Pasik.

Kisebb tapogatózás után felkapcsoltam a lámpát.

-          Jaj az istenért ne rád már a küszöbömet! –pirítottam Kimire. – Gyere már beljebb!

Bejött és bemászott mellém.

Neki dőltem az ágytámlának.

-          Miért jöttél? – érdeklődtem kedvesen.

-          Őszintén? Gőzöm sincs.

Na baszd meg, akkor minek vagy itt? És még mi nők nem tudjuk, hogy mit is akarunk.

Kínomban elnevettem magam.

-          Tudod nem volt rossz trükk, ahogy kikötöttél az ágyamban, de több rafináltságot vártam volna. – nevettem tovább.

-           Szia. –közölte hidegen, és mászott le az ágyról.

Megfogtam a karját.

-          Hová hová? Még nem is csináltál semmit? – viccelődtem.

-          Menj a francba! – pufogott.

Megint nem érti a tréfát? Eszem azt a kis érzékeny lelkét.

-          Csak vicceltem. – mondtam már komolyabban. – Beszélgetni akarsz?

-          Azt hiszem.

-          Miről?

-          Mindenről.

-          Jennyről?

-          Is, meg mindenről.

-          Hát a futamig ráérek. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében. – Mondjuk kezd az elején, aztán meglátjuk, hová jutunk.

-          Amikor megismertem Jennyt, csak azt láttam milyen tökéletes, szép, kedves, és jó.

-          Ismerős, a rózsaszín köd. Aztán jön a pofára esés.

-          Igen. Az elején nem is volt gond, aztán a haverok, meg a szüleim is elkezdték rágni a fülem, hogy ez a nő nem a legjobb, mert sunyi, és a pénzemre, meg hírnevemre hajt.

Nem hittem nekik, úgy gondoltam a szüleimnek, csak nem tetszik, hogy ő egy nagyvilági nő célokkal, és nem egy egyszerű falusi liba. Persze Tony, meg Atee is mondta  magáért, de hiába, azt hittem hogy félnek, ha elveszem, akkor vége a haverságnak.

-          Van abban logika amit mondasz.

-          Van. Csak hogy minél jobban ellenkeztek, én annál jobban ragaszkodtam Jennyhez. Ron mint kívülálló, persze kötötte az ebet a karóhoz, hogy nekem valóban egy ilyen szép, értelmes, dekoratív nő kell.

-          Kitalálom. Jó reklám volt a csapatnak.

-          Pontosan. De én csak azt láttam, hogy mindenki ellenem, meg Jenny ellen van. Aztán úgy döntöttem, mivel szeretem elveszem feleségül. Ebből jó nagy veszekedés lett otthon. Hónapokig nem is beszéltem a családommal, aztán végül nem szóltak bele semmiben, ugyanúgy ahogy a fiúk is feladták. Rájöttek, ha szidják a nőt akit szeretek, akkor velük sem fogom tartani a kapcsolatot.

Majd egy – két év elteltével, hírtelen rengeteg minden kiderült, hogy Jenny csal, az első egy két alkalmat még kimagyarázta. Hogy én úton vagyok, nekem fontos a karrierem, és nem törődök vele, még én éreztem magam szarul. Aztán jött a baba, nem terveztük, de én örültem neki, a fellegekben jártam. De Jenny közölte, hogy ő még építgetni akarja, a modell és lovas karrierjét, és nem fér bele egy gyerek. Mondtam, hogy megértem, de én szeretnék babát. Ő azonban hajthatatlan volt. Elvetette.

-          Szóval ezért volt évekig azaz álláspont, hogy te akkor szeretnél gyereket, ha már visszavonultál.

-          Igen. Aztán egyre ritkábban láttam, mert „építgette a karrierjét”. A lovásszal az ágyban. Majd mikor szakított vele, megint visszafogadtam. Tudom, hogy hülye voltam, de szerettem. Közben a McLarennél sem mentek a dolgok, szar kocsi, szar motor, szar gumi. Próbáltam valahogy felejteni, és a bulik remek gyógyszernek bizonyultak.

-          Ron pedig kibukott, és ment a cirkusz. Te meg a fejéhez vágtad, hogy mennyire patronálta Jennyt!

-          Honnan tudod? –érdeklődött meglepve.

-          Összerakom a mozaikot. Tudod, én gyorsan kiismerem az embereket, pár mondatból vagy gesztusból. Ritkán tévedek. Szóval Ronnal is állt a bál.

Bólintott.

-          A Ferrarinál más volt, Jean amiben tudott segített, meg Michael is. Próbáltak mindkettőnk lelkére beszélni több kevesebb sikerrel. Ha ki is jött a versenyekre, ment a cirkusz. Mindig ugyanaz. Aztán jött a vb győzelem, és pár boldog nap. Jenny akkor sem volt sehol, persze. De jobb is volt így. Annyira boldog voltam, életemben először, hogy nem érdekelt semmi. Aztán megint szar kocsi, csomó balszerencse, két évig, majd kirúgás.

-          Szép.

-          De a hab a tortán tudod mi volt? Míg rallyztam Jennyvel eldöntöttük, hogy válunk. Aztán, az egyik elbaltázott verseny után megjelent, és én részegen az ágyában menekültem. Pár héttel később haza utaztam, aztán megtaláltam a pozitív tesztet a kukában.  Kértem, könyörögtem, hogy ne váljunk el, hogy neveljük fel a picit. De hiába, Jenny közölte, hogy tőlem az életben nem kéne neki gyerek, ezért vette el a többit is.

-          Többit?

-          Mint kiderült, négy babát. És ez volt az utolsó csepp.

Baszd meg! Hogy azt a kurva élet! Egyet még csak-csak, de négyet. Nem csoda hogy Kimi a béka segge alatt van! Elképedtem.

-          És mind tőled?

Bólintott.

-          Vagy legalábbis Jenny szerint.

-          De hogyhogy nem tudtál a többi babáról?

-          Sokat voltunk külön, amikor több nem európai futamot rendeztek egymás után, néha két hónapig nem is láttam.

-          Hát, őszintén szólva gondoltam hogy gáz van. De..- széttártam akarom.

Most erre mit mondjak neki? Hogy egy ritka nagy kurvát vett el, és hülye barom volt?

Ránéztem.

-          Ne mond, hogy még mindig van?

-          De. Aztán elkezdett mindenfélét nyilatkozni rólam, hogy azért vált el, mert én nem akartam gyereket, hogy én vertem, hogy iszok, hogy nőzök, hogy kurvázok. Meg hogy én egy mocsokláda vagyok.

-          Tyűűűű. Ezt mind azért, mert elváltál tőle, és nem kapta meg minden pénzed?

-          Igen. Aztán már mindenki elhitte, a korábbi bulis sztorik miatt, hogy én egy ilyen utolsó szemét vagyok.

-          Ezért úgy érezted, hogy akkor már mindegy, ha valóban meg is csinálod, amivel vádolnak. Végül is a jó hírednek már mindegy volt.

Bólintott. Hna szépen vagyunk!

-          És a fiúk tudnak ezekről?

-          Nem, csak a megcsalásokról, meg a nagy veszekedésekről. Ezeket még eddig senkinek sem mondtam.

-          Nem adom tovább.

-          Tudom.

-          Azt hiszem kezdem érteni, miért nem tartod ezek után sokra a nőket. Pedig, nem mind ilyen, mint ez a nő. Vagyunk páran, akik rendesek.

-          Tudom, te is az vagy!

-          Ezt abból szűrted le, hogy kihúztalak a szószból? –viccelődtem.

-          Nem. Hanem a tavalyi Heikkis esetből.

Érdeklődve néztem rá.

-          Tudtad, hogy úgyse hinne neked, egy ilyen egyértelmű helyzet után, és azt is, hogyha mégis kimagyarázod, sose lesz a régi a kapcsolatotok. Tudtad, hogy nincs értelme az egésznek, ha akkor sem hisz neked, mikor tudja, hogy én bármire képes vagyok. Kidobtad, és nem próbáltad menteni, azt, ami már nem volt meg. Nem hitegetted, és nem hagytad kétségek közt. Nem kínoztad.

-          Nem voltam, olyan állapotban. Le akartam zárni, és felejteni.

-          Nagyon nagy fájdalmat okoztam mindkettőtöknek.

-          Tudod, így utólag, nem is baj, hogy akkor derült, ki hogy nincs meg az ami összetartja a kapcsolatot, és nem évekkel később.

-          De így lezárni se tudtátok normálisan.

-          Hát nem. De végül sikerült. És az e lényeg, hogy túlléptünk a múlton.

-          Igen.

-          És te? Jobb hogy elmondtad?

-          Talán. Egy kicsit.

-          Ne aggódj elmúlik! Mindig jobb egy idő után, hidd el tapasztalat. Csak ne söpörd a szőnyeg alá a problémád. Már tudjuk hogy még mindig fáj a szíved, de ez idővel elmúlik.

Jön majd a normális lány, akibe beleszeretsz és minden megoldódik. Mert egy szerelmes szíven ejtett sebeket, csak egy másik szerelmes szív képes begyógyítani.

-          Jó idézet! Kitől van?

-          Igen, valóban az. Nem tudom, már nem emlékszem, de igazán helytálló.

Ránéztem az órára, hajnali hét.

Megpróbáltam Kimit arrébb taszigálni.

-          Mi az? –érdeklődött ércesen.

-          Innék egy pohár gyümölcslevet. De ehhez ki kel kelnem az ágyból, te meg az utamban vagy. –vigyorogtam.

-          Hozok! – és kiment

Lettem a fejem a párnára, és behunytam a szemem. Csak addig pihentetem, amíg vissza jön. Csak addig.