Ez volt a gyújtó pont, úgy estünk egymásnak mint két eszelős, nem emlékszem, hogy jutottunk el a szobámig, de  arra igen, hogy rángattuk, téptük a másik ruháját.

Olyan lendülettel estünk be az ajtón, hogy az ágyon huppantunk, én alul Kimi fölül.

Alig értem a bőréhez, máris letámadott.

Csókolta a nyakam, majd a mellem harapdálta, a keze pedig egyre lentebb és lentebb csúszott.

Nem fogtam fel mi történik velem, minden összefolyt, és kavargott.

Csak ennyit tudtam,  hogy akarom őt, jobban mint eddig bárkit.

Az újaival elkezdte simogatni a csiklóm, majd egyre beljebb és beljebb hatolt, olyan őrülten jól mozgatta az újait bennem, és közben harapdálta és szívogatta a mellem, hogy pillanatok alatt orgazmus közeli állapotba kerültem.

-          Ne!.... Ne!.... Hagyd abba! – nyögtem kétségbeesetten.

Hírtelen abbahagyta, és rám nézett.

-          Ha nem akarod folytatni….- mondta kissé összetörten.

-          Túl jó! – nyögtem fel. – Túl jó! És ha tovább folytatod…- megcsókolta a mellem, felnyögtem -.

-          Elmész? –vigyorgott rám kajánul.

Bólintottam.

Belefúrta az arcát a vállamba, közben gyengéden csókolgatta.

-          Olyan rossz lenne az? – gúnyolódott.

-          Nem érem be ezzel, én ezt akarom! – mondtam kéjesen és egy lágy érintéssel megsimogattam a férfiasságát.

Beleremegett a teste. Tovább simogattam, érzékien, majd erősen megszorítottam. Felmordult.

Majd egy gyors mozdulattal lefogta a két csuklóm.

-          Elég legyen! –morogta – Hagyd már végre hogy egyszer más legyen a főnök!

Beleharapott a nyakamba, és kiszívta, közben végig mozgott bennem az újaival. Érzékien, gyengéden, nyalogatta a mellbimbóm. Nem bírtam tovább, dobáltam magam az ágyon, és felüvöltöttem a gyönyörtől. Átjárta az egész testem, de nem éreztem fáradt kielégülést, csak magányt, és még égetőbb vágyat.

Elengedte a karom, és újra csókolgatni kezdett, és haladt egészen lassan lejjebb és lejjebb. Túl jól simogatta és csókolgatta a belső combom.

Végül pedig, olyan perverzen nyalogatott, harapdált ott lent, hogy az újabb orgazmusnál már belemélyesztettem a körmeimet a hátába. Felszisszent.

Egy picit feleszméltem.

-          Fáj? –kérdeztem bambán.

-          Micsoda vadmacska vagy. – mondta kéjesen a fülembe.

Megsimogattam a belső combját, majd a heréit. Felnyögött.

-          De nem adom könnyen magam. – mondtam huncutul.

Gyengéden simogatta a mellem, szétfeszítette a combom, és rám feküdt. A kezébe tovább simogatott oda lent, majd a makkját hozzádörzsölte a  csiklómhoz. Majd a kezébe vette a férfiasságát, és rásegítve még jobban hozzám dörgölte, és körkörösen mozgatta, és kicsit be is hatolt. Nem bírtam tovább, már üvöltöttem, és karmoltam ahol értem. A lábaim teljes erővel a dereka köré kulcsoltam, dobáltam magam, és egyre erősebben löktem felé a csípőm.

Egy gyors, határozott lökéssel teljesen belém hatolt.

-          Nem, valóban adod könnyen magad! De az enyém vagy! – nyögte a nyakamba.

Gyorsan, és durván mozgott, de nem érdekelt, annyira jó volt, hogy nem bírtam magammal, elkezdtem tépni a haját a tarkójánál.

Egy erősebb lökés után jött az eget rengető gyönyör, Kimivel egyszerre nyögtünk fel, olyan volt mintha görcsbe rándulna minden izmom, aztán repülnék, végül elernyedtem. Úgy éreztem magam, mint aki be van rúgva, boldognak, elégedettnek,  a világ helyére kattant. 

Kimi néhány gyengéd lökéssel, levezett. Alig bírta tartani magát felettem, egész testében remegett.

Átöleltem, és magamra húztam.

-          Szeretlek! – suttogta.

Nem tudtam mit is mondhatnék, azt kívántam, bár így lenne.

-          Te nem érzel így…- mondta szomorúan.

-          Sajnálom….- mondtam csendesen.

Soha senkivel nem volt még ennyire jó, és ráadásul, őrülten belém van esve, nekem pedig csak egy alkalomra kellett. Hogy ne legyen annyira magányos. Istenem! Még jobban tönk re fogom tenni! Ha ezek után nem fog inni! Hallgatnom kellett volna rá, és kidobni a francba. Majdnem elbőgtem magam.

Szorosan átölelt.

-          Lehet, hogy nem a legjobbkor mondom. De adhatnál egy esélyt. Próbáljuk meg. Tudom, hogy egy utolsó tróger vagyok, de adj egy esélyt! Kérlek!Kérlek! – suttogta, és mélyen a szemembe nézett.

-          Ne csináld ezt … - kértem esdeklőn.

-          Mit? Mit ne csináljak? – dühödött be, felpattant és az ágy mellől kiabál rám. – Ne könyörögjek? Ne kérjek esélyt? A történtek után azt hiszem, jogom van hozzá, én mindent megtettem ami tőlem telt, hogy ne ez legyen a vége. De te rángattál bele mindkettőnket. Jogom van tudni, hogy hogyan akarod tovább folytatni!

Úgy éreztem magam, mint akit ledobtak a mennyekből a pokol legmélyebb bugyraiba.

Nem bírtam tovább befordultam a fal felé, és kitört belőlem a sírás. Pocsékul éreztem magam.

-          Szóval csak egy alkalom…..Hiába mindenki visszakapja azt a mit másokkal tett! – mondta keserűen.

Hallottam, ahogy kimegy zuhanyozni, csendben felöltözik, és kimegy a bejárati ajtón.

Utána akartam menni, de összerogytam az előtérben.

Cefeltül voltam, és forgott a világ. Semmi erőm sem volt. Ezer darabra törtem, mint egy leejtett tükör.

Nem tudom, hogyan de egyszer csak Bruno és Heikki arca tűnt fel előttem.

Bruno nyakába borultam, és csak sírtam, sírtam, és sírtam.

-          Nincs semmi baj! Hallod? Minden rendben. Már kihívtuk az orvost, a rendőrséget, és elvitték Kimit is. Már nincs itt. Már nem árthat neked. – mondta Bruno együtt érzőn.

-          Hogy….mi….? – nem értettem miről beszéltek.

-          Összefutottunk Kimivel. És ne aggódj rendesen helyben hagytuk.

Mi? Mi ? Mi? Próbáltam erőltetni a gondolkodást.

-          Rendőrség? Orvos? – kérdeztem kómásan.

-          Ne aggódj, ezt már nem ússza meg! Jó ideig hűvösön marad! Mindenki tanúskodni fog ellene, már megbeszéltük. –nyugtatott Heikki.

-          Nem értem! Miről dumáltok? – fakadtam ki.

Ránéztem Brunora, és Heikkire, de kerülték a tekintetem.

-          Arról amit veled tett. – bökte ki Bruno – Arről, hogy, hogy…..

-          Megerőszakolt. – nyögte ki Heikki.

-          Mi????????????-  pattantam fel a kanapéról.

-          Összefutottunk vele, és csont részegen újságolta, hogy megvoltál neki. – mondta a padlót fixírozva Heikki.

-          És abból szűrtétek le, hogy erőszakoskodott? – kérdeztem elhűlve.

-          Hát őőőőő, kicsit neki estünk, és mikor Bruno kérdőre vonta, hogy mit csinált veled, akkor közölte, hogy megerőszakolt.

Ehhez le kellett ülnöm. Kimi bele kezdett az ön megsemmisítés utolsó fázisába.

-          De nem teheti, nem teheti tönkre magát. –fakadtam ki.

-          Már tönkre tette. –suttogta Heikki.

-          De, de de…. nem mehet börtönbe.

-          Miért nem Angie? Miért véded még mindig?

-          Mert nem csinált semmit, én is akartam. Le akartam vele feküdni!

A fiúk elhűlve bámultak rám.

-          El akart menni, és bevallotta hogy, hogy régóta szerelmes belém, és és és ….. Nem tudom. Elkapott minket a gépszíj.

-          Te lefeküdtél vele? –hüledezett Heikki.

Bruno a fejét csóválta.

-          Mi van? Mit csóválod a fejed? –ripakodtam rá.

-          Csak, hogy én már az elején megmondtam.

-          Hogy mi?

-          Már akkor mikor mindent elmeséltetek, összeraktam a darabkákat, és én már akkor pedzegettem Heikkinek, hogy ti vonzódtok egymáshoz Kimivel. De persze, mindenki hülyének nézett. Mint tudjuk, te sose bújnál ágyba, olyannal akivel nem gondolod komolyan. Akkor meg, miért feküdtél le Kimivel? Kétlem, hogy azért mert megsajnáltad, hogy milyen elesett szegény, meg hogy marhára beléd van esve.

Ültem, és hallgattam, amiket mond Bruno, és rájöttem, hogy én akkora, de akkora hülye vagyok.

Már akkor megtetszett amikor legelőször annál az asztalnál ülve piszkáltuk egymást, csak könnyebb volt azt hinni, hogy egy tuskó, szemét, mint belátni az álarca mögé, és megismerni.

Amikor pedig, kibújt a szög a zsákból, szépen belopta magát a szívembe, mert tudtam, hogy van benne jó, és ha összeragasztom a megtört a szívét, akkor egy olyan ember lehet, akire eddig vártam. Egy kemény fejű, akaratos, jó pilóta, aki szeret, a nagy veszekedéseink pedig mindig szexel végződnek, és támaszom lesz a bajban. Erre jó nagyot rúgok bele, amitől végleg megindul a lejtőn! Én hülye, idióta, keményfejű, akaratos picsa. Bamba nő!Nem látok tovább az orromnál! Gyűlöltem magam.

Kitört belőlem a sírás.

Bruno együtt érzően megsimogatta a hátam.

-          Minden elszúrtam!

-          Csssssss!

-          És és nagyon részeg volt? Nagyon összevertétek? – Ugye nem. Mondjátok hogy nem!-

Bruno mély levegőt vett.

Ne! Kérlek ne! Rossz érzésem támadt.

-          Kik vitték el? – kérdeztem remegő hangon.

-          A mentősök. De nem azért mert kapott egyet - kettőt.

Nyeltem egy nagyot.

-          Detox?

Bruno nem intett a fejével. Meg kellett kapaszkodnom a szekrényben.

-          Kórházi intenzív. Újabb alkohol mérgezés. Amikor megütöttem elterült, felállt, majd összeesett,  leállt a szíve a sok piától. Újra élesztették és elvitte a roham mentő.

Összecsuklott a lábam, és padlóra rogytam. Bruno odajött mellém, felsegített, ránéztem, láttam a szomorú gyászos arcát, és hírtelen minden elsötétült.