Hangokat hallottam, de nem �rtettem mit mondanak. �gy �reztem mintha �lomb�l lenne a testem. K�nszenved�sek �r�n nyitottam ki a szemem.

El�sz�r nagy vil�goss�got, majd nagy feh�rs�get l�ttam. V�g�l minden lassan form�t �lt�tt.

Egy k�rh�zban fek�dtem, �s �reztem hogy valami fesz�ti a karom, a szemem sark�b�l l�ttam, hogy inf�zi�. Minden feh�r volt, a falak, a csempe, az �gy, a takar�, s�t m�g az ablakon bel�l l�v� roletta is. F�lig le volt engedve, a lusta napsugarakb�l arra k�vetkeztettem, hogy k�s� d�lut�n lehet.

Megcsapta az orrom a k�rh�zszag.

-          Uh! –ny�gtem fel. Irrit�lt ez a b�z.

Fel akartam kelni.

-          Hova hova? –nyomott vissza az �gyba egy sz�ke k�cos hajk�teg.

-          Seb?

-          Szia! – mosolygott- Jobban vagy?

-          Azt hiszem. Mi t�rt�nt?

-          �sszeest�l. Az orvos szerint kimer�lts�g, �s enyhe ideg �sszeoml�s, kicsit megviseltek az ut�bbi napok. – mosolygott b�ztat�an.

-          Hogy ker�ltem ide?

-          Bruno �s Heikki kih�vta a ment�ket, �k hoztak be.

-          Remek. Meddig voltam ki�tve?

-          Majdnem k�t napig. Ma kedd van.

-          Kedd? Baszd meg! Fen�be.

Becsuktam a szemem. Azt�n bevillant Kimi arca.

-          Kimi hogy van? –k�rdeztem agg�dva.

Seb nem n�zett a szemembe, a padl�t fix�rozta.

-          Hogy van? –k�rdeztem emelt hangom.

Semmi v�lasz.

-          Seb! –kiab�ltam r�.

-          Bruno�k megk�rtek hogy tartsam a sz�m. Nem akarnak m�g jobban terhelni, vagy kibor�tani. – mondta csendesen.

-          A kurva �letbe Seb! N�zz m�r r�m, �s mond hogy mi van! – ord�tottam r�.

A szembe n�zett, �s nagyon nem tetszett, amit l�ttam, b�natos volt, szomor� �s gy�szos. M�r majdnem b�g�tt.

- Ugye nem? –suttogtam- Ugye nem?

- Nem. –mondta csendesen- De nagyon rosszul van. Inf�zi�ra, �s monitorokra van k�tve. Minden percben figyelik. Nincs mag�n�l, a gy�gyszerekt�l meg a l�zt�l f�lre besz�l. A szervezete nagyon k�sz van. Az �jabb alkohol m�rgez�sen t�l, van egy cs�nya t�d�gyullad�sa is. Az orvos… Az orvos azt mondta, hogy a……….. k�vetkez� p�r nap kritikus lesz. Ha nem lesz jobban akkor….- kit�rt bel�le a s�r�s.

-          Fel kell k�sz�ln�nk a legrosszabbra. – mondtam �n is b�gve.

Seb b�lintott.

-          A legjobb haverom….a…….bar�tom….. Nem,……. nem…… halhat meg. – motyogta Seb.

-          Szeretem. – t�rt ki bel�le.

Seb r�m n�zett.

-          Akkor igaz a pletyka.

-          Pletyka? –k�rdeztem f�radtan.

-          Hogy te �s �.

-          Honnan?

-          Bruno elmes�lt mindent. De m�r pletyk�ltak ezt az a boxban.

-          Kimi hol van?

-          Ebben a k�rh�zban, p�r emelettel feljebb.

-          L�tnom kell!

-          Nem hiszem, hogy

-          L�tnom kell! –ord�tottam r�.

-          H�vok egy orvost, hogy ezt kiszedje.- mondta csendesen, �s kan�lre b�k�tt.

-          Siess.

-          Persze.

Elrohant, �s p�r perccel k�s�bb vissza is j�tt.

Az orvos, egy j� k�p� harmincas, barna haj�, z�ld szem�, pasi volt.

Feh�r k�penyben, sztetoszk�ppal.

Kicsit nehezen lehetett meggy�zni, hogy engedjen el, v�g�l is abban egyezt�nk meg, hogy a kan�l marad, �s k�s�bb megkapom a t�bbi inf�zi�t.

Megk�rtem Sebet hogy szerezzen valami ruh�t �s ne sz�ljon a fi�knak, �n meg le tusoltam, mire v�geztem megj�ttek a cuccok. Egy farmer, egy torna cip�, egy p�l�, �s egy Red Bullos pulcsi.

-          Rem�lem j�k r�d a cuccaim. – mondta kicsit elszontyolodva.

-          A kocsidb�l vannak?

-          Ahha.

-          K�szi. –mondtam h�l�san.

Felkapkodtam a cuccokat.

-          Mehet�nk.

Kiment�nk a szob�b�l, v�gig a folyos�n a lifthez, Seb megnyomta a kilencest.

-          T�l kell �lnie, �s t�l is fogja �lni! Nem fogom most elveszteni! – mondtam hat�rozottan.

-          Rem�nykedj�nk…

-          Nem! Hinn�nk kell benne! Nem fogom feladni! Pl�ne nem most, hogy sz�ks�gem van r�.

A lift meg�llt, mi kisz�lltunk, a folyos� k�zep�ig ment�nk, ahol m�r r�snyire nyitva volt egy ajt�.

Besz�lget�s zaja sz�r�d�tt ki.

Egy halk rekedtes hang motyogott.

Majd cs�nya k�h�g�s.

-          M�g mindig l�zas. – mondta Heikki csendesen

-          Igen. Megint f�lrebesz�l. – motyogta Bruno. - Angienek nem mondhatjuk meg, m�g jobban kiborulna.

M�ly leveg�t vettem, �s Sebbel a nyomomban benyitottam.

Bruno, �s Heikki az ajt�n�l �llt �s nagyon meglep�dtek, �s sz�r�s szemeket vettek Sebre.

-          Mondtam, hogy ne �t �ltess�k mell�. – morogta Heikki.

-          Jogom volt tudni! �gyhogy hagyj�tok b�k�n. – ripakodtam r�juk.

Bruno mindk�t kez�t felemelte, hogy � megadja mag�t.

-          Hogy van?

-          Rosszul. A szervezete gyenge, a doki szavait id�zte, m�dszeresen le�p�tette mag�t. Ez a k�t alkohol m�rgez�s, �s ez a t�d� gyullad�s csak ront mindenen.

-          Hol szedhette �ssze a t�d� gyullad�st? –morfond�roztam.

-          A doki szerint p�r napja t�rt�nhetett.

-          Lehet, hogy amikor r�tal�ltam r�szegen, v�g�l is a hideg aszfalton fek�dt.

-          Lehet. – hagyta r�m Heikki.

R�n�ztem Kimire. A karjaiba inf�zi�kat k�t�ttek, �s az orr�ba oxig�ncs�vet tettek. G�pek m�rt�k a sz�vver�s�t, �s a l�gz�ssz�m�t. Halkan csipogtak a cs�ndben. Az arca hal�l s�padt volt, �s ny�zott, a szemei be voltak esve, az ajka kicserepesedett. L�tszott, hogy nagyon izzad. Kicsit h�nykol�dott, �s alig halhat�an motyogott. Val�ban nem sok hi�nyzott, hogy a f�l alatt v�gezze.

Cs�ny�n fel k�h�g�tt. �sszeszorult a sz�vem.

Odamentem , �s le�ltem az �gya sz�l�re. Megfogtam a kez�t, a b�re falfeh�r volt, �s hideg.

Halkan suttogott, nem �rtettem mit mond, �gy k�zelebb hajoltam.

-          Angie…..Angie…..sz�ks�gem….van r�….Mondj�tok meg neki…..hogy….sajn�lom….hogy…..szeretem….

-          F�lre besz�l a l�zt�l. – mondta Seb. - Mi�ta ilyen �llapotban van,csak t�ged h�v.

Nem, nem besz�l f�lre, csak sz�ks�ge van r�m.

Kit�rt bel�lem a s�r�s. R�borultam Kimire.

-          Szeretlek te h�lye finn! Hallod! Ne hagyj itt engem! Szeretlek! Hallod Kimi?

Kimi.

Nem tudom mennyi ideig ism�telgettem ezeket, �s meddig b�gtem, de egyszer csak elnyomott az �lom.