Arra �bredtem fel, hogy valaki felemel.

-          Nem megyek sehova. Maradni akarok. - ny�ssz�gtem

-           Maradhatsz! De fekve k�nyelmesebb. – mondta Bruno kedvesen.

Kinyitottam a szemem, ekkor fektetett le egy �gyra.

Gyorsan k�rben�ztem a szob�ban, m�g mindig Kimi�ben voltunk, csak ker�lt az � �gya mell� m�g egy.

-          Rendesek vagytok, hogy elint�zt�tek.

-          Sebnek k�sz�nd, mi haza akartunk k�ldeni pihenni, de � addig nyaggatta az orvost meg minket, hogy v�g�l belement�nk.

-          Meg k�ne k�sz�nn�m neki.

-          Holnap visszaj�n Heikkivel egy�tt. Te most pihenj, mindj�rt j�n a n�v�r az inf�zi�ddal.

V�gtam egy grimaszt.

-          Minden v�gyam!

-          Gondolom. – vigyorgott Bruno.

Kimire n�ztem.

-          Semmi v�ltoz�s?

-          Sajnos semmi. Pr�b�lj meg aludni egy kicsit. Nem vagy �hes?

-          Nem tudn�k enni egy falatot sem.

-          Annak nincs sok �rtelme, hogy te is t�nkre tedd magad.

-          Nem teszem! De most nincs �tv�gyam! –csattantam fel.

-          J�l van, j�l van! –mondta megad�an Bruno – Nem kell a fejemet venni.

-          Bocs. K�ne p�r ruha. Nem sz�nd�kozom ezekben a Red Bull cuccokban meghalni.

-           J� majd hozok be.

B�lintottam.

Megjelent a n�v�r, �s r�m k�t�tte az inf�zi�t.

Oldalra fordultam �s n�ztem Kimi, majd megint elaludtam.

�n csak p�r percnek �reztem, de t�bb lehetett mert amikor kinyitottam a szemem a szob�ban t�k s�t�t volt. De valami ann�l veszettebb�l s�polt, �s pittyegett.

H�rtelen leesett. R�n�ztem Kimi sz�vmonitorj�ra, �s nem l�ttam rajta semmit, csak egy egyenes vonalat. Ebben a percben rontottak be a n�v�rek, �s az orvosok. Ez eg�sz olyan volt, mint egy lass�tott felv�tel.

Elkezdt�k a sz�vmassz�zst.

-          K�szenl�ti kocsit

-          Adjanak neki egy ampulla epinefrint! –kiab�lt az orvos.

Beadt�k.

-          K�rem kisasszony menjen h�tr�bb! – mondta az egyik n�v�r �s a szoba sark�ba taszig�lt.

Nem b�rtam �llni a f�ldre rogytam. Kimi.

-          Semmi! Nincs pulzus!

-          �ss�k ki! K�rem a tappancsokat! T�lt�s sz�zra!

Az orvos r�tette Kimi mellkas�ra  a tappancsokat.

-          H�tra!

Megnyomta a gombot, �s Kimi teste �vbe fesz�lt. V�rt p�r pillanatot.

-          Semmi! –kiab�lta egy n�v�r.

Ne csin�ld Kimi! Jaj Istenem! Majdnem elb�gtem magam.

-          T�lt�s k�tsz�zra!

Valaki �tkarolt. Bruno volt az.

-          H�tra!

Az orvos megnyomta a gombot, Kimi teste ism�t megfesz�lt.

-          Semmi!

-          Adjanak neki m�g egy epit!

Beadt�k. K�zben folyamatosan ment a sz�vmassz�zs.

-          Itt fog hagyni… - ny�gtem fel �s m�r potyogtak a k�nnyeim, nem b�rtam visszatartani �ket.

-          T�l fogja �lni, hallod. –r�zott meg Bruno.

-          T�lt�s �jra! K�tsz�zra!

Ki�t�tt�k semmi. �jabb sz�vmassz�zs, az id� meg csak telt, tudtam, min�l tov�bb pr�b�lkoznak ann�l kevesebb az es�lye, hogy siker�l, vagy, hogy agyk�rosod�s n�lk�l meg�ssza. Eluralkodott rajtam a p�nik.

-          Istenem, �des Istenem….

Bruno er�sen szor�tott.

Megint ki�t�tt�k, megint semmi.

-          Kapjon m�g egy epit!

Megkapta, tov�bb ment a sz�vmassz�zs.

-          T�lt�s h�romsz�zra!

Ki�t�tt�k, megint semmi.

-          T�lt�s h�romsz�zra! Gyer�nk!

Semmi. Csak a s�pol� hang �s az egyenes vonal. Tov�bb ment a sz�vmassz�zs.

-          Kimi! Kimi k�rlek! Ne hagyj itt te szem�t hallod! –ord�tottam teli torokb�l, �s �tni kezdtem a padl�t. Bruno lefogott.

-          K�rlek! –suttogtam.

-          T�lt�s h�romsz�zra!

Semmi. �des Istenem ne! Ne!

-          Kimi! – kiab�ltam.

-          Aszisztol�!

-          Adjunk neki m�g egy epit.

-          M�r h�rmat kapott.

-          Akkor v�ge…. –mondta a doki gy�szos hangon - A hal�l ideje

-          Nem! Nem hagyhatj�k meghalni, hallja! – kiab�ltam az orvosra.

Kit�ptem magam Bruno karjaib�l, �s Kimi �gy�hoz rohantam.

-          Te marha! Erre volt j� ez az eg�sz, hogy most itt hagyj�l! Ne merd velem azt megcsin�lni hallod?! Tartozol nekem!

-          Kisasszony k�rem! Minden lehet�t megtett�nk �rte. Hagyja elmenni.

-          Ne.. - suttogtam.

A padl�ra rogytam. Ez nem lehet. Ez nem lehet, hogy…. hogy…. v�ge…

V�ge....�gy �reztem kisz�ll bel�lem is az �let. �resnek �reztem magam, a vil�g forgott velem....

- H�t v�ge!- suttogtam.

M�r nincs rem�ny, semmi rem�ny.

Valami csippant egyet, majd m�g egyet, �s m�g egyet.

-          Szinusz ritmus!

Feln�ztem a monitorra, �s l�ttam a g�rb�t.

A doki meghallgatta Kimi a l�gz�s�t, �s a sz�vver�s�t.

-          J� l�gz�s, �s sz�vhangok! Eg�sz j�!

-          Eg�sz j�? – �rdekl�dtem emelt hangon.

-          �gy n�z ki, csak r�nk akart ijeszteni, �s el�g j�l siker�lt is neki. De ahogy l�tom, m�r minden rendben. Vas szervezete van, de amit m�velt mag�val, az minden hat�ron t�lmegy,  megviselte a stressz, az iv�s �s ez a betegs�g is. Lehetett sz�m�tani egy ilyen sz�vle�ll�sra. Ha t�l�li a k�vetkez� kritikus negyvennyolc �r�t, akkor minden rendben lesz.

-          Rendben kell lennie.

-          Ahogy l�tom mag�ra is r�f�rne n�mi pihen�s, �s egy nyugtat�. El�gg� kivan.

-          J�l vagyok.

-          Persze. L�tszik is. Mindj�rt itt esik �ssze. N�zze, azzal nem tesz se neki, se mag�nak j�t, hogy hal�lra ideges�ti mag�t, �s nem pihen. Adok egy enyhe nyugtat�t, vegye fel az el��rt inf�zi�kat, aludjon holnapi d�lel�ttig, �s ut�na t�lem, annyit �lhet mellette amennyit akar.

-          De

A doki felemelte a kez�t.

-          Ha nem akkor, m�sik szob�ba ker�l, fel�gyelettel, �s nem mehet sehov� am�g �n azt nem mondom!

-          J�. – mondtam durc�san.

-          Vigy�zok Kimire, ne agg�dj! – mondta Bruno. – M�r nem lesz baj!

B�lintottam.

Lefek�dtem az �gyra, a doki bek�t�tte az inf�zi�t, �s beadta az injekci�t, �n meg azonnal elaludtam.