10. rész

  2010.08.03. 11:02

Basszus, ezt nem hiszem el! Zsoltika SZŐKE LETT!!! Már csak marhára mellékes, hogy Csipa egy szál törölközőben virít itt előttem.
-Kata! Mi a baj?
-Semmi... Úristen!
Csipáról ugyanis lecsúszott a törcsi, én meg az arcom, de főleg a szemem elé tettem a kezem, és éreztem, hogy rákvörös vagyok.
-Csipa, nagyon sexy vagy, csak vegyél már fel valamit...
Ez a lökött Lacóka meg csak vigyorgott. Én lecsapom, ha röhögni kezd!
-Öööö... Hoppá... Bocsi... De miért sikítottál ekkorát?
-Zsolti... te SZŐKE lettél...
-Ööö... Ja. Ma délelőtt készült, eddig csak a srácok látták.
-Amúgy jó lett, megy szemed színéhez.
-Köszi.
-Anyám, ha ezt a többiek meglátják...
Én utána kimentem a színpadhoz behangolni. Nagyjából fél óra alatt végeztünk is, majd visszavonultunk az öltözőbe készülődni. Közben Adri is befutott a sminkcuccokkal és a sorttal, amit nekem ígért mára. Egy extra rövid, extra feszülős farmersort, a hátsóján strasszos halálfejes mintával. Igazság szerint úgy terveztem, hogy Bazsit szédítem meg, de ha már Kimit akarom szívatni, akkor is tökéletes. Persze majd csak a Hooligans koncertre és az utána jövő rockdisco-ra veszem fel egy fekete fűzővel. A wigis rockdizsi lényege, hogy csak rockszámok mennek, de a Mötley Crüe-tól az Anti Fitness Club-ig.
Amint átöltöztünk, Betty mindenkinek megcsinálta a haját. Claun egy fekete nyakpántos csipketop volt hosszú farmerrel, a kezeit befáslizta, a haja pedig a szokásos módon volt kivasalva. Viki egy fekete bőrtopot és vörös bőr minit, hozzá egy fekete hosszú gyöngysort viselt, a közel 1 méter hosszú haja pedig ismét le volt engedve. Tisztára úgy nézett ki, mint Noa, a Lovegun énekesnője. Sandyn fekete-rózsaszín-lila pomponlány ruha volt, neccharisnya, boxcipő fekete csuklószorító (TH-s) és szegecses karkötő volt, a haja picit be volt hullámosítva és ott virított benne a rózsaszín tincs. Betty egy farmersortot viselt fekete aszimertikus toppal és tornacipőt. Haja a szokásos. És én? Nos, én egy fekete koptatott farmer sortot választottam, persze az extraszűk fajtából és egy fekete rojtos bőrtopot. Mondanom se kell, hogy a legfeszülősebb fajtából. Persze a hajvasalás nálam se maradt el, csak Betty még egy kicsit meg is tupírozta a tövét, hogy vadabb hatást keltsünk. Közben befutott Balázs is így őt is kikészítettük némi fekete szemcerkával, kis hajzselével (Tisztára mint Csipa csak szőkén, illetve mostmár Zsoltika csak zöld szemekkel), emellé még jöhet a koptatott farmer, és fekete nyomott mintás ujjatlan felső ami kivillanotta a tetkóit... Ohhh anyám... Csak tudnám miért tetszik ennyire...
Kimentünk egy kicsit nyitás előtt a színpad elejére és ekkor megláttam a bejárat előtt Jennit. Viszonylag szimplán volt öltözve semmi belőtt haj, smink. Elémentem, hogy lássák, velem van.
-Szia Jenni. Már vártunk, gyere.
-Szia Kata. Az igen! Jól nézel ki-kacsintott.
Amint bementünk az öltözőbe, Betty és Adri azonnal kezelésbe vették Jent. Átöltözött a fekete bőrfűzőbe és a farmerbe, majd Adri elkészítette a vad fekete szemsminket, amit természetesen a pink szájfénnyel fejelt meg. Betty dobott egy kis tupírt Jen hajtövére, amúgy hagyta nagyjából a természetes formájában. kész Rock&Roll díva lett. Mikor a tükör elé állt elámult.
-Azta! Most pont úgy nézek ki, mint ti. Még azt hiszik én is a zenekar tagja vagyok.
-Annyira azért nem-jött oda Zsolti.
-Zsolti??? Te szőke vagy?-esett ki egyből a csajok szeme, persze a Jené is.
-Öööö... Ja. Kata nem mesélte? Mikor meglátta, lesikította Csipáról a törölközőt...
-Zsolti, ne már!-mondtam én is nevetve. Na, a többiek szakadtak a röhögéstől.
-Mindjárt nyitás, igaz?
-Jaja. Majd jönnek Kimiék is-nézett rám Jenni.
-Majd meglátja mit kap...-mosolyodtam el.
Kinyitott a Wigi, a népek meg tódultak befelé. Megláttam Kimiéket is. A Szőke egy motoros bőrgatyát viselt fekete pólóval, Heikki szintén bőrgatya fekete Nightwish-es póló (Mert miért is ne?), tornacsuka, Sebike Blink 182-s póló, koptatott farmer, fekete sportcipő, Jaime pedig egy fekete alapon arany nyomott mintás ujjatlan felső koptatott farmer, tornacsuka. Meg egy vagon zselével tüsisre belőtt séró mindegyiknél. Mi ekkor már a színpad mögött álltunk, kilövésre készen. A színpad előtt pedig szép kis tömeg verődött össze, akik a nevünket kiabálták.
-Stars on the Sidewalk... Stars on the Sidewalk... Stars on the Sidewalk...
-Az igen! Kezdő banda, és máris ilyen rajongótábor...-mosolyodott el Heikki az ötös asztalnál.
-Van mire-felelte Jenni, aki időközben csatlakozott a srácokhoz.
-Jenni? Jesszus, mit csináltak veled?
-Kicsit átalakítottak. De ez nem gáz... Tiniként is voltam ilyen.
-Te? Ezt eddig miért nem említetted?
-Mert nem kérdeztétek, én meg nem reklámozom. Kimi is tud bizonyos dolgokat róla, de Kalle rengeteget tudna erről mesélni.
-Most veszem csak észre: Converse?
-Az. Nem is lehet mindig tűsarkúban lenni. Kimi, nagyon bámulod a színpadot. Katát várod?
-Mi... Ja... Nem, dehogy... Csak...
Jen csak elmosolyodott, mert tudta, mire számíthat az ő Szöszkéje.
A színpad teljes sötétségbe borult. A közönség ekkor már őrjöngött, majd Clau felpattant a dobok mögé, aztán egyik oldalról Betty, másikról Sandy és Viki foglalták el a helyüket és végül én következtem. Ekkor kigyúltak a fények.
-Szasztok Jóestét Wigwam Rockklub! Aki akarja énekelhet velünk!-és felcsendült P!nk So what című száma. Imádom ezt a dalt, beszólós, szemét pasikat kiosztós, ugyanakkor igazi bulidal. A közönség meg énekelte velem és ugráltak, táncoltak, buliztak. Olykor odakacsintottam Kimiékre is. Amennyire láttam a fényektől, a Szőkének majdnem kiesett a szeme, úgy bámult engem. De a többiek is, kivéve Sebike, mert ő le sem bírta venni a szemét Vikiről. Csak néha kortyolt bele a Safe Sex on the Beach koktéljába... Jen oldalba bökte.
-Mi az Seb? Nagyon nézed Vikit. Tetszik?
-Ahha... Mi?... Bocs Jenni, elbambultam.
-Ja. A helyedben én is elbambulnék ilyen szép lány láttán.
-Milyen hosszú haja van...
-Közel egy méter.
-Mennyi? Úristen...
-De nagyon szép...-ábrándozott el Sebi.
-Tetszik neki a lány-mosolygott Heikki.
-De nem kicsit. Szerintem bele is szeretett. Bár ha elmegyünk...-morfondírozott Jaime.
-Ezt hagyjuk rájuk.
Közben a színpad előtt egyre jobb lett a hangulat, nyomtuk egymás után a dalokat. Terítékre került még a Paramore Crushcrushcrush című dala, vagy éppen a Garbage-től a Why do you love me-t. Utóbbi után szintén hatalmas tapsot kaptunk.
-Köszönjük. A most következő dalt... Egy nagyon kedves barátnőnknek ajánljuk, akit nemrég ismertünk meg... Kérlek Jenni, gyere fel a színpadra.
erre ő először kicsit meglepetten nézett, de elindult a színpad felé. Már sejthette, hogy a Celebrity Skin következik.
-Köszöntsétek a sok szeretettel Jenni Dahlman-Raikkönent! Üdv a színpadon Jen!-ekkor pár felől hatalmas sikítás következett.
-Én is üdvözlök mindenkit! Remélem jól érzitek magatokat. Hogy Kata miért is hívott fel a színpadra... Azt hiszem, tudom melyik dal jön... A dal, ami egy kicsit mintha rólam szólna. Tudom, kissé furán hangzik, de ez így van. Jöjjön egy dal arról, hogyan lesz egy tomboló rockercsajból csillogó celeb, de a lelke mélyén marad, aki volt. Jöjjön a Courtney Love-tól a Celebrity Skin!
Ekkor Betty a húrokba csapott, én pedig énekelni kezdtem.


Oh, make me over

I'm all I want to be
A walking study
In demonology


Hey, so glad you could make it
Yeah, now you really made it
Hey, so glad you could make it now


Oh, look at my face
My name is might have been
My name is never was
My name's forgotten


Hey, so glad you could make it
Yeah, now you really made it
Hey, there's only us left now


When I wake up in my makeup
It's too early for that dress
Wilted and faded somewhere in
Hollywood
I'm glad I came here
With your pound of flesh
No second billing cause you're a star now
Oh, Cinderella
They aren't sluts like you
Beautiful garbage beautiful dresses
Can you stand up or will you
just fall down


You better watch out
What you wish for
It better be worth it
So much to die for


Hey, so glad you could make it
Yeah, now you really made it
Hey, there's only us left now


When I wake up in my makeup
Have you ever felt so used up as this?
It's all so sugarless
Hooker/waitress/model/actress
Oh, just go nameless
Honeysuckle, she's full of poison
She obliterated everything she kissed
Now she's fading
Somewhere in Hollywood
I'm glad I came here
With your pound of flesh


You want a part of me
Well, I'm not selling cheap
No, I'm not selling cheap


Persze ez is sikert aratott, és párszor szért odatartottam Jen orra alá a mikrofont, nem törődve azzal, hogy pocsék hangja van. Őt se érdekelte. Kimék meg csak néztek, mint mindig.
-Kimi... Rászólnál a feleségedre, hogy ne virnyogjon, pocsék hangja van...-fogta be a fülét Jaime és Sebike.
-De azért vicces-mosolygott Heikki.
Kimi meg már megint vak és süket volt, mert engem bámult, még csak nem is a feleségét. Tiszta hülye. Ilyen szép és aranyos felesége van errefel egy ilyen nagyszájú zúzós-balhés rockercsajjal akar kiekzdeni, mint én. Próbálkozzál Szöszi, a kutya is a próbálkozásba döglött bele... A dal után Jenni visszament srácokhoz, akikkkel egy nagyot nevetett az előbbi kis produkcióján.
-Jenni... Ezt soha az életben nem néztem volna ki belőled...-nevetett Sebi.
-Én se magamból. Kicsit újraéltem a tinikoromat. Már csak az hiányzik, hogy a bátyám, Kalle is lásson így...
-De Kimi úgy látom rád se figyel...-jegyezte meg Jaime.
-Hűséget esküdött, nem vakságot...
-De te is mondtad, hogy tudod mit akar Katától...
-Nyugi már! Én ahogy ismerem ezt a csajt, ha Kimi rá akar mászni, kiheréli. De Sebi is nagyon a színpadra bámul, csak ő Vikit nézi. De nézzünk mi is oda, jön a lírai blokk.
Én pedig már gitárral a kezemben ültem egy bárszéken a mikrofon előtt. Betty nekiállt üres óráinkban tanítani. Na jó, ne gondoljatok valami nagy extrára, de "alakul a molekula". A 4 Non Blondes együttes What's up? című dalával indítottuk hagyományosan a lírai blokkunkat. Majd jött P!nktől a Just like a pill. Szeretem az ilyen kicsit fájdalmasabb dalokat is, eszembe juttatja, hogy mit kellett magam mögött hagynom, hogy idáig jussak. Utána a Tokio Hotel By your side-ja következett, amit képletesen az élet-halál között lebegő Felipének ajánlottam. Egy gyönyörű dal arról, hogy ha magányos vagy mindig van valaki melletted. Ezt egy páran meg is könnyezték, de a taps nem maradt el.
-Köszönjük... A most következő dal egy tragikus esemény hatására került a programunkba. Mint sokan tudjátok, egy nagyon kedves kolleganőm, Andi júniusban öngyilkos lett. Az ő emlékére szóljon most ez a dal... arról, hogy mindig van kiút... Don't jump
Amint énekeltem, mindenkinek a szemébe könnyek szöktek, még a Jenniébe is. Szerencse, hogy vízálló a sminkje, meg a miénk is, mert nekünk is folytak a könnyeink. Andi egy remek lány volt, de mikor májusban megerőszakolták, összezuhant. Vivi, Évi és én próbáltuk benne tarani a lelket, és mikor kimászott a tízemeletes lakótömb tetejére, utánamentünk. Könyörgtünk neki, hogy ne tegye, a zsernyákok elkapták azt a szemétládát, de hiába... A szemünk láttára leugrott... A látványt senkinek sem kívánom. Ugyan a helyére került Lilla az Old Man'sben, de a fogasát a raktárban és a többi helyét senki sem foglalta el. Mikor odalestem az ötöshöz, láttam, hogy még a srácok is könnyeznek. Én pedig énekeltem:


Érted üvöltök bele az éjszakába

Ne hagyj cserben
Ne ugorj
A fények nem kapnak el
Becsapnak
Ne ugorj
Emlékezz
Rád és rám
A világ odalent nem számít
Kérlek, ne ugorj
És ha mindez nem tart vissza téged
Érted fogok ugrani


-Köszönjük...-mondtam a végén a könnyeimmel küszködve. Jöjjön most egy olyan dal, ami egy gyerek kétségbeesett kiáltása a szülei felé, hogy hallgassák meg őt is... egy családi portré...
Sandy ekkor letette a gitárt és mellém ült egy bárszékre. És felcsendült P!nktől a Family portrait. Ahogy énekelte Sandy, mindenki sírni kezdett, hiszen ő az, aki akkora átéléssel tudja ezt elénekelni, hogy beleborzong mindenki.Az ötöshöz pillantottam ismét, hát a srácok szeméből is potyogtak a könnyek. még a kőkemény Jégember se bírta ki száraz szemekkel, sőt még az oly kemény rockerarcok, mint a Hooligans tagjai is párszor megtörölték a szemüket. És hát Sandy... ő szabadjára engedte minden érzelmét a dallal és az utolsó pár sort már zokogva mondta ki, majd gyorsan leszaladt a színpadról, ám fél perc múlva visszatért, mint egy igazi profi, mintha mi sem történt volna.


Az ötösnél:
-Húhh... Nem hittem volna, hogy így is tud énekelni... Ez félemetes volt...-borzongott meg Jaime.
-Kedves volt tőlük, hogy Felipének szántak egy dalt...-tette hozzá Kimi.
-De ahogy most Sandy énekelt... Senki nem bírta ki könnyek nélkül...-szólalt meg végre-valahára Sebi.


A könnyek után következett P!nk Don't let me get me-je, amit mindenki egy emberként énekelt velünk. És a taps sem maradt el.
-Köszönjük! most pedig a lírából kicsit vissza a Rock&Rollba! Jöjjön az All the small things!
Na, mostmár aztán beindult a nagybetűs BULI, jöttek egymás után a pörgősebbnél pörgősebb dalok: U+Ur Hand, Trouble, sőt még egy régi klasszikus, az I love Rock&Roll is elhagnzott. Ennek sokan a Britney-féle feldoldozását ismerik, de az eredeti sokkal jobb. Persze volt még egy kis The Veronicas is. Na, ennél a dalánál viszont Viki dobta be magát, a refrénnél mintha egyértelműen minden szót Sebinek énekelt volna... És még a közeledő Hooligans-bulira is bemelegítettünk mindenkit, olyan dalokkal, mint a Szabadon, a Legyen valami, a Félember (Jégember, ahogy néha elvicceljük) és a jó öreg Hotel Mámor. Na, erre már nem tudom minek kell lenni, hogy ne induljon be valaki. Még Jennek is tetszett a dal, bár ugye a szövegét nem értette. a záró dalunk pedig két igazi csajos dal lett: az egyik a Lovegun Halleluja című dala, a másik tinikori kedvencem, aminek szövegét szinte szentírásnak veszem a mai napig is: a Sugarloaf-tól a Vadvirág. Imádjuk ezt a dalt, nincs fellépés, ahol ne játszanánk el, és a házibulijaink visszatérője. Lehet rá bulizni és egy abszolút csajosan lázadó dal. És a közönség természetesen velünk együtt bulizott a dalra. És a végén jött a tomboló taps!
Köszönjük nektek! Nemsokára jönnek a Hooliganok, úgyhogy ne menjetek sehova! Illetve csak a bárpultig, és igyatok valamit...-mondtam még a mikrofonba, majd lesiettünk a színpadról átöltözni. Na, itt már mi is jobban kitettünk magunkért... Clau egy fekete fűzős miniruhát vett fel csipkeharisnyával és fekete, úgynevetett Platform cipővel, illetve könyökig érő necckesztyűvel. Viki egy szűk, koptatott farmer miniszoknyát választott, hozzá egy fekete fűzős topot, neccharisnyát és magasabb sarkú, hegyesorrú csizmát, valamint szintén necckesztyűt és néhány szegecses karkötőt, a gyöngysort pedig meghagyta. Sandy egy pink tütüt, egy aszimmetrikus, rózsaszín halálfejmintás topot, pink-fekete csíkos harisnyát, ugyanilyen kesztyűt és tornacsukát viselt. Betty egy piros fűzős, tüllbetétes fekete minit és egy fekete bőrtopot, valamint egy fekete bőrnyakláncot, indián karkötőket, fekete ujjatlan kesztyűt és lángnyelves magassarkú csizmát vett fel. Én pedig a már eltervezett szerelést öltöttem magamra, meg még mellé pluszban egy általam készített fekete gyöngy nyaklánc (Nyakörvnek hívom, mert a nyakamra simul), egy szegecses övet, egy csipkekesztyűt, még két szegecses karkötőt, neccharisnyát és a nálam szinte elmaradhatalan lángoló magassarkú fekete wesco bokacsizmát. Szóval asszem eléggé dögösek voltunk, mert mikor kijöttünk az öltözőből, mindenkinek kiesett a szeme. Persze smink a szokásos maradt. Vad fekete szemfestés, némi ezüstcsillám és az elmaradhatalan pink, csillámos szájfény.
Kimentünk a pulthoz, valami innivalóért. Na ez persze az Iceman-koktél volt. Tudjátok... Finlandia vodka, Jackk Daniels és Red Bull, arány ízlés szerint. Illetve a már a fejben lévő töltet szerint. Vesztemre Kimi is ott volt a pultnál. És a szeme majdnem kiesett, mikor meglátott. Megnyekkennni nem is tudott. A poén az, hogy Jen látta az egész jelenetet és csak nevetett rajta. Közben hogy senki ne lássa, azért sok skiert kívánt...
Kezdődött a Buli, úgyhogy léptünk a színpad elé. Felhangzott az Intro, mi meg őrjöngtünk. Egyszercsak kirobbantak a srácok a színpadra, és minden csak őrült sikoltozásba kezdett Zsoltika új hajszíne miatt. Csipáék a Legyel Valami-val kezdtek, majd sorban jöttek a klipes és nem klipes dalok: Elkábít, Menj tovább, Ringass el, Van az úgy, és így tovább, az Emlékül-ig. Na itt Viki szemébe ismét könnyek szöktek, mert ez a dal mindig arra emlékezteti, amit akkkor érzett, mikor a sérülése miatt fel kellett adnia a tornászkarrierjét. De utána letörölte a könnyeit, mert jött sorban a többi dal: Éltem voltam, Várok rád, nincs két életem, Szabadon, játszom, Nőben a boldogság, Don't stop me now, Szex és KV, Fílorájt, Csont nélkül, Éld az életet! (Pörögj!) Vagyok aki voltam, Eljátszott Gyémánt, majd lementek a színpadról. Na ekkor jött a visszataps. Vissza is jöttek a szokásos utolsó hármassal: Királylány, Félember és persze az elmaradhatalan Hotel Mámor.
Ami minket illet, mi végitomboltuk az egész koncertet, énekeltünk, táncoltunk és röhögtük a Csipa-táncot. Még sose éreztük magunkat ilyen vadnak, sexynek és szabadnak. Amúgy az ötösnél a kis csapat is élvezte a bulit, legalábbis Jennek bejött a stílus, meg Heikkinek is. Kiminek meg úgyis csak én jártam a fejében... A koncert után odamentünk hozzájuk.
-Ideülhetünk?
-Persze, gyertek csak!-mosolyodott el azonnal Sebike és beljebb húzódott, hogy Viki mellé ülhessen. Én melléjük ültem pont szembe Kimivel és Jennivel. Kimi látszólag nem sokat törődött azzal, hogy mellete ül a felesége és legalább 10x olyan jó nő, mint én. Bár ha nem lett volna Jen mellette, szerintem már ott az asztalra tepert volna. Jennel meg közben állandóan egymásra mosolyogtunk, tudva, hogy az ő drága Szöszije hamarosan alaposan pofára esik.
-Piszok jó banda vagytok!-lelkendezett Jaime.
-Köszi.
-Uhh... Mikor a lassú dalokat játszottátok, abba beleborzongtam-mondta Heikki.
-A Family Portrait és a többi?
-Igen. Mikor körülnéztem mindenkinek könnyes volt a szeme.
-Így is tudunk énekelni-mosolygott Sandy.
Viki és Sebi meg közben annyira elvoltak, mintha mellettük se ültem volna. Közben kezdődött a rockdisco. Na, mondanom se kel,, Clau, Viki, meg én azonnal felpattantunk és célba vettük a három, időközben felállított rudat a színpadon... Hááát... Öhm Öhm... A pasiknak csorgott a nyála, mikor meg Betty is beugrott, beindult a Rock&Roll gépezet. Leszbikus orgia csak ruhában rockzenékre. Pár dal után elfáradtunk kicsit, úgyhogy leültünk Vikivel vissza a helyünkre. Sebi még mindig meg volt babonázva.
-Hűűűha... Ez sexy volt...-vigyorodott el Jaime.
-Öööö... Köszi.  A Hooligans-buli milyen volt?
-Nem rossz, nekem tetszett-Heikki.
-Szerintem se volt rossz-Jen.
-Viki... Hogyhogy ilyen hajlékony vagy?
-Tornászmúlt.
-Te tornász voltál?-kerekedett ki Sebi szeme.
-Igen, de egy sérülés miatt fel kellett adnom. Így váltottam zenére.
Egyszercsak megszólalt a Veronicas-tól az Untouched.
-De jó! Imádom ezt a dalt! Gyere csak Sebi!-kiáltott fel Viki és már húzta is maga után Sebikét a  színpad felé.
-Hogy ebből mi lesz?-mosolygott Jenni.
-Megtáncoltatja-kacsintottam. És nem is tévedtem. Viki bedobta magát, Sebi meg csak bámult eleinte, majd ő is kezdte élvezni a szitut. Közben engem meg Zsoltika kapott el, mert a következő dal a Pörögj! volt. Na, mi pörögtünk is, persze azért visszatértek a többiek is, csak már nem a rúdra (Hihihihi...). Mikor a Trouble jött P!nktől, kissé elfáradtam, így elnidultam először a mosdó felé, hogy rendbeszedjem a sminkemet és kimenjek levegőzni. De ekkor valaki elkapta a karom...
-Hová hová, Kislány?
-Kimi! Mi a faszt csinálsz? Engedd el a karom!
-Azt már nem! Szívdöglesztő nő vagy... És most senki nem lát...
A tekintete egy vadállatttá változott. Nem igazán érzek ilyet, de most megijedtem.
-Kimi! Eszednél vagy? Jenni is itt van!
-Kit érdekel? Most csak az enyém vagy-mondta, majd nekilökött a falnak. Vesztemre műkő borítás volt a falon így mikor konkrétan felkent a falra, féloldalt estem és felszakadt a sebem, ami vérezni kezdett.
-Áuuuu-ordítottam fel, remélve, hogy valaki meghall és mégsem kell bunyóba bocsátkoznom.
-Cssss... Heikki, hallotad?-kérdezte Jen kissé távolabb a mosdók előterétől.
-Igen, ez mintha Kata lenne. Ajjajj... Ha Kimi beindult...
-Várjunk még, ha minden jól alakul, Kata meg tudja védeni magát.
-De Kimi...
Közben Kimi még mindig a karomat fogta és nekiszorított a falnak, majd megcsókolt. Hidegen, követelőzően és durván. Teljesen más volt, mint Balázs. Egy pillanatra megbénított a félelem, aztán villámgyorsan kitéptem magam a kezei közül és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
-Nem érted meg? Nem fogok veled lefeküdni, mert nem vagy az esetem!
-Persze, bezzeg az a kis szőke pöcs az eseted, mi? Igazi férfival lehetsz baby...-tolt neki újra falnak, közben belecsókolt a nyakamba, de én úgy éreztem, mintha át akarná harapni a torkom, közben az egyik kezével a falnak szorított, a másikkal a fenekemet fogdosta. Még életemben nem féltem így... Úristen, ha nem jön valaki, itt fog megerőszakolni...
-NEEEEEM!!!!!-ordítottam fel és egy hatalmasat rúgtam oda. Erre elengedett, és összegörnyedt a földön, de közben odaért Jenni és Heikki is.
-Minden oké, Kata?-kérdezte aggódva Jen.
-Asszem-motyogtam, majd kirohantam az épületből. Ki a szomszéd épületnél levő lépcsőhöz. Ott leültem és hoszzú idő után újra először keservesen zokogni kezdtem...