-Kata... Mi a baj?-jött oda Zsolti, aki kijött egy kis friss levegőt szívni. Én pedig csak sírtam és sírtam és sírtam tovább. Ő ekkor mellém ült én pedig a vállára hatottam a fejem. Erre megölelt.
-Csss... Nincs semmi baj. Kata... te vérzel...
Ugyanis a felszakadt sebemből még mindig csorgott a vér, szerintem szép kis csíkot húzhattam magam után. És hát fájt is szörnyen. Az a hülye Kimi csúnyán odavágott a falhoz. Közben Balázs is odajött, aki halványan látta mi történt.
-Kata... Ne sírj, egy ilyen fasz nem érdemli meg hogy sírj miatta.
-Tudom-szipogtam.-De akkor is... iszonyúan megijedtem... Úgy gondoltuk Jennel, hogy kicsit megvicceljük, eljátszom, hogy miatta vagyok sexy...
-Csak nem úgy sült el, ahogy terveztük-ült mellém a másik oldalra Jen és ő is megölelt.
-Ne haragudj Jenni...
-Nem, te ne haragudj. Közbeléphettem volna, de úgy gondoltam, megvéded magad. És ha nem lettél volna ennyire észnél...
-Abba jobb bele sem gondolni-mondta Zsolti. Közben kijöttek a többiek is, mert Bazsi dobott egy SMS-t Sandynek, hogy mi történt. Ők is körbeültek és próbáltak vigasztalni. Közben Viki hozott egy fél Jacket. Pontosabban egy fél üveg Jacket. Még az asztalon maradt, de ő kihozta.
-Tessék, hátha jót tesz.
-Köszi Viki-mondtam, majd jól meghúztam.
-Na, ez most jólesett.
-Hurrá, visszatértél-mosolygott Betty.
-Kimivel mi van?
-Otthagytam Heikkivel. De asszem megyek ágyba dugom, mert holnap beszélni akarok a fejével.
-Azt jól teszed-mondta Sebike.-Láttam, tiszta molyos és nagyon fájlalja a... mármint ott... Heikki és Jaime vele vannak.
-Akkor ha nem haragszotok, én most megyek.
-Jó, persze. Szia!
Jenni visszament a férjecskéjéhez.
-Kimi, jó lenne, ha kicsit összeszednéd magad, megyünk vissza a szállodába.
Ezt akár a falnak is mondhatta volna, mert Kimi a füle botját se mozdította rá. Végül Heikki és Jaime segítségével betuszkolták egy taxiba és visszavitték a szállodába. A lakosztályban csak levágódott a kanapéra és aludt, mint a lőtt kutya. Jenni otthagyta, bement a fürdőbe, lemosta a sminkjét majd ő is lefeküdt. Ki akarta pihenni magát, mert azt érezte, hogy most szíve szerint leordítaná a hajat Kimi fejéről. Nem Katára volt dühös, tudta jól, a lány így is-úgy is kikosarazta volna Kimit, de az, hogy a Szőkéje majdnem megerőszakolt egy ilyen kedves, aranyos és vagány lányt, felmérgelte és elszomorította.
Eközben a Wigi előtt:
-Viki, eljössz velem sétálni?
-Áááá... én... Nem is tudom... Nem akarom így itt hagyni Katát.
-Menj csak-mosolyodtam el, másfél óra hosszája újra először.
-Oké. Pillanat, hozom a táskámat.
Mikor elmentek, Clau elmosolyodott.
-Sanda gyanúm, hogy Sebi és az én imádott Hugicám egymásba estek.
-Szerintem is. De Sebinek el kell, hogy menjen.
-Jajj, Sandy! Attól még, hogy elmegy, a kicsi szívét úgy itthagyja, hogy öröm lesz nézni.
-Ebben igazad van Betty. De szerintem ne szóljunk bele.
Eközben Viki és Sebi egy közeli játszótér felé vették az irányt. Ekkor már kéz a kézben sétáltak.
-Szép emlékeim vannak erről a játszótérről-magyarázta Viki, Sebi pedig szinte itta minden szavát.-Kicsi korunkban mindig itt lebzseltünk Clauval, aztán már tiniként előfordult, hogy itt kötöttünk ki egy-egy görbére sikerült este után. Tekintve hogy ez van a legközelebb a törzshelyünkhöz.
-Mesélj a tornászmúltadról is-kérte Sebi.
-Na jó, ha szeretnéd. Öt-hat évesen kezdtem el, és az edzőim szerint tehetséges voltam. Nap mint nap gyakoroltam kőkeményen és meg is volt az eredménye. Közben persze ott volt a zene szeretete is, így kezdtem el bassgitározni általánosban. Minden olyan szép volt... Egészen addig a napig...
-Mi történt?
-Egy nagyon fontos versenyre készültem. A felemás korláton voltam az egyik legjobb de elrontottam a leugrást... Szilánkosra tört a bal kulccsontom, és az orvosok azt mondták, hogy már nem bírnám el azt a szintű terhelést, amit az élsport adott... Derékba tört a karrierem... Pedig még el sem kezdődött igazán...-ekkor Viki gyönyörű barna őzikeszeme könnyes lett, de nem akarta, hogy a srác így lássa, ezért elfordult és hagyta, hogy hatalmas hajkoronája eltakarja arcát.
-Semmi baj, Viki-mondta Sebi, majd egy óvatos mozdulattal elseperte a lány arcából a közel egy méteres hajzuhatagot majd a gyönyörű hatalmas barna őzikeszemekbe nézett. Viki pedig úgy érezte, elvész a csodaszép kék szempárban. Sebi egyre közelebb hajolt, Vikinek meg eszébe sem jutott elhajolni, csak hagyta, hogy sodorják az események. Végül egy gyengéd csókban találkozott ajkuk, mely csupán pár másodpercig tartott, de számukra az örökkévalóságnak tűnt... Viki valami különös remegést érzett a szívében, amire nem tudott magyarázatot adni, de ott és akkor nem is akart. Mikor elváltak egymástól ajkaik, Sebi megszólalt.
-Bocsáss meg... Ezt talán nem kellett volna.
-Csss...-tette Viki a mutatóujját a srác szájára.-Most nem számít.
Ekkor felcsipogott a lány mobilja.
-Ez Clau. Azt írja, mennek haza, mert megitták a maradék whiskyt és fejbevágta őket...-nevette el magát.
-Hazakísérhetlek?
-Persze-mosolyodott el Viki, majd kéz a kézben elindultak. Útközben beszélgettek tovább és Sebi egyre inkább kezdte azt érezni, hogy itthagyta a szíve egy darabját. Végül megérkeztek a házhoz, ahol Vikiék laktak. Búcsúzóul Sebi még egy puszit adott a lány arcára, majd taxival visszament a szállodába. Közben kezébe vette a kis névjegykártya szerű cetlit, melyen Viki címe, száma, email-és MSN címe állt és tele volt a lány kellemes illatú parfümjének illatával. Viki pedig lefeküdt, de elaludni nem tudott. Csak Sebi és ez a csók járt a fejében. Vajon miért kapta? Csak szórakozik vele? Hiszen elmegy és akkor talán el is felejti őt örökre... De ha nem?