Kézen fogva léptünk ki Fer szobájából. Kimi és Noncsi szobájához mentünk. Fer kopogott. Pár pillanat múlva Noncsi nyitott ajtót.

-          Jó reggelt!

-          Jó reggelt. Maxi? Hogy van?

-          Nyugi csajszi! Minden oké. Épp Kimi-vel beszélget. Egy kis hőemelkedése van. Gyógyszert már bevette!

-          Oks. Megnyugodtam.

-          Kijön ő is a pályára? Szerintem inkább maradnia kéne pihenni. – nézett kérdőn ránk Fer. Mi felkuncogtunk.

-          Szerintem lehetetlen lenne lebeszélni, hogy ne jöjjön. Makacs, mint az apja. – néztem rá ártatlanul. Kicsit felhörrent.

-          Én nem is vagyok makacs! Kikérem magamnak!

-          Kérd csak ki drága. Úgysem hiszek neked. – kuncogtam. Kis csókot adott.

-          Aranyosak vagytok együtt. Örülök, hogy megjött a jobbik eszetek.

-          Köszi.

-          Hát lehet nekem sokáig ellenállni?

-          Nem. – nevettünk ismét.

-          De én jól hallottam! Apa! – futott ki a szobából Maxi és azonnal Ferhez rohant. Olyan aranyosak együtt. Kimi is jött kis lemaradással, majd átölelte Noncsit.

-          És kis gonoszok, nem meséltetek! Ti ketten, Ema pedig azzal a szőkeséggel van, mi? – kérdeztem magyarul. Noncsi vigyorogva széttárta a kezét.

-          Miért kell mindent tudnod?

-          Oh, ez az ártatlan hang. – vigyorogtam.

-          De szeretem a magyar nyelvet. – kuncogott Fer. – Ugye nem minket beszéltek ki? – érdeklődött boci szemekkel?

-          Neem! Hogy képzeled? – nevettem.

-          Fer. Azt hiszem meg kell tanulnunk magyarul. – nevetett Kimi.

-          Nem tudtok magyarul? – kérdezte Maxi értetlenül.

-          Nem tudunk kisfiam. Én tudok angolul, spanyolul, franciául és olaszul, de sajnos magyarul még nem.

-          Akkor majd én megtanítalak.

-          Engem is! – jelentkezett Kimi élénken.

-          De jó. Jövőre beülhettek az első osztályba. Maxi elsős lesz.

-          Igen. De én egyből mehetnék 2.-ba, mert olyan okos vagyok. – mindenkiből kitört a nevetés. Maxi értetlenül kapkodta a fejét. – Miért? Nem igaz?

-          De igaz, csak olyan aranyosan jött ki a szádból. – simogatta meg a buksiját Fer.

-          Mikor megyünk a pályára?

-          Felőlem indulhatunk. Srácok?

-          Mehetünk.

-          Ok.

Elindultunk kifele. Maxi megfogta a kezem.

-          Anyu.

-          Igen kicsim? – ekkor megszólalt a mobilom. – Egy pillanat kicsim. Fel kell vennem.

Szomorúan bólintott, majd odasietett Ferhez. Én felvettem a telefont. Kezdődik a nap…