Megragadta a karom és magához rántott, majd vadul megcsókolt. Abba a csókba most beleadtuk minden érzésünk. Talán az egyik legszenvedélyesebb csókunk volt. A lábam éreztem, hogy egyre nehezebben tart meg. Muszáj volt belekapaszkodnom. Már levegőt is alig kaptam, mikor elváltak ajkaink. Ez után elkezdett egyre lejjebb haladni, a nyakam kényeztette csókokkal. Kezével a hátam simogatta. Becsúszott a keze a pólóm alá. Azt elkezdte levenni rólam. Én hirtelen eltávolodtam tőle és egy pofont adtam neki. Arcához kapott és kérdőn pillantott rám. Szemében immár a vágy csillogott.

-          Ezt miért kaptam?

-          Mert megérdemled.

-          Akkor…

-          Várj már! Ne dumálj! Mit állsz még ott? Csókolj már meg!

Elmosolyodott, közelebb lépett hozzám, majd a nyakam kezdte csókolgatni. A gatyám próbálta lebűvészkedni rólam. Én az overalljával bajlódtam.

-          ÁÁÁ! Nandithooo! – nevettem, mikor felkapott és a kis ülőgarnitúrára pakolt le.

-          Mi az kincsem? – vigyorgott és közben megszabadult a feleslegesnek ígérkező overalltól. Egy szál boxerben állt ott. És minden értelemben ÁLLT már. Felsóhajtottam.

-          Ugye tudod, hogy nincs menekvés?

-          Tudom, de ki akar itt menekülni? – vigyorgott gonoszan.

Csókok közepette haladt lefele. Kezeivel a belső combom izgatta. Elég sokáig kényeztettük egymást. Fer végre belém hatolt. Hangosan felnyögtem. Gyors iramot diktált. Közben megcsókolt, majd jött az utolsó nagy lökés, ami felvitt minket a csúcsra. Fáradtan dőlt mellém Fer. Percekig csak csendben, mindketten a saját világunkban voltunk. Nekem beugrott pár kép az akkori esténkről, ami után egy csodálatos ajándékot kaptam az élettől. És ez a kisfiam. Most pedig itt van Fer.

-          Sajnálom édesem. – mondta felkönyökölve és egy puszit adott a homlokomra.

-          Tudod mit? Megbocsátok. Ha minden veszekedésünk után ilyen… szenvedélyes leszel az ágyban, akkor felőlem sokat veszekedhetünk. – pislogtam rá ártatlanul.

-          Oké. – nevetett.

-          Rendben.

-          De most viccet félre téve… leszek én mindig ilyen szenvedélyes, csak ne veszekedjünk.

-          Akkor ezt tisztáztuk. – húztam magamra és csókoltam meg. Ekkor lépteket hallottunk az ajtó felől. – Bezártad?

-          Mikor zártam vooóóóllnnaa??? – kérdezte, de én már rántottam magammal le az ágyról és az ágyon levő plédet magunkra.

-          Anyu… apu… - pillogott ránk megszeppenve Maxi.

-          Mit csinálnak? Még élnek? – hallottuk Fisi kiabálását.

-          Hát még élnek, csak épp felnőtteset játszanak! – kiáltott vissza.

-          Felnőtteset?

-          Igen! Meztelenül fekszenek a földön egymáson egy pléddel rajtuk.

-          Gyere szépen vissza Maxi. Ne zavard őket.

-          Oké. Sziasztok. – intett nekünk a lurkó.

Felnevettünk, majd Fer adott egy csókot és elkezdtünk öltözködni kis kuncogások kíséretében.