|
38. rsz
2010.08.16. 10:58
Kilptnk Fer szobjbl. Harsny nevets indult meg. Mg Stefano is kuncogott Fisi s a pttmknk mellett. Fer megfogta a kezem, majd meghajolt, aztn odamentnk az asztalhoz s leltnk.
- Sziasztok! – ksznt harsnyam Maxi.
- Szia trpi. Mivel jtszol? – krdezte tle Fer.
- Fisi adott egy kisautt. - mutatta bszkn s kipottyant a kezbl.
- H! sszetrted! – szipogott Fisi.
- Nem! Nem trt ssze! – vette fel s mutatta meg neki. – Megvannak a kerekei. Ltod? Egy, kett, hrom, ngy. Kint van mind a ngy kereke.
- s neked kint van mind a ngy kereked? – mosolygott Fisi. Maxi rtetlenl hallgatott pr percig.
- Te buta! Nekem lbaim vannak! – emelte fel az egyik lbt s r mutatott.
Felnevettnk rajta. Olyan aranyos. Fer mosolygott rm. Maxi rtetlenl nzte, mi vicces trtnt.
- Vicceset mondtam?
- Nem, kisfiam.
- Meghoztam az ebdet. – jtt a pincr s lerakta a tnyrokat.
- Gyere Maxi. Csccs az lembe. – krte Fisi.
- Etessem n? – krdezte tle Fer. Fisi megrzta a fejt.
- Elvagyunk mi gy, nem igaz?
- De! Apu. Te etesd anyut!
- Megetetem n, de mg hogy… - csszott Fer lejjebb a szkben s a farmernacijt igaztotta.
- FER! – csptem oldalba s elfordtottam a buksim. Mr teljesen vrs voltam. Fer elkezdte a htam simizni.
- Mi az des?
- Nando! Ne piszklj!
- Mert? – hzta kzelebb a szkem az vhez.
- Mert ne!
- Ok… - csendesedett el s lgyan megcskolt. A kuncogsok is abbamaradtak. Utna hozzbjtam.
- Olyan aranyosak vagytok. – tapsolt Maxi.
- des vagy kicsim. – mosolyogtunk r. Egyszer csak Fer mrnke jelent meg, kezben egy fnykpezgppel.
- Maradjatok gy. Egy fnykpet csinlunk. Cszzzz!
Mg csinlt pr kpet, Maxival, s az egsz kis csapattal egytt. Mikor befejeztnk kellemes kis beszlgets alakult ki. Maxi pp egy bannt falatozott Fisi lben. Lttam, hogy Stefano akar Fernek mondani valamit. Fer is szrevette ezt, ahogy lttam, de mg nem akart rla beszlni. Felm fordult.
- Akkor nem haragszol?
- Nem. Szeretlek.
- n is tged. Meg sem rdemellek. – hzott maghoz.
- Apu.
- Igen kisfiam?
- Neked is vannak szleid?
- Nekem is vannak, igen. – blintott.
- s k az n nagyszleim?
- Igen. – mosolygott.
- s nem ltogatjuk meg a nagyikat?
- De… - komorult el a hangja. Eltvolodtam picit tle. rtetlenl nztem r. – Egy pillanat s jvnk. – fogta meg a kezem s a szobja fel hzott.
- Hajr Fer! – hallottuk mg az asztal fell, majd becsukdott az ajt mgttnk.
- Mi az? Mirt lett ilyen a kedved?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
