Nekidőlt a szekrénynek. Rámutatott az ülőgarnitúrára, hogy üljek le. Kérését teljesítve vártam.

-          Nem tudom, jó ötlet-e ez az egész.

-          Nem értem. Mire akarsz kilyukadni?

-          Nézd, anyáék igaz, már sejtik, hogy van itt valami, de egyelőre félek, nehogy olyat kapj a nyakadba, hogy…

-          Fer. Hékás! Nyugalom van! Miért kell mindig túlaggodalmaskodnod mindent? – húztam le magam mellé.

-          Féltelek titeket. Hisz a családom vagytok. – pillantott rám. Megsimítottam az arcát.

-          De a szüleid is azok.

-          Mi legyen? – kérdezte.

-          Szerintem látogassuk meg őket. – rántottam meg a vállam.

-          Oks. Ahogy akarod. De mikor? Nekem hétvégén Maranelloba kell utaznom.

-          Utána meg mentek Törökbe… - gondolkodtam.

-          Nincs idő. – rántotta meg a vállát.

-          És ha hétfőn mennénk?

-          Mikor?

-          Most hétfőn. Nincs messze Oviedo.

-          Hát…

-          Naa! Fer!

-          Jó, legyen.

-          Beszélj akkor szüleiddel. – nyúltam a zsebébe és adtam a kezébe a mobilt.

-          De, ez egész biztos.

-          Fernando Alonso Díaz!

-          Ok, már hívom is őket! – mosolygott és tárcsázott.

-          Remek. Én kimegyek addig megkukkolni minden oké-e.

Miután leültem vissza a többiekhez Stefano-hoz fordultam.

-          Fer nem tehet a balesetről, én tudom! – néztem a szemébe. Ne hibáztasd.

-          Nem teszem, Era.

-          Oké. Köszönöm.

-          Itt is vagyok. – csüccsent le közénk.

-          Megbeszélted velük?

-          Aha. De majd csak élőben mutatnálak titeket be nekik. Ez nem telefontéma.

-          Egyetértek. – adtam neki puszit.

-          Na jó. Lassan induljunk az Időmérőre. – mondta Stef. – Fer, ha akarsz.

-          Nem. Megyek én is.Amiben esetleg tudok segíteni Felipe-nek. – halvány mosoly jelent meg arcán.

-          Rendben. Gyertek.

-          Mi át megyünk RB-hoz. – mondtam szomorkásan. Fer arca megrándult.

-          Maradhatok apuval? – kérdezte Maxi.

-          Hadd maradjon velem. – vette fel.

-          Rendben. Aztán jó legyél és vigyázz apura. – adtam puszit az arcára, majd Fernek egy kis csókot, majd elindultam a RB Home-ba.