|
14. rész
2010.09.04. 20:33
Kicsit félve néztem rá a kijelzőre, de Betty nevét írta ki, úgyhogy felvettem.
-Szia Betty, hallgatlak.
-Szia Kata! Megérkeztél?
-Ja.
A hangomon lehetett hallani, hogy nem vagyok túl jó kedvemben.
-Már láttad, igaz?
-Sandy nem volt ott? Ő is látta. Idióta firkászok! Basszus, ebből hogy fogok kimászni? Ráadásul még Szolnok és Mezőtúr közt járt valahol a vonat, mikor SMS-t kaptam Jennitől, hogy már ők is látták.
-Az gáz!
-Még jó, hogy itt nem baszogatnak. Azt se tudják, merre van Békés.
-Ja. Pihend ki magad, várunk vissza. Szia!
-Szia!-majd kinyomtam. Elhasaltam az ágyamon és elgondolkoztam ismét az utóbbi pár nap eseményein. Basszus, egy hétvége alatt mekkorát fordulhat az emberrel a világ! Kicsit mintha a sorsom ismételné önmagát. Több, mint egy éve, hogy nyertem egy jegyet a Hooligans Symás bulijára. Bettyvel emailben beszéltük meg, hogy a Keletiben találkozunk. Egy szál hátizsákkal szálltam fel a vonatra, a legfontosabb dolgaim és egy-két plusz ruha volt benne. Mikor leszálltam, Betty ott várt, ahol megbeszéltük és mentünk életem addig azt hittem legnagyobb élménye felé. Mígnem az Astoria környékén összetalálkoztunk Heikki Kovalainen F1-es versenyzővel, akit már akkor is nagyon kedveltem. Bettyvel odamentünk hozzá aláírásért és fotóért. Először meglepődött, de nagyon kedves volt és barátságos. Mikor odaértünk a Symához, a többiek már foglalták nekünk a helyet, hogy mi is az első sorba jussunk. Ekkor ismerkedtem meg Sandyvel, Vikivel és Caluval. Azonnal megtaláltam velük is a közös hangot. A buli egyszerűen csúcs volt az első sorban tombolva, közben Zsolti többször rám is kacsintott. Végig énekeltünk, csápoltunk és táncoltunk minden egyes dalt. A koncert után pedig még odamentünk a srácokhoz fotózkodni, ami nálam sajnos elmaradt a két hónappal korábbi békési koncertjükön. Na, ott viszont bepótoltam. Utána még felmentünk Betty lakásába beszélgetni, majd ő felajánlotta nekem, hogy aludjak nála, de ha akarok, költözhetek hozzá is, ha már nem jött össze a kolesz. Eleinte nem akartam elfogadni, de a pályaudvaron sem akartam aludni. Másnap reggel dobott néhány cuccot egy hátizsákba és lejött velem, hogy összepakoljuk mindenemet és vigyük. Végül egy bazi nagy bőrönd és egy sporttáska lett tele a cuccaimmal. Csak a bútoraim maradtak. Persze a fősuli elég kemény dió volt az első félévben, hiszen őrülten kellett taposni, nehogy megvonják a támogatásomat, hogy aztán még az is az én vagy a szüleim nyakába szakadjon. De szerencsére ment és megy minden azóta is, így bátran elkezdhettem dolgozni az Old Man'sben 2008. október 1-től. Ez persze hozta a többit. Azóta személyes ismerőseim lettek a Hooligans tagjain és csapatukon kívül a Lovegun, A Disco Express, Dandó Zolika, az Anti Fitness Club, és még sokan mások. Mint azt egyszer Vivi elmondta nekem, a vendégek nagyon szeretik, hogy mindenkivel váltok pár kedves szót, de ha kell nagyon határozott is tudok lenni. És hát igen: A melónak köszönhetően ismertem meg Robit is, aki egy győztes meccs után kötött ki a pubban a haverjaival. Az első randimeghívását nem is gondoltam komolyan, betudtam a piának, de ő nem adta fel. Na, kábé így indult kapcsolatom vele. Hogy utána mi jött? Kokrétan egész jól elvoltunk egymással. Az ágyban is... Aztán három hónappal ezelőtt történt, amit már elmeséltem Jennek is. Tényleg, hogy lehet most? Szegénykém, biztosan ki van bukva amiatt, hogy ezek a hülye firkászok a nyakukra járnak. És vajon Sebivel mi lehet? Tényleg szereti Vikit? Vagy csak szórakozott vele? Áh, az kizárt, akkor nem viselkedett volna vele így. Na jó, ebből elég, irány a Mogyi és Mamó. A Mogyi egy kis picsányi kocsma a Szarvasi út mellett, de közel a Club Fonó, a város egyetlen diszkója. Leéertem, Mamó a pult mögött üldögélt, vendég sehol.
-Szia Mami!
-Kata! Kislányom! Nem is mondtad, hogy meglátogatsz!
-Mami, nem meglátogatlak titeket, hazajövök! Amúgy jól vagy?
-Ahha. Hugi?
-Játszótéren. Kulcs van nála.
-Amúgy mesélj, mi újság?
Na én erre elkezdtem a mesedélutánt és elmodtam mindent a csütörtöki gokartozástól a bulin át Kimi bocsánatkéréséig. Meg azt is, hogy minden újság ezzel van tele. A nap további részében meglátogattam az itteni legjobb barátnőmet, Barbyt, akivel sétáltunk egyet és neki is meséltem sok mindenről. Tulajdonképpen csak emailben tartjuk a kapcsolatot. A másnapot pedig pihivel és zenehallgatással töltöttem, illetve elbicikliztem Szanazugig. Végülis csak 25-30 kilométer. Ám mivel csak két szabadnapom volt, következő este meg már ismét a vonaton ültem. Otthonról haza. Jajj és hamarosan készülni kell a sulikezdésre is... Basszus... De nem baj, addig is melózunk a Gyerekmennyország cukiban.
Befutott vonat a Keletibe. Végállomás, leszállás. Felkaptam a hátizsákomat és megindultam hazafelé. Igen, otthonról haza. Egyedül, gyalog a pesti éjszakában a Keleti környékén. Nem vagyok szívbajos... De jó, itt vagyok a háznál. Na, kulcs elő. Betty már biztosan alszik. Mikor bementem csak ledobtam a cuccomat és lefeküdtem én is, annyira fáradt voltam. És holnap egész nap a cukiban leszek...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
