A d�lut�n s�ri hangulatban telt, kisebb etapokban nyugodt nagyobbakban s�r� g�rcs�kkel. Seb szerencs�tlen meg m�r nem tudta, hogy vigasztaljon. Mindent megtett, komplett h�ly�t csin�lt mag�b�l a kedvem�rt, de sajnos semmi eredm�nnyel. Nem b�rtam �sszekaparni magam sehogyan sem. Est�re �gy n�ztem ki mint, akit most engedtek ki a dilih�zb�l, a szemem pedig teljesen bedagadt. Elk�ldtem Sebet, hogy ideje lenne sz�lnia a csapatnak, ha t�nyleg velem marad holnap.

V�gre kicsit sz�tn�ztem, hol is fogom t�lteni az elk�vetkez� k�t –h�rom napot. A bej�rat ut�n, egy kis el�t�rbe lehetett jutni, onnan ny�lt a betegszoba, �s egy kis f�rd�szoba. M�ris gy�l�ltem ezt a helyet, megint feh�r volt az eg�sz, a falak, a csempe, a roletta, az �gy ami az ablakkal p�rhuzamosan �llt. Tudtam mi v�r r�m itt, �s gy�l�ltem. Legsz�vesebben elfutottam volna.

Seb kiss� ny�zottan, �s idegesen j�tt vissza. Gondolom Horner nem tapsolt neki.

V�g�l a kis n�met nem b�rta tov�bb, �s leh�vta Jamest, aki adott egy enyhe nyugtat�t, hogy legal�bb tudjak valamit aludni.

H�t nem sok hat�s�t �reztem annak a vacaknak, mert mindenf�le idi�ta r�m�lmom volt, vagy valami versenybaleset, vagy Kimi ord�tott velem, esetleg leugrottam egy h�z tetej�r�l. T�bbsz�r is fel�bredtem, de Seb mindig ott �lt az �gyamn�l egy sz�ken �s virrasztott, hajnalban pedig el is aludt szeg�ny, �gy �lt�ben.

Nem �bresztettem fel.  Nagy nehezen pityeregve visszaaludtam. M�r �gy is t�l sokat tett �rtem, legal�bb egy kis pihen�s kij�r neki.

Reggel f�radtan �s szar �llapotban �bredtem, Seb is hasonl�an n�zett ki.

Bej�tt James, hogy l�ssa mi �js�g, �s hogy minden rendben e.

Agg�dott mert nagyon magas volt a v�rnyom�som, mondtam neki hogy csod�lja, mert t�k ideges vagyok. K�rte, hogy pr�b�ljak megnyugodni, mert ha nem er�s nyugtat�t kell adnia.

Alig ment el, j�tt a n�v�r, hogy majd el�k�sz�t a m�t�tre. Sebet meg javasoltam, hogy egyen p�r falatot, meg igyon egy k�v�t miel�tt �rte is agg�dnom kell. Nehezen gy�ztem meg, de siker�lt.

�szint�n sz�lva �r�ltem is, hogy kicsit egyed�l maradhatok, �gy es�lyem volt v�gig gondolni, hogy mi lesz, �s hogyan tov�bb.

A sz�vem m�ly�n m�g �r�ltem is a bab�nak, �s ez, hogy nem tarthatom meg, fel sem mer�lt bennem. M�g �lmomban sem gondoltam r� soha, hogy ez lehet a v�ge. Meg akartam tartani, �s kicsit bele is �ltem magam ebbe a bab�z�s szerepbe. Ez�rt volt nagy pofon, hogy m�gsem lehet.

A m�t�tt�l is f�ltem, b�r James megnyugtatott, hogy szinte m�r rutin beavatkoz�s, de akkor is.

Seb alig f�l�ra m�lva visszaj�tt, �s le�lt az �gyamra.

-          Siker�lt enned valamit?

-          Egy k�v�t ittam, meg egy csokit tuszkoltam magamba.

-          Nagy reggeli.

-          Nincs �tv�gyam. Nem vagy �hes?

-          De, de a m�t�t miatt nem ehetek.

-          Jah. Persze.

-          Seb menj pihenj egyet n�lam.

-          Fen�ket! Nem hagylak egyed�l, maradok ameddig ki nem dobnak.

-          Pihenned kell, holnap m�r aut�ban �lsz.

-          Majd alszom a g�pen, meg a homeban. Ink�bb �rted agg�dok. Megnyugodt�l m�r legal�bb egy kicsit?

-          Kezdem elfogadni az elfogadhatatlan. – mondtam csendesen.

-          B�rcsak tehetn�k �rted valamit….

-          M�r tett�l, sose fogom tudni megh�l�lni neked. Olyan rendes sr�c vagy!

Fanyarul mosolygott.

-          B�rcsak veled j�ttem volna �ssze �s nem Kimivel, akkor most nem itt tartan�k…- mondtam szomor�an.

-          K�s� b�nat nem gondolod? – j�tt egy hang a bej�rat fel�l.

-          Kimi… - suttogtam

Bel�pett. El�g ny�zottnak t�nt � is. Karik�s volt a szeme, �s az is l�tszott, hogy nem a legjobb kedv�ben van.

-          Hogy ker�lsz te….

Leesett.

-          Mi�rt sz�lt�k neki?! – k�rdeztem Sebet k�ts�gbeesetten.

� meg csak, „�n csak seg�teni akartam” kisfi�s �br�zattal b�mult. Baszd meg Seb!

-          Mert jogom van tudni a gyerekemr�l, akit el akarsz vetetni! – ord�tott Kimi.

-          Kimi! – csattant fel Seb - M�r mondtam a telefonban is, hogy hallgass m�r v�gig egyszer ebben a rohadt �letben! Nem arr�l van sz�, amire gondolsz!

-          Nem a b�d�s francokat nem! Csakhogy nekem is vannak jogaim, �s nem fogom engedni, hogy � is elvetesse a gyerekemet! Hoztam egy b�r�s�gi v�gz�st, ami k�telezi arra, hogy megsz�lje a bab�t, �s mi szerint �n v�llalom a gyerek felnevel�s�t, �s az apas�got, neki

m�g csak t�r�dnie sem kell a bab�val. �p�tgetheti a karrierj�t tov�bb!

-          Megint a t�nyek ismerete n�lk�l v�daskodsz! Hallgass m�r v�gig te barom! – kiab�lt m�r Seb is.

Kezembe temettem az arcom. Nem volt er�m v�dekezni, sem k�zdeni, minden er�m felem�sztett�k az ut�bbi id�ben t�rt�ntek. Kit�rt bel�lem a s�r�s.

-          S�rj�l csak! Ti n�k csak ehhez �rtetetek, s�rni meg cs�b�tani! 

El akarok menni innen! Meg akarok halni! Nekem ebb�l m�r elegem van! Felpattantam az �gyr�l, �s ki akartam rohanni az ajt�n.

De Kimi elkapta a karom.

-          Nem m�sz sehova! A v�gz�s szerint rajtad �s a gyerekemen tarthatom a szemem, am�g meg nem sz�letik. N�lk�lem egy l�p�st sem tehetsz! Nem veteted el a gyerekem!

�gy �reztem mindj�rt meg�r�l�k.

-          J�, akkor tegy�l megy a sz�vess�get j�? Rendelj egy kopors�t a gyereknek meg nekem is! �s d�ntsd el hol akarsz majd minket elkaparni!

-          Te nem vagy �szn�l! Meg akarod �lni magad, �s a gyereket is? – kiab�lt r�m Kimi.

A k�nnyek meg�ll�s n�lk�l peregtek az arcomon, nem hittem el, hogy ennyire ismer csak, hogy ennyire m�snak hisz. Nem b�rtam megsz�lalni.

-          Te �llat! Ha akarn� sem tarthatn� meg, mert m�hen k�v�li terhess�g! – ord�tott r� Seb Kimire.

-          Mit hadov�lsz itt �ssze?

-          Az orvos mondta, a saj�t f�lemmel hallottam. Tegnap pedig, t�bb koll�g�j�val is konzult�lt! S�t az eredm�nyeket �tk�ldtem a csapat orvosnak is, � is egyet �rtett! Ha nem veteti el, akkor belehalhat a vet�l�sbe!

Kimi szeme elkerekedett, �s neki t�ntorodott a falnak.

�n pedig ott esem �ssze, ha Seb nem kap el.

-          Nem…nem tarthatjuk meg…- ism�telte Kimi lassan.

-          Ezt m�r tegnap el akartam mondani a telefonban, de nem hagytad, ut�na meg nem tudtalak el�rni! – csattant fel Seb – Az�rt h�vtalak, hogy seg�ts Angienek, mert teljesen padl�n van, ki van k�sz�lve, de r�d mint mindig soha nem lehet sz�m�tani!

-          �n…. �n….�n nem tudtam, �n azt hittem….- mondta Kimi k�ts�gbeesetten.

Megint tele volt a tekintete f�jdalommal, szomor�s�ggal, �s �nv�ddal. Pont mint akkor a boxban a kamionokn�l.

-          Menj a pokolba! – kiab�lt r� Seb.

Bej�tt James.

-          Mi folyik itt! Mi ez a cirkusz? Angel j�l vagy?

Furcsa lehetett neki ez az eg�sz, �n Sebbel az �gyon �ltem, Kimi meg a fal fel� fordulva, fej�t a falnak t�masztotta.

Csak b�logatni volt er�m.

-          Mondtam hogy meg kell nyugodnod! Nem a legszerencs�sebb ilyen �llapotban a m�t�be menned. Rontod a saj�t es�lyeidet.

-          Rem�lem hullazs�kban hoztok ki a m�t�b�l. – mondtam csendesen.

-          Angie – suttogta Seb.

Kimi is azonnal fel�nk fordult.

-          Angel az isten�rt! Ne besz�lj bolondokat!  - mondta James. -  Adok egy enyhe nyugtat�t, �s pihenj egy p�r �r�t, �ttessz�k a m�t�tet d�lut�nra. Ilyen �llapotban nem kock�ztatom meg, hogy b�rmi t�rt�njen veled, vagy sz�v�dm�nyek legyenek! Kicsit k�s�bb bek�ld�m egy n�v�rt! – k�z�lte azzal kiment.

-          Fek�dj le. –mondta Seb csendesen.

-          Elegem van! �n meg akarok halni. – t�rt ki bel�lem.

-          Ugyan m�r ne besz�lj z�ldeket. – mondta Seb vigasztal�n, �s �t�lelt. – Nem lesz semmi baj, gyorsan fel�p�lsz, �s majd lesznek m�g gyerekeid.

Belecsimpaszkodtam Sebbe, �s b�gtem. Nem tudom meddig voltunk �gy, de egy id� ut�n minden k�nnyem elfogyott, �s elengedtem.

K�rben�ztem Kimi, pedig m�r nem volt sehol.

-          Kimi hol van?

-          Nem tudom. – mondta Seb zavartan.

-          Megkeresn�d? F�lek hogy h�lyes�get csin�l, l�ttad, hogy kiborult. Nem erre sz�m�tott. Ismered milyen, k�pes visszat�rni a pi�l�shoz. Agg�dok �rte.

-          Igen…De veled mi lesz? Nem hagylak itt.

-          Sz�lj a n�v�rnek, hogy j�jj�n a nyugtat�val, pihenek egyet.

-          Rendben.

Seb elment, majd pillanatokkal k�s�bb vissza is j�tt egy n�v�rrel. Megkaptam a szurit, �s be is aludtam szinte azonnal. De el�tte meg�g�rtettem Sebbel, hogy megkeresi Kimit.

Rem�nykedtem, hogy nem fog valami olt�ri �k�rs�get csin�lni. Nem ezt v�rta, szerette volna a bab�t, �s harcolt is �rte, csak h�t a Sors megint k�zbesz�lt.

A rossz h�r pedig megint padl�ra k�ldte, l�ttam a viselked�s�b�l. V�ratlanul �rte, �s nem tudta feldolgozni. Zavartnak t�nt, �s k�ts�gbeesetnek. Megint � volt a rossz, a barom, a d�vad. Elef�nt a porcel�nboltban, aki beler�gott egy padl�n fekv�be. F�ltem, hogy megint visszaesik. �n m�r �gy ahogy kezdtem elfogadni, de �, neki m�g minden friss.

B�rmit is mondott vagy tett, akkor is a kicsi apja, �s szerettem, m�g ha csak egy r�vid id� is jutott nek�nk. Csak ne ott folytassa, ahol alig k�t �s f�l h�napja abbahagyta.

Jaj Istenem, csak ne csin�ljon semmit!