Jó pár órát alhattam, mert mire felébredtem már lustán sütöttek be a napsugarak az ablakon.

Álmosnak, kábának, de kicsit kipihentnek éreztem magam.

Körben néztem sehol senki, egyedül voltam. Hol lehet Seb? Megtalálta Kimit? Csak nincs valami baj?

Megnyomtam a nővérhívót.

Pár pillanattal később bejött, az eddig ismert nővérke. Alacsony, kövérkés vörös hajú, negyven körüli, fehér ruhában. 

-          Jó estét! Felébredt? – mosolygott kedvesen.

-          Igen. Mennyit aludtam?

-          Pár órát csupán, de már jobb színben van.

-          Kicsit jobban is vagyok. De a műtét….

-          Ne aggódjon, a doktor úr átrendezte a napját. Úgy gondolta ha felébred, és megfelelő idegállapotban lesz akkor inkább kora este végzi el.

-          Értem. A barátom az a szőke fiú, Sebastian, nem tudja, hol van?

-          Sajnos nem, akkor láttam utoljára, amikor beadtam önnek a nyugtatót, azóta nem. Bár kora délután betelefonált, hogy ön hogy van? De mondtam, hogy még alszik.

-          Semmit sem mondott, vagy üzent?

-          Sajnos nem.

-          Értem.

-          Most ne haragudjon, de szólnom kell a doktor úrnak. Meghagyta, ha ön felébred azonnal értesítsem.

-          Rendben köszönöm. Az nem baj, ha telefonálok? –böktem a mobilom felé.

-          Ne butáskodjon kisasszony.  Miért lenne?–mondta mosolyogva és kiment.

Tárcsáztam Sebet, de hiába csöngött ki, nem vette fel. Meg kéne csörgetni Kimit is…

Megnyomtam a hívásindítást. Felvette.

„ Szia! Itt Kimi! Hagyj üzenetet!”

Lényegre törő. Megszólalt a hosszú sípszó.

-          Angel vagyok….Szó nélkül elmentél, és nem hiszem, hogy a legjobb lelkiállapotban vagy…. Sebet utánad küldtem, nem tudom megtalált e? Remélem igen, és nincs semmi baj. Szerettem volna beszélni veled, még a műtét előtt, de már valószínűleg nem fogok, mindjárt jön az orvos és visznek is be. Ha megkapod ezt az üzenetet, azért kérlek majd hívj fel, vagy keress meg, mert lenne mit megbeszélnünk. Bízom benne, hogy ezt nem csak én gondolom így…Szia….

Bontottam a vonalat. Éppen jókor mert James bejött.

-          Szia! Mondta a nővér, hogy már jobb színben vagy. Látom igaza volt.

-          Igen…Nem tudsz te sem semmit sem Sebről sem Kimiről?

-          Sebről nem. Ki az a Kimi?

-          Aki délelőtt itt volt, az a magas szőke, aki a falnak támaszkodott.

-          Ahhá. Nem láttam őt sem.

-          Értem.

-          Ne aggódj, biztos nincs semmi baj.

-          Uhum.

Gyorsan megmérte a vérnyomásom.

-          Minden rendben. Úgyhogy ha te is úgy gondolod, akkor túl kellene esni rajta.

-          Nem gondolom úgy, de muszáj… - mondtam csendesen.

-          Sajnos igen. Hívom a nővért beadja a beavatkozás előtt szokásos injekciókat.

-          Altatásban leszek?

-          Ha szeretnél, de érzéstelenítést is szoktunk alkalmazni.

-          Inkább altatást ha lehet, erre nem szeretnék emlékezni.

-          Megértelek. –bíztatóan rám mosolygott.

Kiment, és szinte azonnal jött a nővér. Beadta a szükséges gyógyszereket. Majd az ápolók, áttettek egy görgős ágyra, és egy hosszú folyosón át betoltak a műtőbe. Kezdtem félni, és remegni, arról volt szó, hogy Seb itt lesz.

De megint egyedül voltam. Szerettem volna azonnal felpattanni az asztalról, és elfutni. Nem tettem. Nem tehettem. Annyira féltem….

Kitartás kislány, legalább semmire nem fogsz emlékezni. Bárcsak álmodtam volna az egészet!

Az altató orvos rám tette a maszkot, és kért, hogy lassan számoljak el tízig.

-          Egy,…. kettő,…. három,… n…..

Filmszakadás.

Valaki ébresztgetett.

Félálomban voltam.

-          Angel hallasz?

-          Uhum.

-          James vagyok. A műtét rendben zajlott. Jól vagy?

-          Ahha.

-          Rendben.

Filmszakadás.

Másnap késő reggel ébredtem fel a szobámban. Kótyagos voltam, és fájt a hasam. Megint nem volt sehol senki.

Ránéztem a mobilomra, két hangposta üzenet.

Felhívtam a szolgáltatót, és megnyomtam az üzenetek meghallgatása gombot.

„ Szia Angie! Seb vagyok…- szomorú, bánatos, letört hang. – Tegnap egész délután kerestem Kimit, de csak kora este találtam meg. Egy bárban ült, és megint hulla részeg volt. Hazavittem hozzád, és kijózanítottam. Mondtam neki, hogy jöjjön be hozzád, de hiába, elment, gőzöm sincs hova. Aztán bejöttem. Mire beértem, pont akkor toltak a műtőbe. Nem tudtam tartani az ígéretem, hogy melletted leszek. Nagyon bánt a dolog, kérlek ne haragudj! Szégyellem magam…. Este és reggel bent voltam veled, amíg nem indult a gép maradtam, de még aludtál.

Próbáltam rábeszélni Christ, hogy ki szeretném hagyni a versenyt, de nem lehetett meggyőzni. Családi gondokra hivatkoztam, semmivel sem tudtam hatni rá. Sajnálom. Többek azért sem mert Kimit közben kirúgta, és legalább az egyik pilótájára szükség van, mert David mint helyettes, nem áll a helyzet magaslatán.

Kérlek vigyázz magadra és bármi van hívj!

Edzésen is nálam lesz a mobil, hívj kérlek!

Puszi Seb… És ne haragudj!”

Hiába, ő legalább próbálkozik, és igyekszik segíteni nekem.

Meghallgattam a második üzenetet.

„ Kimi vagyok…….- egy fáradt, kimerült, reményvesztett ember hangja - Megkaptam az üzeneted…….Én…..Én sajnálom….. Tudom, hogy ezzel nem érsz semmit, de akkor is sajnálom….. Seb megtalált, és alaposan lehordott, kért, hogy menjek be hozzád…..Kétlem, hogy engem akarnál most látni,…. úgyhogy inkább nem megyek be. Nincs szükséged, egy ekkora szemét, aljas, gyáva trógerre……Aggódom érted…- elcsuklott a hangja -…. Remélem a műtét rendben zajlott, és jól vagy…. Gondolom Seb mondta, hogy Horner kirúgott, … nem kell ezért aggódnod nem fogunk összefutni a hátralévő futamokon……..Sőt talán soha többet nem találkozom senkivel…. –mondta lemondóan és reményvesztetten - Vigyázz magadra…..és légy boldog valakivel, aki igazán szeret és tud értékelni…… Minä rakastan sinua ikuisesti. Olen pahoillani…… (Örökké szeretni foglak. Sajnálom.)”

Kétségbeestem. Megint elindult a lejtőn lefelé. Ki tudja, hol van most?

És senki nincs mellette, én egy jó pár napig ágyhoz vagyok kötve, Seb meg a többiek a világ túl felén vannak.

Visszahívtam Kimit. Közben pedig, megnyomtam a nővérhívót.

Megint nem vette fel, hangposta. Hülye finn!

„ – Angel vagyok! Kimi….- jaj istenem mit mondjak? – ne csinálj semmi baromságot! Kérlek! Szeretlek…. Hívj fel! Hallod! Hallod!Szükségem van rád...Kérlek Kimi! Hívj fel!”

Miért nem érti meg a csökött agyával? Istenem.

Bejött a nővér.

-          Jó reggelt kisasszony! Hogy van?

-          Úgy ahogy. Mikor mehetek el? –kérdeztem idegesen.

-          A doktor úr szerint, egy - két nap. Addig biztosan itt kell maradnia. Valami baj van?

-          Igen, azt hiszem az egyik barátom nagy butaságra készül. Minél hamarabb szeretnék elmenni.

-          Szólok a doktorúrnak, hogy nézzen be.

-          Köszönöm.

-          Nem éhes?

-          Nem köszönöm.

-          Ha eszik hamarabb gyógyul.

-          Na jó egy kicsit, és fáj a hasam.

-          Hozok valami ennivalót, és némi fájdalom csillapítót görcsoldóval. – mondta mosolyogva.

-          Köszönöm.

Kiment.

Azonnal tárcsáztam Sebet.

Felvette.

-          Szia Angie! Hogy

-          Kimi valami hülyeségre készül, hagyott üzenetet a mobilomon. Azt mondta soha többé nem találkozik senkivel. Seb én nagyon rosszat sejtek.

-          Jézusom! Én… én a pályán vagyok Suzukában.

-          Tudom. Én megvagyok, úgy ahogy. Nincs ötleted, hol lehet Kimi?

-          Amikor láttam, annyit mondott, hogy elege van, és gyűlöli magát, és meg akar halni, és ezt legjobb lenne otthon, ahol nyugton lehet bárkitől. De aztán úgy tűnt mikor beszéltem vele, letett erről. Csak nem akar…

-          Nem tudom. De hová haza?

-          Gőzöm sincs van egy rakat háza Angie.

Elkezdett zakatolni az agyam.

-          Az anyjáékhoz biztos nem, nem tenné ki őket ennek. Hol van még háza? Finnországban? Svájcban?

-          Igen, meg még valami egzotikus szigeten.

-          A francba.

Várjunk csak.

-          Jennyvel hol éltek az első időkben? Amikor még minden rendben volt?

-          Wollerauban, de elköltöztek mellém Baarba.

-          Akkor ott lesz. Oda kell menni.

-          Kimagyarázom magam Chrisnél és

-          Nem. Engem két nap múlva kiengednek, de mindent megteszek, hogy már holnap. Azonnal át is repülök Svájcba.

-          Angie nem hiszem..

-          De én igen.

-          Ott leszek.

-          Azért ne rúgasd ki magad.

-          Igyekszem.

Bontottuk a vonalat.

Kiminek majd egy nap előnye lesz. Csak ne érkezzünk túl későn….