V�rtam a zuhan�st, de e helyett, k�t er�s kar szor�tott mag�hoz.

Kinyitottam a szemem, a fels�testem m�r b�ven kint volt az ablakon, valaki azonban er�sen tartott a cs�p�mn�l fogva, de �gy is nem sok hi�nyzott, hogy �tlend�lj�nk a p�rk�nyon, le a m�lybe.

-          Ne csin�ld k�rlek….- suttogta neh�zkesen Kimi.

Kap�l�zni kezdtem, minden marad�k er�mmel.

-          Engedj el… �n ezt m�r nem b�rom elviselni…- k�ny�r�gtem.

-          Ha ugrasz, akkor ugrok �n is! – mondta hat�rozottan.

-          Kimi….. k�rlek…..

-          Nem! �n k�rlek…..B�rmit megteszek, csak ne csin�lj h�lyes�get! K�rlek!

-          Akkor szeress engem! – mondtam s�rva.

M�r nem volt er�m kap�l�zni. Kimi pedig, beh�zott az ablakon.

Le�lt�nk a f�ldre, �s h�tulr�l �tkarolt, �s mag�hoz h�zott, az orvosok, pedig injekci�kat adtak be, �s sz�rtak egy �j v�n�t. Nem fogtam fel mir�l is besz�lnek, vagy miket mondanak nek�nk. Csak egy dolog j�rt a fejemben.

-          Ne hagyj itt….- k�ny�r�gtem.

-          Nem megyek �n sehova! Maradok! – mondta hat�rozottan.

M�g szorosabban �lelt. �n meg b�gtem.

Nem tudom meddig �lt�nk ott, de Kimi lassan elengedett, �s fel�llt.

-          Hova m�sz? – k�rdeztem k�ts�gbeesve.

-          Sehova. – mondta kedvesen, felkapott, �s �gyba dugott. – Csak m�g valami bajod lesz azon a hideg k�v�n.

-          B�j mell�m….

Nem sz�lt semmit, csak oda�lt az �gy sz�l�re, �n arr�bb cs�sztam, � meg odafek�dt.

A mellkas�ra hajtottam a fejem, �s belef�rtam az arcom, hallgattam a sz�vver�s�t. Er�sen hat�rozottan dobogott. Megnyugtat� volt. Szorosan �t�lelt.

-          Olyan f�radt vagyok…- mondtam k�b�n.

M�r �gy is f�lig aludtam.

-          Akkor aludj egyet… R�d f�r…

-          De csak ha te is….

Megsimogatta a karom.

-          J�…

-          Itt leszel ha fel�bredek?

-          Nem megyek �n sehova! Ezek ut�n pl�ne nem! Maradok! Maradok, am�g akarod! – mondta kicsit morcosan.

-          Akkor maradj �r�kre….

-          Rendben….- suttogta.

Pillanatok alatt elaludtam. Hosszan �s m�lyen �lomtalanul pihentem, mert mikor valami zajra fel�bredtem, nem voltam teljesen fitt.

Mintha a tv ment volna a h�tt�rben, valami besz�lget�s.

Kinyitottam a szemem, a fejem egy p�rn�n fek�dt.

Hol van Kimi????

Azonnal k�rben�ztem, az ajt�ban �llt, nekem h�ttal, �s a fi�kkal sutyorgott.

-          �gy b�zzuk r� te barom???- csattant fel Heikki.

-          Legk�zelebb mi lesz, mire bej�v�nk m�r a hullah�zban lesz??? – veszekedett Kimire Seb.

-          Nem. Csak kicsit f�radtak voltunk �s…

-          �s veszekedt�l vele te �llat! – sziszegte Bruno – Tudod mit mondott az orvos! Te is l�ttad milyen �llapotban van miattad! Mi�rt kellett m�g rontani rajta???

-          Nem sz�nd�kosan volt elhiheted! De �n is kimer�lt vagyok! �t napja alig alszom, �s az �n idegeim sem a legjobbak! – veszekedett vissza Kimi.

-          Most �ppen az�rt mert nem vagy bel�ve? Legjobb lenne ha elmenn�l, �s b�k�n hagyn�d! – k�z�lte Seb.

-          Meg�g�rtem neki hogy maradok, am�g � is akarja. �gyhogy tetszik, vagy sem itt leszek!

-          Mert persze mindenkinek az a legjobb, ha te itt vagy! – kiab�lt g�nyosan Heikki.

-          Ne �v�lts m�r! Fel�breszted! – sziszegte Kimi.

Fel�m fordult. Borzalmasan kimer�lt �s f�radt volt. A szemeit alig tudta nyitva tartani, �s az arca is ny�zottnak t�nt.

-          Fel�bredt�l? –k�rdezte bamb�n. - Mikor? - pr�b�lt mosolyogni.

-          P�r perce. J�l vagy? –k�rdeztem agg�dva.

-          Ez ink�bb �n k�rdezem. – le�lt az �gyamra.

-          Igen, azt hiszem. Te viszont nagyon viseltes vagy.

-          Kicsit f�radt vagyok, de semmis�g.

-          Ink�bb nagyon.

A sz�mra tette a mutat� ujj�t.

-          Ne ellenkezz velem te n�. – mosolygott.

-          M�g nem is j�rok veled, de m�r dirig�lsz. – mondtam mosolyogva.

Meg�lelt. Amennyire lehetett hozz�b�jtam. Azt�n elengedett, �s csak a kezem fogta. Annyi �rzelem, �s kedvess�g, szeretet volt a szem�ben, hogy alig ismertem r�. J� volt l�tni, hogy van egy ilyen oldala is.

-          L�tom megj�ttetek! – vetettem oda fi�knak.

-          Ennyire nem kell �r�lni…- morogta Seb.

-          Neked meg nem k�ne Kimit kritiz�lni, v�g�l is te h�vtad fel nem?

Seb bekussolt, �s f�l�t fark�t beh�zta.

-          L�tom nagyon Kimi p�rtj�t fogod…- morgott Heikki.

-          Most mi bajod ember? �r�ln�tek, hogy minden rendben k�zt�nk, v�gre valah�ra, �s �n is, meg Kimi is jobban vagyunk.

-          Err�l vitatkozn�k! - morgott tov�bb Heikki.

-          Akkor vitatkozzunk! Soroljam ir�nyomban, a te magas �rdemeidet is?

-          Nem kell! Legyen csak � fasza cs�v�!

-          Most mi van? Az a bajod, hogy csak kik�t�ttem mellette? Cs�pi a cs�r�d?

-          Ha tudni akarod, az cs�pi a cs�r�m, hogy tegnap majdnem kiugrott�l az ablakon! Miatta! – Kimire b�k�tt.

-          Az tegnap volt, ma meg ma van!  Te se nagyon �gyk�dt�l, hogy jobban legyen, nem l�ttam azt a fene nagy igyekezeted, egyed�l Seb t�rte mag�t! Akkor meg mit pattogsz?

S�ri cs�nd lett.

-          Jobb ha megy�nk.. –mondta Bruno halkan.

-          Nem mentek sehova! Le�lt�k �s elmondj�tok mir�l maradtam le az ut�bbi p�r napban! – mondtam haragosan. – �s am�g ti itt felvigy�ztok r�m, addig te dr�ga – Kimire b�ktem – haza m�sz aludni p�r �r�t. Nincs vita!

Kimi mindk�t kez�t felemelte.

-          Ahogy a cs�sz�rn� �hajtja! – mondta bujk�l� mosollyal.

-          Helyes! Seb haza visz, ugye Seb?

-          Persze. – d�nny�gte.

-          Nem kell ennyire lelkesnek lenni. De ha m�r ilyen vagy, akkor hozz�l nekem visszafel� valami ehet�t.

-          Ehet�t? –k�rdezte d�bbenten.

-          Igen. Valami finomat.

-          De mit? –k�rdezte bamb�n.

-          Faszom se tudja! L�gy kreat�v.

Kimi meg vigyorgott, mint a tejbe t�k.

Intett Sebnek, hogy menjenek, de l�that�an j�l sz�rakozott.

Kifel� menet Seb, m�g d�nny�g�tt az orra alatt.

-          �gy l�tom a kis h�zi s�rk�ny visszat�rt!

-          Ne is mond! Kellett nekem ilyen n�! – r�h�g�tt Kimi.

Ut�nuk v�gtam k�t p�rn�t.

-          Nem vagyok s�ket!

-          Tudjuk! – kiab�lt vissza Seb.

-          Hna ti meg le�lt�k �s mindent pletyk�t, sztorit elmes�ltek! –vigyorogtam a fi�kra.

-          L�tom elemedben vagy megint! –vigyorgott Bruno.

-          �l! Mes�l! Nem s�ketel! – mutattam az �gyam sz�l�re, r�h�gve.

�k meg le�ltek, �s mes�ltek. Annyit nevett�nk, meg m�k�ztunk, hogy m�r f�jtak az arcizmaim.