Neh�z d�nt�s!

Nem tudtam mit tehetn�k, vagy mondhatn�k, csak azt tudtam, ha b�rmit is mondok, b�rhogy is v�lasztok, az egyiket �r�kre elvesz�tem, �sszet�r�m a lelk�t, �s a sz�v�t.

Kimi m�r annyi f�jdalmat okozott, annyit b�ntottuk egym�st, mint hat m�sik p�r, vele az �let hull�mvas�t lenne. �lland� liftez�s, egyik nap teljes boldogs�gban �s egyet�rt�sben, a m�sikban

egym�s idegeit t�pve, beleg�zolva a m�sik �rz�seibe, a legm�lyebb pokolba tasz�tva a m�sikat.

Seb pedig, szeret �s ki is mutatja, a tenyer�n hordozna megadn� azt a biztons�got, amit olyan r�g�ta keresek �s �h�tok. Soha nem akarna belesz�lni abba, mit teszek, vagy nem teszek, nem akarna bet�rni, bezzeg Kimi, � igen, � azt hiszi tudja mi a j� nekem, �s �n ir�ny�t�sra szorulok, szerinte ha � ideges �s h�lye akkor nem kell tisztelnie senkit �s semmit, mert neki szar. Ezen alapon legyen m�snak is.

Seb kiegyens�lyozott �s vid�m, egy nagy viccmester, egy meg�rt� l�lek, vele k�nny� az �let, Kimi nem, egy s�r�lt h�bor�s veter�n, f�jdalommal, f�lelmekkel teli, aki nem b�zik m�r senkiben, bennem sem.

Seb k�pes lenne b�rmit megtenni, hogy megv�djen m�sokt�l, az � v�d� sz�rnyai alatt, v�gre �n is n� lehetn�k, nem kellene minden nap minden perc�ben er�snek lennem. Kimi ezzel szemben n�ha maga k�nyszer�t r�, hogy mindkett�nk helyett is �n legyek er�s, hogy b�rjam el kett�nk terheit, nem t�r�dve az esetleges k�vetkezm�nyekkel, s�t n�ha � az, aki nem hogy m�sokkal, de m�g  �nmag�val szemben sem akar megv�deni. � �gy b�ntet. De ugyanakkor � a kih�v�s is, aki mindig �j megold�sok, �s tervek, lehet�s�gek, probl�m�k el� �ll�t, amit meg kell oldani.

K�t elt�r� ember, k�t elt�r� szerelem. Az egyik k�pes lenne a fellegekbe rep�teni,, �letem v�g�gi boldogg� tenni, a m�sik �t sokkal r�g�sebb f�jdalmakkal, s�relmekkel telibb, �s nem biztos hogy rem�nyteljes v�get �rne.

Neh�z d�nt�s!

Hossz� percek teltek el, m�g ezeket �tgondoltam.

B�rki m�snak k�nny� lenne ezeket l�tva v�lasztani. Tulajdonk�ppen nekem is.

De csak az�rt nem d�nthetek sem Kimi sem Seb mellet, mert az egyiket meg akarom menteni, m�g a m�sikkal meg egyszer�bb �letem lenne.

Vagy m�gis?

Ha az eszemre hallgatok Kimi elker�l�m, ahogy m�r az elej�n kellet volna, ha a sz�vemre, akkor fogalmam sincs. �ssze voltam zavarodva. Hogy j�n � ahhoz, hogy visszaj�jj�n, felt�pje a heged� sebeket, �s azt mondja, csin�ljuk vissza az eg�szet. Ez k�nz�s. �n pedig, m�r szenvedtem eleget ebben az �letben. Sebet sem b�nthatom meg, sokat tett �rtem, �s nem �rdemli meg, mellettem volt, amikor senki.

Mint valami filmet, magam el�tt l�ttam leperegni mind k�t �letemet.

El�g volt! El�g! Becsuktam a szemem.

Kinyitottam.

Seb egyre k�ts�gbeesettebben, m�g Kimi m�r - m�r d�h�sen n�zett r�m.

Kicsordult a k�nnyem.

M�r tudtam, hogyan d�nt�ttem, �s tudtam, hogy ez nagyon fog f�jni, mindh�rmunknak.

Eszembe jutott egy dalsz�veg els� k�t sora.[1]

R�n�ztem Sebre.

-          „Menj csak, hagyj el! Nem tudlak visszatartani szabad vagy!” (Go ahead just leave, can't hold you, you're free) Nem is akarlak! Viszl�t, Kimi!

Nem tudtam Kimi szem�be mondani, f�ltem, hogy meggondolom magam, sz�nalomb�l.

Seb el�sz�r �sszet�rt, azt�n felfogta, mit is mondtam.

Minden er�met �sszeszedtem, �s r�pillantottam Kimire.

Teljesen �sszet�rt, potyogtak a k�nnyei.

-          Szeretlek! Hallod? Szeretlek!  – suttogta.

-          Ne csin�ld ezt hallod…- mondtam m�r majdnem b�gve. – Ne nehez�tsd meg m�g jobban…

H�rtelen megragadott, �s megr�zott.

-          Szeretlek! Ne hagyj el! Ne tedd ezt velem!

Seb ler�ngatta r�lam, �s f�lre l�kte.

-          Menj el! Angie m�r d�nt�tt! Jobb ha m�sz! – kiab�lt r� Seb.

De � csak �llt ott, �s nem mozdult. T�l nagy csap�s volt ez neki, v�gig azt hitte, � a t�k�letes pasi sz�momra, igaza is lett volna, ha nem olyan kegyetlen mindkett�nkkel. Fel sem mer�lt benne, hogy vesz�thet.

Seb megragadta Kimit, �s elkezdte kicib�lni az ajt�n.

-          Jogom van tudni, hogy mi�rt ezt a k�lyk�t v�lasztottad? – kiab�lta. – Jogom van tudni!

-          Engedd el Seb…- mondtam b�natosan.

K�rd�n n�zett r�m, de v�g�l elengedte.

-          Szeretem, �s boldog leszek vele! Mert � boldogg� tud tenni! Soha nem b�ntana, �gy mint te engem, �s �n m�r eleget szenvedtem. Rem�lem te is az leszel valakivel….- mondtam nyugodt hangon.

Kimi becsukta szem�t, �s vett egy nagy leveg�t, majd kinyitotta, patakokban folytak a k�nnyei.

Megint az a megt�rt ember volt, akinek sem c�ljai, sem rem�nyei nincsenek.

�n is s�rtam, r�zott a zokog�s. �k�lbe szorult a kezem. Mi�rt nehez�ti meg m�g jobban? Mi�rt akarja hogy m�g jobban f�jjon mindkett�nknek? 

H�rtelen kiment az ajt�n, �s bev�gta maga m�g�tt.

A kilincs ut�n ny�ltam, �s k�nyszer�tettem magam, hogy ne fogjam meg, �s ne menjek ut�na, �sszerogytam az ajt� el�tt.

B�gtem, vigasztalhatatlan voltam.

Kimi elment.

Elment. �n k�ldtem el. Mi�rt k�ldtem el?

�s mag�val vitte a sz�vem egy darabj�t. Mi�rt vitte el? Mi�rt? Mi�rt?

�gy �reztem kiszakad a sz�vem a hely�r�l, neki d�t�ttem a fejem az ajt�nak, �s elkezdtem karmolni.

Ut�na akartam menni, ut�na kell mennem!

Szeretem!

Istenem Szeretem!

Mi�rt mondtam, hogy nem?

Mi�rt mondtam?

Elment �r�kre.

�r�kre.

Meghalok. Belehalok.

-          Kimi! – mondtam zokogva.

Seb �t�lelt h�tulr�l. Mag�hoz szor�tott.

-          M�gis �t szereted igaz? – k�rdezte csendesen.

Nem tudtam megsz�lalni, csak b�logattam.

Eszembe jutott Christina Aguilera Hurt c. dala, �s elkezdtem zokogva mondani �nekelni.

-          Karjaim k�zt tartan�lak, Elt�ntetn�m a f�jdalmat, Megbocs�t�s minden hib�d�rt, Nincs

olyan, amit meg ne tenn�k, Hogy hangod �jb�l hallhassam, N�ha h�vni akarlak, De nem

tudom, merre vagy, Bocs�ss meg, hogy hib�ztattalak, Minden�rt, amire �n k�ptelen

voltam, S megsebes�tem �nmagam azzal, hogy megsebes�telek, Majd egy sz�p napon

bel�l �sszet�rtnek �rzem magam, de nem fogom beismerni, N�ha csak elb�jn�k, mert te

vagy, aki hi�nyzik, S oly neh�z b�cs�t mondani, Mikor ehhez a szab�lyhoz �rkez�nk.

Nincs olyan, amit meg ne tenn�k, Hogy m�g egy es�lyem legyen, Belen�zni a szemeidbe,

 S l�tni t�ged visszatekinteni, Bocs�ss meg, hogy hib�ztattalak, Minden�rt, amire �n

k�ptelen voltam, S megsebes�tem �nmagam,���� , Mennyire kil�g a sorb�l, Megpr�b�lni �s visszaford�tani az id�t, Bocs�ss meg, hogy hib�ztattalak, Minden�rt, amire �n k�ptelen voltam,S megsebes�tem �nmagam azzal, hogy megsebes�telek.

-          Cssss…Nincs semmi baj…Hallod? – mondta Seb csendesen.

De van hogyne lenne! Most vesztettem el, akit val�ban szeretek.

-          Nyugodj meg…

-          Seb…�n…

-          �t szereted. Tudom. M�r akkor tudtam, amikor r�n�zt�l, l�tszott, hogy k�nyszer�ted magad, hogy ezt tedd. – �gy mondta mintha kiv�gz�s�re vinn�k.

Megb�ntottam �t is! M�g jobban s�rtam, annyira b�gtem, hogy m�r leveg�t is alig kaptam.

-          Nincs semmi baj…. Nyugodj meg….Ut�na m�sz, �s elmondod,…. hogy szereted…

-          Sose bocs�t meg! Te is tudod! Hazudtam mindenkinek, neki, neked, �s magamnak! Csak ki kellett volna mondanom, amit �rzek, de nem tudtam mit is �rzek val�j�ban! �n akkora h�lye vagyok!

-          Ha m�st nem r�k�nyszer�tem, hogy hallgasson meg t�ged… k�rlek ne s�rj!

-          T�ged is megb�ntottalak!

-          Ne gondolj most erre! Menj�nk ut�na!

Felr�ngatott a f�ldr�l.

-          Gyere ut�na kell menned, te kis csacsi! – let�r�lte a k�nnyeimet, de � is s�r.

-          �n… �n…azt hittem az igazat mondom…

-          Tudom….

Meg�lelt.

-          �s abban a pillanatban ez is volt az igazs�g. Jobb m�gis hogy kider�lt, hogy szeretitek egym�st.

-          Neked nem….

-          Megmaradok hidd el! –pr�b�lt mosolyogni. - Valahol mindig is tudtam, hogy neked � a Nagy �! Hidd el nem lesz bajom! Gyere! H�tha m�g elkapjuk lent!

Felkapott egy p�l�t, �s levette r�lam a k�penyt, majd r�m ter�tette a zak�j�t.

Elr�ngatott a liftig, besz�lltunk. A t�kr�kben l�ttam, hogy sz�tfolyt a sminkem, egy zsepivel pr�b�ltam let�r�lni, a k�nnyeimmel egy�tt.

A hall tele volt pil�t�kkal, de Kimit nem l�ttam sehol. Seb odarohant a recepci�shoz. Majd vissza hozz�m.

-          Nem l�tta! Sz�tn�zek az utc�n, n�zd meg a b�rban.

Megn�ztem, nem volt bent.

Seb is visszaj�tt.

-          Nincs sehol!

-          Kit kerestek? –k�rdezte a most �rkez� Schumi.

-          Kimit! Nem l�ttad? –k�rdeztem k�ts�gbeesve.

-          De! Most a gar�zsban!

Seb megfogta kezem, �s rohantunk a lifthez.

Istenem, csak legyen m�g ott, csak legyen m�g ott.