Kimit azonnal egy s�rg�ss�gi kezel�be vitt�k, nek�nk pedig a folyos�n kellett �llnunk, �s v�rnunk, hogy �letben marad e vagy nem.

Teljesen k�sz voltam, n�ztem ahogy ki be szaladg�lnak a n�v�rek, �s az orvosok, v�g�l a kezembe temettem az arcom, �s b�gtem. Nekid�ltem a falnak, �s lecs�sztam a f�ldre, Seb pedig mell�m �l, �s �tkarolt.

V�delmez�m mag�hoz szor�tott.

-          T�l fogja �lni! Tudod milyen makacs, �s er�s! B�znunk kell benne, hogy fel�p�l.

-          Seb… �n nem merek….

-          Ne csin�ld ezt! – egy kicsit b�k�tt rajtam – Nem vesz�theted el, pont te a hited, hidd el ez az idi�ta finn visszaj�n, �s le se tudod majd magadr�l vakarni.

-          Nem tudom… f�lek ……

Seb maga fel� ford�tott, �gy n�zett r�m, mint aki szellemet l�t, meglep�dve, �s hitetlenkedve.

-          Mi van veled? Mi az Isten van veled? Azt akarod, hogy meghaljon? –kiab�lt r�m.

-          Nem………..De rem�nykedem, �s ha……- felzokogtam - �n nem �lem t�l…….

A t�rdemre hajtottam a fejem, �s �tkulcsoltam a kezemmel a l�bam.

-          Nem b�rom ki ha meghal…. – suttogtam.

-          Ez�rt is kell hinned, hogy jobban lesz….

-          F�lek….M�r nem tudom kiben b�zhatok.

Seb �t�lelt.

-          Nem kell f�lned. Ha m�sban nem, h�t bennem b�zhatsz. Nem lesz baj.

Egy n�v�r kirohant, az ajt� pedig r�snyire nyitva maradt, ekkor hallottam meg azt a hangot, amit azonnal g�rcsbe r�ndult minden tagom, �s �gy �reztem megfulladok.

A defibrill�tort.

Benyitottam. Neki kellett t�maszkodnom az ajt�f�lf�nak.

Kimib�l cs�vek l�gtak ki, intub�lt�k, t�bb inf�zi�t is r�k�t�ttek, a mellkas�n mindenf�le �rz�kel� l�gott.

Az orvos f�l� hajolt �s r�tette a tappancsokat.

-          T�lt�s k�tsz�zra!

Csippat�s, �s az elektromos hang.

N�ztem a sz�vmonitort, hossz� egyenes vonal.

-          Semmi!

Lecs�sztam a f�ldre.

-          T�lt�s h�romsz�zra!

Semmi.

-          Adjanak  neki m�g egy epinefrint!

Istenem, pontosan ugyan a jelenet, mint p�r h�napja. Pontosan ugyanaz. Az �let ism�tli �nmag�t.

-          Kimi k�rlek! –suttogtam.

-          Maga mit keres itt? – sz�lt r�m valaki

-          Vigy�k ki!

-          Vigy�k m�r ki!

Kir�ngattak, megint a folyos�n voltam.

Seb ott �llt, �s potyogtak a k�nnyei.

Ekkor �rkeztek rohanv�st a t�bbiek, Heikki, Bruno, Todt, Schumi, Brawn, Horner.

-          Mi t�rt�nt? Hogy van? – k�rdezte Bruno.

Nem tudtam v�laszolni neki. Sebre n�ztem, � is csak b�g�tt.

Valaki megr�zott. Heikki volt.

-          Hogy van?

A nyak�ba borultam �s b�gtem.

-          Ugye nem…..ugye nem…

-          Nem…… de megint �jra�lesztik….- suttogta Seb.

-          Mi az �reg Istent csin�ltatok m�r megint, hogy ez lett a v�ge? – r�ngatott le mag�r�l Heikki, megr�zott – Mond m�r!

Nem volt er�m elmondani, hogy miattam haldoklik a bar�tja…. Az �n �k�rs�gem miatt….

-          Nem � tehet r�la! �n csesztem el!

-          Te? – fordult mindenki Seb fel�.

-          Randira h�vtam! �n r�ngattam bele, addig j�rtam a nyak�ra m�g igent nem mondott. A reggeli cs�kunk, pedig beker�lt az esti �js�gok c�mlapj�ra! Kimi pedig beg�z�lt, �s este �tj�tt amikor �ppen Angien�l voltam. K�rd�re akart vonni minket, hogy mi�rt vagyunk egy�tt, de kicsit k�t�rtelm� volt a szitu.

-          K�t�rtelm�?? Rajtakapott benneteket??? –kiab�lt r� Heikki.

-          Majdnem….- suttogtam.

-          �n f�l puc�r voltam, Angien meg egy f�rd�k�peny volt. Azt�n k�vetelte Angiet, hogy v�lasszon, �s � engem v�lasztott…..Azt�n ut�na rohantunk, hogy Angie h�lye volt…..ut�na, meg hi�ba pr�b�lt r� Angie hatni, m�r nem lehetett….

A t�bbiek, csak b�multak, de Heikki irt� d�h�s lett, l�ttam rajta.

Odal�pett hozz�m.

-          Te idi�ta kurva!

Mint der�lt �gb�l a vill�mcsap�s pofonv�gott.

Neki estem a folyos� m�sik fal�nak, halottam, ahogy koppan a fejem a falon.

Sz�d�ltem, fekete k�r�k t�ncoltak a szemem el�tt. Pr�b�ltam �sszeszedni magam, �s nem el�julni.

-          Norm�lis vagy???- ord�tott r� valaki.

-          Ha ez n� nem lenne, akkor Kimi nem haldokolna! – �v�lt�tte.

-          Nem � tehet r�la, Kimi mag�nak kereste a bajt! �s k�l�nben is, nem Angie hib�ja, hogy �gy alakult, ahogy alakult, �n m�r el�tte megkavartam a szart, an�lk�l hogy ti tudt�tok volna! – ord�tott Seb.

Hogy mi? Hogy mit csin�lt? Mi mi mi?

-          Mit csin�lt�l te szerencs�tlen? – k�rdezte Bruno idegesen.

-          Amikor elmentem Kimihez Espooba, azt mondtam neki, hogy Angienek �s mindenkinek jobb lesz, ha elfelejti �t, mert Angienek nem olyan emberre van sz�ks�ge mint Kimi, �s hogy ezt – itt r�m n�zett – te is bel�tod id�vel, �s akkor neki lesz szar. R�besz�ltem, hogy nemleges v�laszt k�ldj�n neked, hogy nekem legyen es�lyem n�lad…..�s be is j�tt……

-          Te idi�ta h�lye! – kiab�lt Bruno – Hogy lehett�l ekkora barom????

-          Seb…- suttogtam.

Ekkora �rul�sban, csal�d�sban m�g nem volt r�szem. �s pont Seb? Nem hittem el amit mondott, pedig igaz volt, a lelkem m�ly�n tudtam, hogy igaz. Seb mint �rul�, �s cselsz�v�? Kimi k�rh�zban �letvesz�lyben? Megint csak �lmodom, �lmodom.

Nem hiszem, el hogy Seb �tvert, hogy tehette? A bar�tom volt.

Meddig viselem m�g el ezeket �p �sszel? Meddig m�g � Istenem?

-          Hogy volt�l r� k�pes? Azt mondtad, ha m�r senkiben nem, benned b�zhatok? - k�rdeztem hitetlenkedve.

A fal fel� fordult, �s s�rva verte �k�llel. Schumi�k fogt�k le.

A kezembe temettem az arcom.

Nem b�rtam felfogni, hogy mi folyik itt.

Mi�rt t�rt�nik ez velem, vel�nk? Mit v�tettem, hogy �gy b�ntet az Isten, a Sors, az �let?? Mit?

-          Eln�z�st! �n�k a beteg hozz�tartoz�i?

Feln�ztem az �jaim k�z�l, egy orvos volt, feh�r ruh�ban, id�sebb olyan negyvenes, k�zepesen magas, kopaszod�, szem�veges.

-          Igen! – mondta Schumi, csak benne volt el�g nyugalom, �s l�lek jelenl�t, hogy besz�ljen. – Hogy van?

A doki komor lett.

Nyeltem egyet.

-          A helysz�nen, is t�bbsz�r kellett �jra�leszteni, �s itt a k�rh�zban is. Nagy nehezen siker�lt stabiliz�lni, de nincs a legjobb �llapotban. S�t. A k�vetkez� huszonn�gy �ra kritikus lesz, ha t�l�li fel�p�lhet.

-          Azt mondta nincs a legjobb �llapotba….- �rdekl�d�tt finoman Schumi.

-          Nos igen. El�gg� le van �p�lve, a szervezet kimer�lt, l�tszik hogy el�g sokat ivott, �s drogozott az elm�lt id�szakban, �s ez megviselte a m�j�t, a ves�j�t. Az, hogy az oxig�nhi�nyos �llapot miatt lesz e valamilyen sz�v�dm�ny, csak akkor tudjuk meg, ha fel�bred. Legrosszabb esetben tart�s eml�kezet veszt�s, ak�r az eg�sz �let�re kihat�an. Legjobb esetben semmi baja sem lesz.

-          Teljesen fel�p�lhet?

-          H�t, ha minden j�l alakul, igen. A folyamatok kezdetlegesek, �s visszaford�that�k. Ha t�l�li a k�vetkez� egy napot, �s gond n�lk�l fel�bred, akkor egy k�t h�napon bel�l rendbe j�het.

-          Bemehet�nk hozz�?

-          Igen. P�r perce mag�hoz t�rt, �gy kivett�k a tubust a sz�j�b�l, de m�g gyenge. Pihennie kell, �s nyugalomra van sz�ks�ge. Ism�telten figyelmeztetem magukat a l�tszat ellen�re kritikus az �llapota. �szint�n sz�lva, nem igaz�n �rtj�k mi sem, hogy lehet mag�n�l. Valami�rt, most nagyon k�zd, hogy �letben maradjon.

Kij�tt egy n�v�rke, �s valamit s�gott a dokinak majd visszament.

-          Egy bizonyos Angel kisasszonyt szeretne l�tni, ha itt van.

Odamentem a dokihoz.

-          �n vagyok….- suttogtam.

Alaposan megn�zett.

-          H�vok egy n�v�rt, ad tiszta ruh�t, �s bek�ti a kez�t. Nem tenne j�t ha �gy l�tn� mag�t.

V�gign�ztem magamon, tiszta kosz, �s v�r voltam, a kezem miatt.

B�lintottam. A doki visszament, p�r percen bel�l j�tt egy n�v�r.

Elvitt az orvosi zuhanyz�ba, letusoltam, kaptam valami k�rh�zi nadr�got, �s fels�t, �s egy sz�p nagy k�t�st a kezemre. Szerencs�re varrni nem kellett, z�z�d�sok voltak csup�n.

Nagy leveg�t vettem az ajt� el�tt, pr�b�ltam nem p�nikba esni, igyekeztem magam eml�keztetni, hogy mosolyogjak, ne b�gjek, �s hogy Kimi jobban lesz. Nem agg�dhat �rtem, mutatnom kell, hogy minden rendben! Gyer�nk, gyer�nk!

Benyomtam a kezemmel az ajt�t, �s bel�ptem.