Pár perccel később, éppen egy pohár gőzölgő kávéval slattyogtam vissza jókedvűen Kimi szóbája felé, amikor már a folyosó közepén hallottam, hogy vitatkoznak. Terveimmel ellenkezően nem a büfébe mentem le, hanem csak egy automatához. Igazam lett.

Tessék, mint az oviban, öt percet nem bírnak ki felügyelet nélkül. Ahogy közeledtem, egyre tisztábban lehetett érteni minden egyes szót.

-          Kimi az Istenért, ne szervezkedj hallod? Ha Angel megtudja, hogy beszéltél Colin Kollessal keresztben fog lenyelni! –  kiabált Seb.

-          Akkor nekem szedi le fejem, nem tiedet! Ez legyen az én gondom jó? – kiabált vissza Kimi.

Megölöm, én fogom megölni, és kihajítani az ablakon!

-          Mert mi meg fogjuk úszni, azt hiszed? Egyértelmű, hogy miattad nyakig benne vagyunk! – morgott Heikki.

-          Akkor is jól tettem! Elegen szenvedett már miattam, most végre törleszthetek, egyébként meg nem kell megtudnia, és nem is fogja megtudni. Colint tartja a száját, ahogy ti is!

Édesem hamarabb megtudtam, mint hinnéd!

-          Ismered milyen, úgyis megtudja!

-          Ne légy vész madár Seb! Csak fogd be! – szólt bele már Horner is.

-          Én viszont határozottan ellenzem! Ez az ő karrierje, az ő döntése! Ha melletted maradna, akkor nem kényszerítheted bele egy olyan helyzetbe, amit nem akar! – közölte Schumi tényszerűen.

Végre egy értelmes lény! Sok hülye közt egy értelem!

-          Michaelnek igaza van! Ebből még botrány lesz! És te veszítheted a legtöbbet Kimi, ezt ne felejtsd el! – dünnyögte Ross.

-          Nem lesz itt semmi baj! Amit nem tud, abból nem lesz gond.

Igen? Igen baszd meg? Hűű a kurva büdös életbe! Fasza! És ha megcsal, akkor ezt is így fogja majd fel, hogy amit nem tudok az nem fáj?????

Szóval így állunk, két ember áll mellém, akik nem is a barátaim. Kimi meg Júdást játszik, és azt hiszi nem jövök rá?! Minek néz ez engem hülye festett szőke grid girl-nek?

Éreztem, hogy tiszta ideg leszek! Ezért földbe fogom döngölni őket, mindent! Schumiék kivételével!

-          Jó ha ennyire akarjátok akkor tartom a szám! – mondta Seb kelletlenül.

-          Én is! – Heikki?

-          Jó! Legyen! – Te is fiam Bruno?

Baszd ki! És még ezek a legjobb barátaim!

No pogodi! (No pogagyi! No megállj csak! A farkas üldözi a nyuszit, orosz rajzfilm! http://www.youtube.com/watch?v=mM8qgX3vbuI )

-          Seb kinéznél, hogy nem jön e már? – vakkantott oda Kimi Sebnek.

Gyorsan csináltam egy hátraarcot, és mentem visszafelé pár lépést, majd megfordultam.

Seb ekkor lépett ki az ajtón.

-          Már visszafelé jössz?

-          Igen! – vigyorogtam rá tündérien. – Megvan a kávé.

Beléptem, feszült csend uralkodott.

-          Hna mi van? Összevesztetek?

-          Nem. Csak van amiben nem értünk egyet! – morgott Kimi.

-          Igazán? És miben? –kérdeztem jó kedvűen, és leültem Kimi ágyára.

Majd érdeklődve fixíroztam.

-          Miben nem?

-          Abban, hogy jövő héten már autóba üljek e vagy sem! – mondta pókerarccal, és egykedvűen.

Hogy azt a, te rohadék, van pofád így a képembe hazudni? És van pofája?

Ledöbbentem, persze nem azon, amit mondott, hanem hogy hazudik, mint a vízfolyás. Kurvára szarul esett, arról volt szó, tiszta lappal újrakezdjük. De ezek után, hogy bízzak benne?

Le kellett volna feküdnöm Sebbel, és összejönni vele, akkor most megint nem én kapnék a képembe. Szánalmas!

-          És mi a véleménye a többieknek? – néztem rájuk érdeklődve.

Seb kifelé bámult az ablakon, rám sem nézett, úgy mondta.

- Seb?

- Tőlem azt csinál, amit akar! Úgyse tudok rá hatni!

Heikkiékre néztem.

-          Szerintem sem jó ötlet! – morgott Heikki, de közben Seb hátát fixírozta.

-          Én már elmondtam a véleményem! De mindenki szarik rá! – közölte Bruno, és határozottan bámult vissza rám.

Tudta, hogy tudom, hogy ez csak kamu! Túl jól ismert már, és láttam rajta, hogy ő már lengeti a fehérzászlót!

Az hogy Kimi kivételével, senki nem hazudott a szemembe, ez legalább több a semminél.

-          És mi a te véleményed? – érdeklődött Kimi.

Hogy tud valaki ennyire profin hazudni?

-          Nos nem is tudom. Nem tartom rossz ötletnek, végül is miért ne!

-          Tudtam, hogy te megértesz! – mosolygott rám Kimi.

-          Persze! És remélem össze is töröd magad, a hülyeségeiddel, meg a hazugságaiddal együtt! – kiabáltam dühösen, és ráborítottam a bögrényi forró kávét Kimi fejére.

Azzal felpattantam, és az ajtó felé csörtettem. Majd a küszöbről visszafordultam. Kimi tátott szájjal bámult, ahogy a többiek is.

-          És csak hogy tudd ti idióta, beképzelt, holdkóros, barom finn! Reménykedj, hogy az életben nem találkozunk versenypályán, mert falnak nyomlak! És az itt jelenlévőkre – Schumiék kivételével – mind vonatkozik! Nekem senki ne kunyizzon állás! Nem vagyok rászorulva! Ti meg! – mutattam körbe – kurva rendes barátok vagytok!

Azzal kiléptem az ajtón, de mégis visszamentem.

-          Jaj drágám! Csak hogy tudd! A nagy Heikki haverod, orrát azért törtem be, mert tegnap úgy felpofozott, hogy a fal adta nekem a másikat. A te kedves kis német haverod meg jól átbaszta a fejed, hogy nemleges választ küldjél nekem, hogy legyen esélye kufircolni velem egy jót! Remekül megtaláltátok egymást, gratulálok! Éljetek boldogan! Mert velem most szúrtad el az utolsó esélyedet!

Kimi kikerekedett szemmel bámult, és kapkodta fejét, mint valami strucc. Seb láthatóan elszégyellte magát, Heikki, pedig csak bámult rám.

Mintha ez rám hatással lenne!

Otthagytam őket, mint Szent Pál az oláhokat!

Nőjenek már fel végre!

Kicsörtettem a kórházból, és fogtam egy taxit, és hotelbe vitettem magam!

Ahogy beléptem a szobámba, csörgött a mobil, a hálóban volt, a tegnap esti táskámban, kiírta a számot, de nekem nem volt ismerős.

Felvettem.

-          Jó napot kívánok! Miss Hellroadot keresem!

-          Akkor megtalált. Kihez van szerencsém?

-          Colin vagyok, a HRT csapatfőnöke, remélem még..

-          Kedves Colin, elnézését kérem amiért Kimi erőltette, hogy üljek be a második számú autóba. Ez egy kellemetlen félreértés, én nem szeretném azt a volánt, és nem kívánok a csapattal dolgozni, nekem van saját autóm, saját csapatom, saját versenysorozatom.

-          Nos Angel meg kell mondjam, hogy Kimi megkeresése valóban váratlanul ért, de én már előtte beszéltem az ön főnökével, még hajnalban, aki, ha ön is beleegyezik akkor, megengedné, hogy náluk versenyezzen a hátralévő két futamon.

-          A főnökömmel?

-          Igen. Nos amint megtörtént a baj, rögtön rád gondoltam, de mivel nem tudtunk elérni, így a főnöködet kerestük meg, Paul, pedig segítőkésznek bizonyult. Már egy ideje próbálunk elérni, csak nem sikerült. De amennyiben tényleg akarod tiéd a kettes számú autónk, erre a két futamra.

Szóval Kimi a semmiért kavart.

-          Ha valóban ez az igazság…

-          Megnyugtatom kedves Angel ez, csak azért nem ültetek be valaki mert Kimi azt mondja. Elég ütősen tesztelte az autót ahhoz, hogy magamtól is tudjam, te vagy ami emberünk.

-          Ez remek! Akkor vállalom!

Ránéztem az órámra. Fél tíz.

-          Ha sietek és odaérek tizenegyre akkor még részt vehetek a szabadedzésen?

-          Öööööö, nos azt hiszem igen. Addigra roham munkában lepapírozunk mindent.

-          Remek! Akkor várjon valaki háromnegyed tizenegykor a bejáratnál, visz hall és kösz!

Lecsaptam a telót, és roham léptekben, tusoltam, és öltöztem. Közben pedig sík ideg voltam.

-          Majd adok én nektek nyavalyások, majd én megmutatom ki az úr a háznál! Csúnya alázás jön! Kellett nektek felbosszantanotok! Most megtudjátok miért hív engem mindenki csak Hellroadnak!

Mondogattam magamnak öltözködés közben!