66. rész
2010.10.01. 21:38
Leültettek a lépcsőre, és félig meddig lerángatták rólam az overált, a tűzálló ruha egy részét is kigombolták. Watinks doki, pedig nagyon morcos arcot vágott.
- Kitalálom doki! Szarabbul vagyok, mint voltam. –mondtam gúnyosan.
- Csúnyán szörcsög a tüdeje, és a láza is felment! Azonnal le kell feküdnie, és pihennie kell!
Elővett egy jó nagy injekciós tűt, meg három fiolát, és sorban felszívta őket.
- Ugye nem gondolja komolyan? – kérdezte morcosan.
Se szó se beszéd, belevágta a karomba.
- Au. – morogtam.
Szép lassan adta be.
Ekkor lépett be az ajtón, Seb, David, Horner.
- Rosszul vagy? –rohant oda hozzám Seb.
A többiek döbbenten bámultak.
- Igen. Mert belém basztak egy tűt. - néztem rá villámló szemekkel a dokira.
- Ha nem akar azonnal a kórházba menni, rohammentővel súlyos tüdőgyulladással, akkor ezt a kis szúrás kibírja.
- Betegebb, mint volt? –kérdezte szinte sipítva Seb.
- Mégis mit vártak? Saját felelősségére írta alá a papírt. El sem kellett volna indulnia. Az utolsó körökben ki kellett volna állnia, ha ennyire rosszul volt! –veszekedett rám a doki, miközben kihúzta a tűt.
- A verseny végén azzal voltam elfoglalva, hogy győzzek, nem azzal, hogy beteg vagyok! - pattantam fel. – Nincs szükségem a kioktatására! Idióták!
Majd csörtetve elindultam felfelé a lépcsőn.
- Hová mész? –kérdezte Seb aggódva.
- Szerinted hova mennék? Átveszem a győzelmemért járó díjat! Megdolgoztam érte!
- Nem mehet fel a pódiumra! A mentő lent várja! – replikázott a doki.
- Akkor várhat még egy kicsit!
Azzal végig vágtattam a lépcsőn, és bementem a pódium mögötti kis szobába.
Pár pillanattal később jött Seb, David. Együtt mentünk ki a nézőkelé.
A tömeg hullámzott alattunk, és őrjöngött, szinte mindenki a nevemet kiabálta, aztán jött a himnusz. Végig mondtam a szöveget, és kicsit el is pityeredtem. Nem minden nap nyeri meg egy nő a Forma 1-es Ausztrál Nagydíjat. Én voltam az első nő, és először nyertem ebben a kategóriában.
Akkor és ott megfogadtam, hogy nem utoljára.
Igen, vissza fogok jönni még ide, és méghozzá versenyképes csapatnál, és elismert pilótaként.
Átadták a kupákat, és jött a pezsgőzés. Rendesen körbe locsoltam Sebet, meg a tömeget is magunk alatt. Ahogy éppen ledobtam a szerelőknek az üveget, megláttam Kimi, ahogy Jennyvel a karján a Red Bullosok között áll.
A maradék életkedvem is elment. Örültem, hogy ledobtam már a pezsgőt, mert tuti Kimiék felé hajítottam volna. Meg kellett kapaszkodnom a korlátban, hogy ne szédüljek le.
Seb átkarolt és elrángatott a kijárat felé, közben integetve és mosolyogva, mint aki jó pofizik egy haverjával.
- Jól vagy?
- Persze.
- Baj van?
- Nézd meg magad! –mondtam és kifelé mutattam.
Értetlenül nézett rám.
- Kimi dobott Jenny miatt! Ott áll az álompárocska a szerelőid körében! Nézd meg!
Sebnek kikerekedett a szeme, kirohant, aztán vissza.
- Megölöm ez az idióta barom állatot! Ez nem normális!!!!! –ordította.
- Ezt két órával korábban kellett volna. –mondtam lemondóan, és elindultam az interjú szoba felé.
- Hogy mi? –rántott vissza.
- A futam előtt közölte velem, hogy neki Jenny kell.
Sebnek tátva maradt a szája, és csak tátogott. Majd elkezdte rugdosni az ajtót, meg csapkodni, ahol csak érte, és közbe németül szitkozódott. Az egyik ütés akkora erővel találta el, hogy majdnem betört.
Kicsit megsajnáltam az ajtót.
- Hogy lehet az állítólagos legjobb barátom ekkora ….gerinctelen féreg?
- Nem tudom Seb…- suttogtam.
- Úgy sajnálom…- mondta csendesen és átölelt.
Hozzábújtam, aztán eltoltam.
Kérdőn nézett rám.
- Nem akarok még több fájdalmat okozni neked! Nem lenne tisztességes…
- Miért baj az hogy az én ágyamba menekülnél megint? –kérdezte vágyakozva.
Keserűen felnevettem.
- Ecseteljem?
- Ne. De vagy egy javaslatom. – mondta mosolyogva.
- Hna mi? –kérdeztem mosolyogva.
Már ezzel is képes volt jókedvre deríteni. Ezzel, hogy kitalált valamit ökörséget, csakhogy nekem jobb legyen.
- Amit most mondok, azt komolyan mondom, nem viccből úgyhogy fontold meg jó?
- Jó…
- Szeretlek! Nekem te vagy életem szerelme! Én boldoggá tudnálak tenni, ha hagyod, és elfelejted Kimit. Ne vedd be azt a pirulát, kérlek!
Ledöbbentem.
- Seb. És mi lesz, ha lesz egy gyerek?
- Akkor lesz, aki a miénk. Kimi mondta, hogy szeretnél, igaz hogy tőle, de ez talán a másik helyébe léphetne. –mondta lelkesen. - Vagy ha te csak azt szeretnéd, akkor csak a tiéd, és én csak néha látnám, mint valami nagybácsi. – suttogta halkan.
- Seb ez nem így működik, ha születne egy másik gyerekem, akkor sem léphetne az elvesztett helyébe. Aranyos vagy, de….
- Angie! Komolyan gondoltam, amit mondtam, legyünk egy család! Szeretlek! És te sem vagy irántam közömbös, felejtsd el Kimit, és adj nekünk egy esélyt!
- Seb…ez nem….ilyen egyszerű
- Gyere hozzám feleségül! – bukott ki belőle.
Lezsibbadtam. Csak álltam ott, mint Bálám szamara a ködben.
Hogy mit mondott? Rosszul hallottam! Képzelődöm!
- Ismételd meg! –suttogtam.
- Legyél a feleségem! – mondta kedvesen.
- Seb….
- Legyünk egy pár, és ha akar jönni az kicsi kilenc hónap múlva, akkor jöjjön. – mosolygott.
Elbőgtem magam. Seb, pedig átölelt. Menekvést kínált, egy sötét, és kilátástalan helyzetből, és egy végig kikövezett utat a boldogság felé.
- Seb nem lehet….- suttogtam.
- Te mondtad, hogy mindent lehet, csak akarni kell….
- Seb….
- Csak ígérd meg, hogy meggondolod, és pár nap múlva válaszolsz…. Tudom, hogy lerohantalak, és beteg, és idegileg kimerült vagy….gondold meg jó? –nézett rám reménykedve.
- Nem lehet….ha Kimi mégis….
- Te képes lennél visszamenni hozzá ezek után is? –kérdezte elhűlve.
- Szeretem. Bár irtózatosan dühös vagyok, és szeretném felpofozni.
- És közben vérzik a szíved, és eszed magad belülről.
Seb szomorú lett, bántotta, hogy nemet mondtam, és bántotta, hogy Kimi megint összetört.
- Igen.
- Nem jó ez így!
- Nem. De akkor sem lesz jobb, ha hozzád megyek, mert akkor is szeretni fogom. Nem akarok még több lelkiismeret furdalást azért, mert szenvedsz miattam.
Seb bólintott.
- Nem értem Kimi…. –mondta Seb csendesen.
- Én sem….de szerintem ő sem saját magát.
- Lehet, hogy Jenny megfenyegette valamivel…..
- Lehet…..vagy Kimi megint meggyőzte magát a saját baromságaival.
- Beszéljek vele?
- Nem. Előbb utóbb keresni fog, tudom.
- Nem bírja nélküled…..
- Ebben reménykedem én is. Akkor meg kiderül az igazság.
- Csak nehogy késő legyen…
Sebnek igaza van, csak nehogy késő legyen.
Mély levegőt vettem. Aztán elindultam az interjú szoba felé, és Sebbel a nyomomban beléptem.
Aztán fapofával leültem az újságírókkal szemben, és eldöntöttem, hogy most még a szokásosnál is flegmább leszek. Nem adom könnyen magam, dolgozzanak csak meg a pénzükért, vérszivó bagázs.
|