Csak potyogtak a könnyeim…..

Alig kaptam levegőt, fojtogatott a tudat, hogy Kimi mit akart velem tenni. Nem tudtam ép ésszel felfogni, hogy volt képes idáig eljutni.

Miért tette ezt?

Miért?

Miért?

-          Nyugodj meg….- suttogta újra, és újra Bruno.

Kilestem a fejemre húzott takaró mögül, és láttam, ahogy Kimi teste szinte élettelenül fekszik a szobám padlóját, és Seb még mindig veri. Heikki többször is le akarta fogni, de nem volt elég erős.

Seb teljesen elvesztette az önkontrolját, és németül üvöltött Kimire.

Csak ordított, és ütötte.

-          Megfogja ölni….- suttogtam. – Bruno….

Kétségbeesve néztem rá. Bármit is tett Kimi, ha Seb szétveri a fejét, Seb kerülhet bíróság elé.

Bruno bólintott,  majd Heikkivel közösen nagy  nehezen lefogták.

Hosszú percek teltek el így, hogy nekem a könnyeim potyogtak, Seb pedig üvöltött, és ki akart szabadulni a fiúk kezei közül.

Aztán valahogy minden lecsendesedett, Seb lehiggadt, és már én sem bőgtem. De Kimi még mindig ott feküdt, meg sem mozdult, az arca csupa vér, és még a szem is csukva volt.

Akár egy halott…

Istenem!

Felpattantam, oda akartam rohanni, hogy megnézzem él e még, de pár lépés után összeestem.

Minden remegett, és forgott velem a szoba.

Seb ölelt át, és vissza akart támogatni az ágyhoz.

-          Jól vagyok….Ugye nem…..nem ölted meg? – kérdeztem dadogva.

Seb visszanézett Kimire, Heikki pedig odament megnézni van e pulzusa.

Alig ért hozzá, Kimi mocorogni kezdett.

Megnyugodtam.

-          Akarsz nálam aludni? – kérdezte Seb aggódva. – Ott legalább van ajtó.

-          Nem. Inkább egyedül lennék…..felhívom a főnököt, hogy kérjen egyet szobát, abban a hotelben amelyikben ő van a csapattal…..

Seb hosszan nézett rám, aztán bólintott.

-          Ahogy gondolod…..

-          Kösz….

-          Elvigyelek?

-          Igen….Ez jó ötlet…..

Keresni kezdtem a telefont, és ekkor tudatosult bennem, hogy az már nincs.

Szerencsére a sim kártya még megvolt.

-          Kéred a mobilom? – kérdezte Bruno.

-          Nem. Fejből nem tudom senki számát.  De a másik szobában megvan a régi telom, csak fel kell tölteni. Amíg összeszedek néhány cuccot, meg magamat, addig feltölt annyira, hogy tudjak telefonálni.

-          Rendben.

-          Megtennétek hogy….- és a félkómás Kimire mutattam.

-          Persze. – mondta Seb és Bruno egyszerre.

Megeresztettem, egy soványka mosolyt, és szinte átmenekültem a másik szobába.

Egy táskába bedobáltam néhány cuccot, a telót rádugtam a töltőre, és bezárkóztam a fürdőbe.

Addig sikáltam a bőröm mindenhol, amíg vörös nem lett, akár egy paradicsom.

Kiminek még az illatát, az érintésének az emlékét is el akartam tüntetni magamról. Bár befejeztem a fürdést, tovább folyattam a vizet, hogy ne is halljam, mi történik kint.

Aztán, magamra rángattam egy sötét farmert, egy szürke pólót, és egy kapucnis fekete felsőt. 

Tíz percet álltam a tükör előtt mire belemertem nézni.

A bőröm fakó volt, a szemem alatt sötét karikák egész sora díszelgett, és olyan képet vágtam, mint aki most készül belépni a villamosszékbe, vagy várja a halálos injekciót. Egy kétségbeesett, reményvesztett, elkeseredett nő.

Kiabálás zaja szűrődött át az ajtón.

A fiúk az előszobában ordítoztak.

Tudni akartam miről beszélnek, de eszem ágában sem volt kimenni. A vízcsapot gyengébb sugárra állítottam, így kevésbé volt zajos a csobogás.

Remek ötletem támadt.

Lehajtottam a wc tetejét, és ráálltam, a kis rácsos szellőző nyíláson, pedig kikukucskáltam.

Így már minden jobban hallatszott, és látszott.

-          Te idióta barom állat! – üvöltötte Seb. – Holnap az első dolgom lesz, hogy felhívjam a rendőrséget, és bevitesselek.

-          Csak rajta! Úgyis az a célod, hogy vissza mássz, a mi kis hősnőnk ágyába! – ordított vissza Kimi, aki egy szál farmerban dülöngélt, véres, bedagadt arccal. – Barátom! – mondta megvető hangsúllyal.

Sebet a két fiú fogta le, hogy ne essen neki Kiminek.

-          Kimi, jobb ha mész! Mára már elég minősíthetetlenül viselkedtél! – mondta határozottan Heikki.

-          Nem megyek sehova! Meg kell neki magyaráznom! Bocsánatot kell, kérnem tőle!

-          Te eszednél vagy???????? Azt hiszek ezek után a közelébe engedlek, te aljas szemét, féreg, te fasz! Te barom, te részeg senkiházi ! Te drogos! – kiabált torka szakadtából Seb.

Olyan volt, mintha nem is azaz ember lenne, akit már egy éve ismerek. Mint valami tébolyodott őrült. Teljesen ledöbbentem.

Seb….

Ezt sose hittem volna róla…..Hogy ennyire el tudja veszíteni kontrollt.

-          Lehet, hogy a te feleséged lesz! De jogom van legalább nektek elmondani, hogy miért teszik tönkre holnap az életét, a tiétekével együtt a reggel megjelenő összes újság!!! – őrjöngött Kimi miközben tiszta erővel belerúgott a bejárati ajtóm romjaiba, ami ettől végleg leszakadt, és a földre dűlve kilehelte a lelkét.

-          Te miről beszélsz? Mit csináltál fél részegen te barom? –kérdezte Seb döbbenten.

Kimi erősen a padlót kezdte fixírozni.

Seb megragadta Kimi vállát, és a falhoz vágta.

-          Te kitálaltál a sajtónak? – ordította a képébe.

-          Ne légy hülye! –kiabált vissza Kimi. – Nem én….- mondta összetörten.

-          Akkor ki volt képes arra, hogy….- kérdezte Bruno döbbenten.

-          Jenny. - mondta Kimi sírva, és tiszta erővel bele boxolt a falba, a keze vérezni kezdett.

-          Mi folyik itt Kimi? –kérdezte Bruno suttogva.

Kimi lerogyott a földre, és a kezébe temette az arcát. Hallottam, ahogy zokog.

-          A múlt hétvégén megkeresett az a ribanc, miután Angie és te…..- Sebre nézett – Azt mondta segítenem kell neki, vagy mind nagyon - nagyon megbánjuk. Mert kitereget mindent, rólam, rólad, Heikkiről, Angieről. Mindent! Érted? Az öngyilkossági kísérleteket, a gyereket, hogy kavartatok, hogy drogozok, mindent….Mindez képekkel, vallomásokkal alátámasztva, szép kis aktát mutatott be. Pontosabban a másolatát, benne van az egész egy éves történet.

-          Jézusom….- mondta Seb döbbenten.

Istenem….Jézusom……Behunyt szemmel dőltem neki a falnak.

Hát minden kiderül?

-          Ez, még csak a jéghegy csúcsa. Előásta azt is Angieről, hogy jó pár hónapot dolgozott egy sztrip bárban, mint táncos.

-          Hogy hol???? ..- kérdezte Seb döbbenten.

Mindenki döbbenten bámulta Kimit.

-          Igen….- suttogta Kimi – Ez úgy látom senkinek sem mesélte….

A múlt előbb utóbb tényleg utolér. Ezért gyűlöltem a múltam, mert voltak benne sötét foltok, és ha ezek kiderülnek, akkor mindenki azt mondja majd, hogy ágyakon keresztül jutottam a csúcsra. Az hogy rendes lányok a prostik, vagy a cole girlok, csak Sztriptízben vagy a Micsoda nőben hiszik el a nézők. A valóság azonban más, ha egyszer kiderül, te életed végig kurtizán maradsz, még ha nem is dugtál senkivel sem csak a segged ráztad. Az senkit sem érdekel, hogy azért dolgoztál ilyen helyen, mert nem volt pénzed. Mások szerint lett volna, más megoldás, igen, azoknak igen, akik nem a gettóból jönnek.

-          Jenny szerint is remek főcím lenne: „ Egy sztrip kurva a Forma 1-ben”. – mondta gúnyosan. – Külön szaftos kis részlet, hogy néha bevitték pár éjszakára, a sittre utcai versenykért, és hogy mai napig tagja annak a körnek.

Bevertem a fejem a falba.

-          Meg persze van rólam is egy két szaftos kis részlete.

Heikki kérdőn bámult Kimire.

-          Mit ásott elő?

-          Emlékszel arra a libára, aki azon az estén volt vele, amikor Angie meg Bruno azon az estélyen táncoltak?

-          Nem. Miért?

-          Mert az csak tizenhét éves volt.

-          Hogy mi????????- ordította Heikki.

Atya úristen! Kimi te barom!!!

Kimi bólintott.

-          Persze azt mondta huszonnégy éves, nem tűnt fiatalnak, így nem fogtam gyanút, ez csak utólag derült ki, mikor az anyja másnap reggel berontott. Az ügyvédeim sokat dolgoztak rajta, hogy elsimítsák. Úgyhogy haver, - mondta gúnyosan Sebnek –ha ez kipattan, akkor le is ültetnek jó pár évre, a te közre működésed nélkül is.

-          És mit akar Jenny?

Kimiből kitört a röhögés.

-          Egyrészt pénzt akart, sok pénzt, a teljes összeget, amit a Red Bull fizetett nekem erre a két évre.

-          Az több….. mint harminc millió….euró….- dadogta Seb. 

-          Igen, és meg is kapta. De ez csak a hab a tortán, szétment azzal a finn mágnással, akivel kavart, és azt akarta csináljak neki egy gyereket, akit majd annak a pasinak a nyakába varrhat.

Egy gyereket? Lezsibbadtam.

-          Egy gyereket? –kérdezte Seb döbbenten.

-          Azt mondta, hogyha lefekszem vele többször is és meglesz a gyerek, és megkapja a pénzt, az a szép vaskos akta örökre eltűnik…..De ha nem…..

-           Akkor meg a sajtónak…..- mondta Seb kétségbeesve.

Kimi bólintott.

-          És te képes voltál vele….? –kérdezte Heikki döbbenten.

-          Háromszor, de azt is csak úgy, hogy be voltam lőve, és totál részeg is voltam. Nem is tudtam magamról. – mondta Kimi, újra kezébe temetve az arcát.

Láttam, hogy sír.

-          Utána, már nem tudtam annyit inni, vagy annyit beadni magamnak, hogy el bírjam viselni, ahogy hozzámér…. Mindig Angiet láttam magam előtt. Pedig próbáltam, nem akartam, hogy kiderüljön a múlt. Szarok rá, hogy rólam mit írnak, meg velem mi lesz, de ha Angie múltjáról ezek kiderülnek, akkor a karrierjének vége.  Senki nem fog neki szerződést ajánlani, és az összes szponzora otthagyja. A sajtó meg ízekre szedi. Szerettem volna, legalább ennyit megtenni érte, hogy tovább tudja folytatni a versenyzést, azt ami az élete….De még erre sem voltam képes…Nem bírtam tovább nélküle….Szükségem van rá…..

-          Azért akartad megerőszakolni mi? – kiabált rá Seb.

-          Nem ezt volt a célom, csak beszélni akartam vele, de amikor megláttam, a maradék józan eszem is elment….Ha magamnál lettem volna, ide sem jövök…..Csak látni akartam mielőtt holnap neki megyek a falnak……- suttogta meredten maga elé bámulva.

-          Hogy mi? –tört ki Heikkiből a döbbenet.

-          Az a nagy terv, hogy holnap a hármas kanyar után kihúzatom a kocsit, és a négyes kanyar előtt rárántom a bal oldali betonfalra a kormányt…..- megint folytak a könnyei.

-          Te normális vagy???- üvöltött Seb.

-          Szerinted mit kéne tennem? Már eleget ártottam itt mindenkinek –mutatott körbe -. Arra sem voltam képes, hogy annyit megtegyek Angieért, hogy párszor megbaszom a volt feleségem, csináljak neki egy gyereket, és ezzel eltűntessem mindenki múltját a süllyesztőben.

Nagy nehezen feltápászkodott, és összeszedve a földön lévő pár cuccát elindult kifelé.

Heikki megfogta a vállát.

-          Ugye nem csinálsz holnap semmi hülyeséget?

-          Már eldöntöttem. – mondta Kimi határozottan. – De Angienek ne mondjatok semmit. Nem tudhatja meg, sem a holnapot, sem azt ki beszélt az újságoknak. Sokkal jobb lesz neki, ha azt hiszi én voltam legalább még jobban meggyűlöl, és végre elfelejt.

-          A felvételekről, úgyis kiderül, hogy mit műveltél! Mindenki tudni fogja! – csattant fel Bruno.

-          Nem derül ki! Meglazítom a kormánycsavart, egy erős rántásra pedig szét fog esni….

Kimi határozottan Sebre nézett.

-          Tedd boldoggá jó? Megérdemli.

-          Te ezt tényleg eldöntötted igaz? –suttogta Seb.

Kimi bólintott.

Sarkon fordult, és elment.

Azon kaptam magam, hogy a bejárati ajtónál állok, és nézem az üres lépcsőket. Sejtelmem sem volt, hogy, hogy kerültem oda. Alig tudtam felfogni azokat, amiket Kimi mondott az előbb, először kétségbeestem, hogy mi lesz a karrieremmel.

Hogy Kimi öngyilkos akar lenni, az lassan fokozatosan jutott el a tudatomig.

-          Biztosan képzelődtem….- suttogtam.

Valaki maga felé fordított.

Bruno volt.

-          Nem….Nem képzelődtél….- mondta halkan. - Mindent hallottál?

A szám elé kaptam a kezem, és éreztem, hogy megint ég a szemem, és megindulnak a könnyeim. Alig tudtam kinyögni, hogy:

-          Mindent….

-          Azok után, amit Kimi ma este veled akart tenni, soha nem mondanám, hogy bocsáss meg neki…….De mind tudjuk miért tette…Téged akart megóvni, és most csalódott, hogy nem volt képes véghez vinni ezt a képtelenséget….Megpróbálta az emberfelettit….Te vagy az egyetlen, aki még visszatarthatja….Utána kell menned! Vissza kell rángatnod onnan, ahol most van….

-          Nem vagyok rá képes…..Azok után, amit velem….

-          Ha igazán szereted, és akarod képes vagy rá! Nincs megbocsátás arra, amit veled akart tenni, de mind láttuk, hogy elvesztette a józan eszét, és az ítélőképességét! Testi, és lelki roncs! Nem ura sem önmagának, sem a tetteinek! Segítségre van szüksége! Arra hogy harcolj érte, és szeresd, és hogy végre orvosok kezeljék! Te vagy az utolsó szalmaszál, ezért jött ide! Hogy szeresd! Hogy végre szeresse őt valaki! – rázott meg Bruno. – Hogy lássa, hogy legalább egy ember van, aki még szerelmet, reményt adhat neki! Rád van szüksége! Arra hogy megmentsd!

-          Én nem….

Bruno úgy rázott meg, mint valami rongybabát.

-          Szereted? Kell még neked? Vágy mész rá? – kiabált rám – Válaszolj!

Behunytam a szemem, és éreztem, ahogy a könnycseppek legördülnek az arcomról.

-          Válaszolj végre őszintén! Szereted még? – ordított.

-          Igen….- suttogtam.

-          Akkor menj utána, mentsd meg, és legyetek boldogok! Ezt a szerencsétlent, meg hagyjátok végre továbblépni! –mutatott Sebre.

-          Sajnálom…- motyogtam Sebnek.

-          Semmi baj. A lelkem mélyén már elfogadtam, csak azon húztam fel magam, hogy bántani akart. – mondta kedvesen.

Bruno hatalmasat lökött rajtam, majdnem el is estem.

-          MENJ MÁR! GYERÜNK! – ordított rám.

Én pedig futásnak eredtem, ahogy csak a lábam bírta.

Végre tudtam, hogy mit és kit akarok.

Kimit!

Megpróbálta megtenni, amit az a nő kér, hogy ne derüljön ki semmi.

Nem róhatom fel neki, hogy mégsem sikerült. Mert legalább megpróbálta.

Ha valaki igazán szeret, bármire képes a másik emberért, és Kimi megpróbálta a lehetetlent…..

Aztán belebukott, és hozzám akart menekülni, a karjaimba…..Ha józan lett volna, akkor biztosan nem tör ki belőle, minden elfojtott vágy, és érzelem….

Csak találjam meg…..