Körbe rohantam az összes csapat homeját, ami csak az Indycarban, és a Forma 1-ben van, de Kimit mintha a föld nyelte volna el.

Kerestem nálunk, a HRT-nél, a Lotusnál, a Red Bullnál is, de semmi.

Már jobb ötlet híján, még a kamionok között átverekedtem magam, hátha ott iszik valamelyik tövében, de hiába..

Kb. tizedjére mentem el Sebiék homje előtt, amikor valaki kiszólt.

-          Kit keresel ennyire Angel?

Először nem is nagyon láttam a reggeli szürkületben ki az, aztán mikor beléptem láttam, hogy szép ki társaság gyűlt össze, Brawn, Schumi,Todt, Horner, Kubica, Petrov, Alguersuari, Alonso.

Elég jó kedvűnek tűntek.

Mi az eget csinálnak ezek itt hajnalban? Buliznak? Beszarás!

-          Baj van? –érdeklődött Schumi.

-          Áh, hosszú. Nem láttad azt a díszpintyet?

Schumi érdeklődő tekintetett vetett rám, és látszott rajta, hogy gőze nincs, kiről kérdezek.

-          Lehetne kicsit bővebben? –érdeklődött udvariasan.

-          Kimit.

-          Pár órája láttam, de nem volt éppen a legjobban. Betegnek tűnt.

-          Tudok róla. De inkább részeg volt. –mondtam fáradtan. – Már körbejártam mindent, de sehol semmit.

Lezuttyantam egy üres székre. Ki voltam készülve.

-          Gond van?

Csak legyintettem.

-          Miért nem olyan pasit keresel, aki után nem kell futni kislány? –érdeklődött Alonso kajánul.

-          Concha tu madre! Idiot! (Baszd meg anyád! Idióta!)

Fernando lesápadt! Jaime meg elkezdett vigyorogni.

-          Mit mondtál neki? –érdeklődött Kubica élénken.

Szúrósan néztem rá.

-          Finoman szólva elmondta neki, hogy kopjon le. – mondta diplomatikusan Jaime.

-          Hna akkor maradj is kussba! –morogtam Ferre.

-          Beszélsz spanyolul? –érdeklődött Ross.

-          Igen, meg németül, egy kicsit olaszul, és pár szót oroszul.

Ahogy néztem őket támadt egy ötletem.

-          Elkérhetném a telefonod? –kérdeztem Chrisnek szegezve a kérdést.

Pislogott amint a sült hal. Pasik!

Schumi már nyújtotta felém az övét. Hát vannak még lovagok a földön.

-          Azért kéne a Horneré mert benne van Seb száma.

-          Az enyémben is benne van. – pötyögött valamit, és a kezembe adta.

-          Kösz! –mondtam hálásan.

Kicsöngött.

-          Szia Michael!

-          Angie vagyok!

-          Angie? – hallottam a döbbenetet.

-          Mindegy. Bruno vagy Heikki számát tudod?

-          Kit adjak?

-          Veled vannak?

-          Igen.

-          Hangosítsd ki! – valamit matatott a telóval.

-          Megvan? – hallottam Brunot.

-          Van a francokat, már megnéztem mindenhol. Minden csapatnál, és homeban. Ötlet?

-          Passz.

-          Talán kiment a városba. - mondta Heikki.

-          Kocsival van?

-          Öööööö nem tudom. –nyögte ki.

-          Zseniális! Hol az ördögbe vagytok?

-          Nálad!

-          Nálam???? Minek?

-          Javítjuk az ajtót! –mondták kórusban, úgyhogy még a Föld másik oldalán is hallották.

-          És három pilóta kell egy ajtóhoz? Maradjatok inkább a kocsiknál, ahhoz talán jobban értetek! Majd reggel megcsinálja a mindenes!

-          Ajtóhoz? – suttogtad a fiúk az asztalnál.

-          Minek vannak ezek nálad? – sziszegte Horner.

Szúrósan rájuk néztem.

Némán formáltam a számmal, hogy kuss.

Kibámultam az ablakon, már erősen pirkadt. Ahogy néztem a kamionokon megcsillanó elsó sugarakat, támadt egy megérzésem.

-          Te Seb Kimi a homeban alszik?

-          Nem Chriss nem engedi. Valahol  kivett egy szobát.

-          Nem! Nekem azt mondta a homeben alszik! – kontrázott Heikki.

-          Szóval kamuzott! –szögeztem le.

-          Úgy tűnik….-morgott Bruno.

-          Tudom hol lesz! – jött az Isteni szikra.

Döbbent csend.

-          Gyertek át a parkolóba! Tíz perc! –letettem és Schumi kezébe nyomtam a mobilt.

Az óra fél hetet mutatott. Csodás! Ma sem alszom már!

-          Hálás Köszönet!

-          Szívesen….- mondta döbbenten.

-          Nem értem miért törődsz ennyire azzal a részeg finnel? – mondta gunyorosan Chriss.

-          Jó tudni, hogy így törődik a pilótájával. De azért én a maga helyében a mai mindkét edzés előtt, kétszer is átnézetném azt az autót, mielőtt Kimi beleül. És lehetőleg nem hagynám egyiket sem egyedül, felügyelet nélkül!

-          Nekem te ne dirigálj kislány! – fortyant fel Horner.

Meg tudtam volna fojtani, ezért kivertem a kezében lévő poharat. Az a földre esett, és sok pici apró darabra tört! A benne lévő citromos víz, pedig szétfolyt a fémpadlón.

-          Nem dirigálok! –sziszegtem – Csak gondoltam jobb ha tudja, hogy Kimi valami őrült nagy baromságra készül!

-          Baromságra? –kérdezte döbbenten.

-          Igen! Bármi történjék is, nézesse át kétszer is az egész autót, mielőtt Kimi elindul vele. Már persze, ha szezont két pilótával akarja befejezni!

Azzal elcsörtettem a parkoló felé, csöndet és döbbenetet hagyva magam után.

Idióta Horner!

Rohantam mint valami eszelős, átslisszoltam a kamionok közt, hogy levágjam az út egy részét.

Jaj Istenem, csak legyen igazam!

Levegő után kapkodva fékeztem le, a parkolóban.

Alig állt bent pár autó. Első pillantásra, sehol sem láttam a fekete Enzot.

Aztán még jobban körbe bámultam, és kiszúrtam a leg eldugottabb sarokban, ami a lehető legtávolabb esett a bejárattól, egy nagy terebélyes fa árnyékában.

Közelebb mentem.

A felkelő nap fénye lustán megcsillant a fekete festésen, a fémes, sportos dísztárcsákon, és bevilágított az ablakokon, amiken ki volt kapcsolva a sötétítés.

Megtorpantam, igyekeztem minden lehetőségre felkészülni.

Nem akartam úgy járni, mint legutóbb, amikor rátaláltam Kimire, és teljes pánikba estem.

Összeszedtem minden elszántságomat, a maradék erőmet, és bátorságomat.

Majd vettem egy nagy levegőt, és odaléptem a vezetőfülke ablakához. Közben, pedig elmormoltam egy imát, hogy ne azt lássam megint, mint legutóbb.