Az elkövetkezendő napokban a sok eső és nagy szél miatt a környéken sok kár keletkezett. És sajnos rengeteg folyó kiöntött az országban. A híradóban folyton erről szóltak a hírek és mi szomorúan hallgattuk őket. Többször el is pityeredtem magam. Nem tudom mi van velem.

Szerdán a fiúk megunták a dolgot. Kimi és Nico is segíteni akartak. Sőt! Ide utazott Sebi is. A környéken segédkeztek. Csütörtök reggel 10 fele ébredtem, és amikor lementem már öltözködtek.

-          Hova mentek?

-          Nem bírjuk nézni a TV-ből a híreket. Kell segítség. Ahol nagyobb bajok vannak, elutazunk, viszünk élelmet, ivóvizet, ruhákat. Segédkezünk a gátakon. – mondta Kimi.

-          Akkor én is készüljek?

-          Nem. – jött Noncsi. – Ti maradtok. Vigyáznod kell magadra és Maxira is.

-          Fel vannak pakolva a cuccok. – jött be Sebi sárga esőkabátban és egy lila gumicsizmában.

-          Oké. Mindjárt megyünk is. – szólt Kimi. – Nem baj akkor, hogy megyünk? Holnap már itt is leszünk.

-          Rendben. Vigyázzatok magatokra.

-          Csajszi. – vont félre Noncsi és Ema. – A fürdőben van terhességi teszt. – suttogták.

-          Minek az nekem?

-          Ne mondd, hogy nem vetted még észre a jeleket!

-          De…

-          Nincs de. Csináld majd meg.

-          Oks. Megcsinálom.

-          Hova mentek? – jött le Maxi.

-          Megyünk segíteni az embereknek a gátakon. Te jó legyél és vigyázz anyura. – guggolt le hozzá Kimi.

-          Nem mehetek? Apu ott lesz?

-          Nem jöhetsz. Nem lesz ott apud.

-          Nah, Kimi. Gyere. Menjünk.

-          Oké. Sziasztok!

Integettünk nekik, ők pedig 2 kocsival elindultak.

-          Anyu. Nem hívod fel aput? Beszélni akarok vele.

-          Nem hívom fel kicsim.

-          De miért?

-          Mert nem. Menj, játsszál szépen!

-          De én apuval akarok beszélni! Hiányzik! – biggyesztette a száját sírásra.

-          Nem tudom felhívni. – mondtam szomorúan.

-          De fel tudod, csak nem akarod! HÍVD FEL! – kiáltott.

-          NEM! Menj a szobádba! – néztem rá szigorúan.

-          UTRÁLLAK! – toporzékolt és a szobájába rohant. Nagyot sóhajtottam és nyeltem vissza a könnyeim. Elkezdtem a házban foglalatoskodni. Az ebédet felraktam, majd a fürdőbe mentem. Megtaláltam a tesztet. Nagy gondolkodás közepette úgy döntöttem megcsinálom. Amint kész lett leraktam a mosógép tetejére és rohantam a konyhába, nehogy az ebéd oda legyen.

-          Maxi. Gyere! Ebéd. – kopogtam az ajtón. Nem nyitott ajtót. Közben kint nagyot dörgött az ég. Összerezzentem. – Kisfiam! – benyitottam és akkor megdöbbentem. A szobában kupi volt és nem volt ott Maxi. Beléptem és találtam egy rajzot. Azon a rajzon volt egy ház, és egy kis emberke, aki egy nagyobb emberke mellett állt. A nagyobb emberke fölé az volt firkantva, hogy Apu… Könnybe lábadt a szemem és átfutottam a házon. Nem találtam sehol. MAXI MEGSZÖKÖTT!!