Sírva rohantam ki a zuhogó esőbe. A környéken elkezdtem keresni, de sehol nem találtam. Már bőrig voltam ázva. Haza kell mennem! Segítséget kell hívnom! Zokogva mentem hazafele. Mikor beléptem a kapun láttam meg, hogy Fer lépett ki a lakásunkból. Amint meglátott azonnal hozzám rohant. Én az ölelésébe borultam.

-          Sajnálom! Era? Mi történt? – tolt el kicsit magától.

-          Az én hibám! – zokogtam és vettem mély levegőket.

-          Mi? De mi? Hol van Maxi? – rázott meg gyengéden.

-          Megszökött… - és hirtelen kiment a lábam alól a talaj és a karjaiba ájultam.

Nem sok idő telhetett el, mikor magamhoz tértem. Száraz ruhában voltam immár és Fer ébresztgetett. Teljesen erőtlenül néztem rá.

-          Megtaláljuk! Ne félj! Már felhívtam Kimiéket és a helyi rendőrséget! Elindulok megkeresni.

-          Fer! A FIAD! – kiáltottam ismét a sírás határán.

-          Tudom. Tudom… Anya bevallotta, hogy ki lett cserélve a teszt… Odaadta az igazit.

-          Oké…

-          Maradj itt! Ne mozdulj innét! Megkeresem! Ígérem, megtalálom! – nézett a szemembe. Bólintottam. Hozzám hajolt és tétovázott egy pillanatig, majd megcsókolt. Utána felpattant és egy esőkabátot húzva elindult. Én kipattantam az ágyból és felöltöztem hamar. Kicsit megszédültem, de nem törődtem vele. Elraktam a mobilom és kiléptem a házból, majd elindultam.

Az eső csillapodott picit. Eszembe jutott az a kis faház, ami a közelben van. Azt vettem célul. Hátha oda bújt az eső elől. Épp odaértem. Fel akartam mászni, mikor valaki elkapta a karom és megfordított.

-          Renátó! Te mit keresel itt? Eressz el!

-          Te mit keresel itt? – húzott szorosan magához.

-          NE érdekeljen! Eressz! Sietnem kell!

-          Nem, nem… Megmondtam, hogy megbánjátok! – vigyorgott.

-          Mi?

-          És ez így is lesz! – majd fogott egy rongyot, az arcomba nyomta, amitől elvesztettem eszméletem…

(Fernando)

A játszótérhez értem. Megálltam, kicsit körbe néztem, majd nagyot sóhajtottam. Megfordultam, de ekkor…

-          APU! APU!

-          Kisfiam! – fordultam meg. Maxi rohant hozzám. Felkaptam és megöleltem.

-          Úgy örülök, hogy itt vagy! Hiányoztál. Téged mentem megkeresni.

-          Én pedig téged! Többet ilyet Soha ne csinálj! Nagyon megijesztettél minket!

-          Anyut is?

-          De még mennyire! Otthon sír!

-          Én csak téged akartalak látni. Nem akarom, hogy anyu sírjon.

-          Akkor hamar menjünk haza és ölelgesd meg! – puszilgattam meg.

-          Oké. Nagyon hiányoztál!

-          Te is nekem.

Hazaérve beléptünk a házba.

-          Menj, ölelgesd meg anyut. Én hamar elrendezek pár telefont.

-          Oké.

Felhívtam Kimiéket, hogy megvan Maxi. Mondták, hogy hamarosan megérkeznek. Ez után épp a rendőröket tárcsáztam.

-          Apu. Anyu sehol sincs. – nézett rám szomorúan.

-          Mi az, hogy sehol sincs? Mindenhol megnézted?

-          Mindenhol!

Nagyot nyeltem és épp fel akartam hívni, mikor megszólalt a mobilom. Erika!

-          Kincsem! Hol vagy? Mi itthon vagyunk…

-          Hello, kedves barátom… Azt hiszem Erika most alszik. Jó mélyen. ÉS valószínű nem tér haza egy ideig…

-          Ki… Te? – kérdeztem ingerülten.