Sikerült kiszabadítanom a kezem. Nem mozdultam. Hirtelen megjelent ismét mellettem.

-          Készen is vagyunk. Tetszik ez a szag? – nem válaszoltam. Ismét egy pofont kaptam. – Süket vagy? Ne bőgj most meg! – a kezében levő benzines kannával leöntött. A mobilja megszólalt ekkor. Arrébb ment. Próbáltam erőt meríteni. Most kell megszöknöm…

-          MI VAN? – megijedtem. – Oké! Már el is tűnök! Kösz! Gratulálok! – szólt hozzám gúnyos hangnemben.

-          Mihez?

-          Úgy látszik a te nagy szerelmed értesítette a rendőröket, akik úton vannak ide…

-          Fer…

-          POFA BE! Itt az ideje a búcsúnak… - lépett elém. Megcsókolt. Ez volt az a pillanat, amit én kihasználtam. Tökön rúgtam, majd elkezdtem futni kifele, de egy benzin tócsában megcsúsztam és elestem. Kintről szirénák hangjait hallottam. – Azt már nem! – kiáltotta és elővette a gyufát. Ekkor nyitottak be a rendőrök.

-          NE mozduljon! – kiáltottak rá és rohantak felé. Hozzám sietett az egyik, felvett a karjaiba, majd kivitt.

-          Ne aggódjon. Már minden rendben lesz!

-          Tudom… - sírtam.

-          Orvost! Megvan!

-          Kicsim! – rohant Fer. – Átveszem.

-          Fer! Úgy féltem!

-          Már itt vagyok! Nem lesz semmi bajotok!

-          Maxi? Ő jól van?

-          Semmi baja. Otthon van. Vár minket haza.

Az orvosokhoz értünk, akik átvettek.

-          Csak óvatosan. Erika terhes. – mosolygott rám. Döbbenten pillantottam rá.

-          A teszt pozitív lett?

-          Igen! Babánk lesz!

A hasamra tettem a kezem. Közben a hordággyal a mentőbe raktak. Fer is jött velünk. Végig fogta a kezem…

Este 10-kor parkolt le Fer a kocsival a házunknál. Megfogta a kezem.

-          Ne mozdulj meg. Majd én beviszlek.

-          Fel bírok kelni.

-          De én akarlak bevinni. Ez után a nap után. – szomorodott el. Bólintottam. Bevitt a karjaiban. A többiek még a nappaliban ültek a földön és beszélgettek. Fer lerakott a kanapéra.

-          ERA! Jaj, úgy örülünk, hogy jól vagy!  - jöttek a többiek és megölelgettek.

-          NE. Meg kell fürdenem. Renátó leöntött benzinnel…

-          Csss.

-          ANYU!

-          Kicsikém? Többet ne szökj el, soha!

-          Ígérem, és sajnálom! Szeretlek anyu!

-          Én is téged kicsim! – puszilgattam meg.

-          Na jó, mini manó! Menj, bújj az ágyba. Anyunak még pancsizni kell.

-          Alhatok ma veletek? – nézett ránk boci szemekkel.

-          Alhatsz. – mosolyogtam én.

Megölelt minket, majd besietett a hálóba. Összemosolyogtunk mindannyian…