Bel�pt�nk a f�rd�be. Fer becsukta az ajt�t, majd �t�lelt h�tulr�l �s a nyakam kezdte cs�kolgatni. Keze a hasamon nyugodott.

-          Szeretlek kicsim. T�ged is �s a bab�nkat is. �s Maxit is. Meg tudsz nekem bocs�tani? – ford�tott maga fel�. K�nnyek lept�k el a szemem, amire most hirtelen nem sz�m�tott. �pp sz�lni akart, de �n a sz�j�hoz �rintettem az ujjam, hogy maradjon csendben.

-          �n nem haragudtam r�d eddig sem. Nincs mit megbocs�tanom. Nagyr�szt �n is tehetek r�la, hogy nem volt�l benne biztos, a te fiad-e.

-          Ezt hogy �rted?

-          J�form�n 5 �vre lel�ptem. Honn�t is lehett�l benne biztos, hogy �n nem hazudok-e neked?

-          Ne okold magad. – k�rt, �s le�lt a k�d sz�l�re. Az �l�be �ltetett. �tkaroltam kezeimmel a nyak�t. – Nem vagyok j� apa.

-          Ez nem igaz! Te vagy a legjobb ember, akit k�v�nhatna mag�nak ap�nak. Ne mondj ilyet.

-          Ha igaz�n j� apa lenn�k, akkor tudnom kellett volna, hogy biztos az �n fiam! Nem lehetett volna olyan meging�som, egy pici sem!

-          Jaj, Fer… - simogattam meg az arc�t �s egy puszit adtam a sz�j�ra.

-          Nem csod�lkozn�k azon, ha t�bbet nem akarn�l l�tni.

-          Ha �gy lenne, most nem �ln�k itt veled a k�d sz�l�n, arra v�rva, hogy a k�dban �lvezhessem az �lel�sed.

-          Csod�latos vagy. K�sz�n�m.

-          �n k�sz�n�m, hogy itt vagy. De besz�llunk m�r v�gre a k�dba? – vettem el� a boci szemeim.

-          Csak term�szetes.

Fer engedte meg a vizet, majd mindketten levetk�zt�nk �s besz�lltunk a k�dba. Elkezdett tusf�rd�vel lemosni. Ez ut�n h�trad�lve �lveztem, hogy �lel. M�g a szemem is becsuktam.

-          M�g �bren vagy? – suttogta.

-          �bren. Csak olyan j� ez �gy. – egy puszit adott a buksimra. – Szerinted fi� vagy l�ny lesz? – pillantottam fel az arc�ra. Fels�hajtott.

-          Nekem v�g�l is mindegy. A fontos, hogy eg�szs�ges legyen.

-          De m�gis?

-          H�t… Nagyon �r�ln�k, ha kisl�ny lenne. – n�zett r�m csillog� szemekkel.

-          Kisl�ny? – mosolyogtam r�. – Azt hittem fi�t szeretn�l.

-          Szeretn�m, ha lenne kisl�nyunk. Olyan �desek. – simogatta meg a hasam. – Te?

-          �n is kisl�nyt szeretn�k.

-          Akkor nem lesz vita. De azt tudnod kell, hogy �n nem vagyok gyakorlott az apas�gban m�g. F�lek, hogy valamit elrontok, vagy rosszul csin�lok, nem tudom, hogy merem majd a karjaim k�z� venni. Olyan picik�k �s t�r�kenyek. F�lek, hogy valami bajuk esik, ha �n megfogom.

-          Nando. – kuncogtam fel kedvesen. – Ett�l nem kell tartanod. Majd egy�tt mindent megoldunk. Biztos vagyok benne, hogy hamar belej�ssz az apas�gba. �s, nem kell ennyire f�lned. Nyugodtan a karjaidba veheted a kis cs�pps�get majd.

-          Szeretn�k melletted lenni, seg�teni mindig. T�nyleg!

-          Mi az?

-          Bemehetek majd a sz�l�sre? – k�rdezte f�l�nken.

-          Nagyon �r�ln�k, ha ott lenn�l �s v�gig fogn�d a kezem.

-          K�sz�n�m! Szeretlek! – cs�kolt meg.

-          �n is t�ged!