Kedden arra keltem, hogy valaki a nyakam csókolgatja. Elmosolyodtam és élveztem a kényeztetést. Ennek a „valakinek” friss, üde illata volt. Felsóhajtottam.

-          Minden reggel így szeretnék ébredni. Minden reggel!

-          Lehet róla szó. – pislogott fel rám kajánul és folytatta a kényeztetést. Elkezdte levenni rólam a pizsoma felsőm.

-          Maxi? Ha benyit…

-          Nem nyit be. Voltunk lent kocogni. Utána az étteremben eszegettünk és Kimiékkel elment körbenézni a városban.

-          Aha…

-          Aha. – kezdte a melleim kényeztetni, majd lejjebb haladt és a hasamnál megállt. Kezét rátette és kis csókokat osztott rá.

-          Nando. Ez csikis picit… - kuncogtam fel.

-          Hogy vagy kicsikém? – suttogta. – Minden rendben ott bent? Én vagyok az apukád! Bizony. Fernando Alonso vagyok. Te pedig a mi kicsi csöppségünk. Van még egy okos bátyád is. És a gyönyörű anyukád. Mind nagyon várunk téged.

-          Fer.

-          Igen? Mi az? – döbbent le. Könnyes volt a szemem.

-          Meghatódtam. Ez olyan aranyos volt. Bocsi. A terhesség miatt érzékenyebb vagyok.

-          Édes. – ölelt át. – Nagyon szeretlek.

-          Én is téged. – ekkor megkordult a gyomrom. – Bocsi. – pislogtam rá.

-          Semmi probléma. Úgy látszik, velem nem érnéd be. Hozok valami táplálóbbat.

-          Kimegyek konyhába. Csak felöltözök.

Miután felvettem egy kissé melegebb ruhát, ugyanis itt Kanadában eléggé hűvöske van, a konyhában letelepedtem. Megettük a reggelit és utána kimentünk a pályára. A Ferrari boksz előtt megálltunk. Fer szomorúan nézett rám.

-          Mi a baj? – kérdeztem rémülten.

-          Semmi. – hajtotta le a fejét és sóhajtott. – Csak most majd mész a fő riválisainkhoz… - láttam a szemében, hogy szomorú. – Nem nekem fogsz szurkolni.

-          Jaj, Ferni. Mi van veled?

-          Szeretlek. Szeretném, ha velem maradnál. Ha együtt drukkolnál a vörösökkel. – mutatott a vörösök birodalmára és magához húzott. – Kérlek.

-          Most megyek. – adtam csókot neki, majd elindultam. – Szeretlek!

Még láttam, hogy morcosan bemegy a Ferrari Home-ba. Én a RB felé igyekeztem. Kerestem Sebit. Nagy nehezen sikerült megtalálnom.

-          Szia. – adtam neki egy puszit. – Beszélnünk kell!

-          Szia. Oké. Mondd. Mi lehet ilyen fontos. –gondolkodott.

-          Olyan lüke vagy ilyenkor. Szóval… Terhes vagyok.

-          Ó! Gratulálok! Hányadikban vagy?

-          Egy hónapos terhes vagyok. És épp ezért, ha nem nagy baj, szeretnék felmondani. Csak a kicsivel szeretnék foglalkozni. Pénzem van elég. De ha szeretnéd…

-          Nem! Semmi probléma! Élvezd ki az anyaságot újra.

-          Köszönöm. – öleltem meg.