Elolvastam a levelet… Anya és apa ültek le mellém.

- Mit írt? Hova ment?

- Én megölöm… - pattantam fel. A mobilom előkaptam.

- Kit? Laurát?

- Dehogy! – kiáltottam mérgesen. – Őt soha nem tudnám bántani!

- Akkor kit?

- Az igazi apját! Itt volt 2 napja! Biztos ő mondott neki valamit! Én tönkre fogom tenni.

- Nyugodj le… Lehet valami félreértés…

- Nem anya! Itt nincs semmiféle félreértés! – hívtam közben Luis-t a menedzserem. Felvette a telefont.

- Fernando.

- Luis. Szia. Extra nagy baj van! Azonnal nézz utána, hogy hol van Sándor Alföldi. Laura igazi apja! Magánnyomozót is állíts rá az ügyre! Siess! Az idő kevés! Majd mindent elmagyarázok.

- Oké… Máris Fernando.

- Köszönöm.

Leraktam a telefont, majd a kocsiba siettem. Anyáékat hazavittem. Épp hazaértünk, mikor Luis csörgött.

- Mondd.

- Tudom hol van. Melyik hotelben szállt meg.

- Igen? Hallgatlak…

… fék csikorgatva álltam meg a hotel garázsában, majd felsiettem a szobához. Dörömböltem rajta. Nem telt bele sok idő, az ismerős személy állt velem szemben. Fújtattam egyet, majd megragadtam az öltönyénél fogva, és nekinyomtam a falnak.

- Beszélj! Azonnal tudni akarom hol van!

- De tiszteletlenek vagyunk. Ki hol van?

- Ne játssza meg magát! Pontosan tudom, hogy maga beszélte tele ostobaságokkal Laura fejét! Miket mondott neki? Halljam! Hol van most?

- Már megbocsáss, de ha nem ráncigálnál, úriemberekhez méltón is beszélhetnénk.

- Maga egy gazfickó! Itt már alapba nem menne az úriember dolog!

- Elengedne végre?

- Hol van Laura? – engedtem el kis idő után. A kezem még mindig ökölbe volt szorulva.

- Honnét tudjam én azt? Nem a te menyasszonyod? Oh, vagy elhagyott? Nem bírta a…

- Hol van most? Maga tehet róla! Laura szeret engem!

- A szeretet holmi ócska érzés. Értelme nincs. Lehet már „kiszeretett” belőled. Talán egy más férfi gatyájában keres vígaszt.

- Ne merészelje bemocskolni Laura nevét, mert az életével fizet! – nyomtam ismét a falnak.

- Khm, jobb ha távozik. Nem szeretném, hogy a BARÁTAIMMAL, a 2 méteres gorillákkal összefusson. Mostanság eléggé feszültek, ha érti.

- Én pedig elég feszült leszek, ha nem kerül elő Laura! Ismerem őt, és tudom hogy maga áll a dolgok hátterében! De ne aggódjon! Ezerszeresen megbánja, hogy közénk állt most. Ezerszeresen!

- Esetleg egy kis Jean Tonic-ot?

- Dögöljön meg! – löktem el, majd kifelé siettem.

- Hát ha nem, nem. Több jut nekem…

A recepción megkérdeztem, hogy nem foglaltak e le Laura Wéber névre szobát. A recepciós kislány hangulatomon látva készségesen utánanézett. Sajnos nem talált. Szomorún beültem lent a kocsimba. Rádőltem a kormányra és csak gondolkodtam. Hol lehet most Laura?