Beléptünk otthon az ajtón. Mindenki azonnal felpattant, majd csüggedten ültek vissza, hogy nem volt velünk Laura. Álltam egy helyben. Anya lépett elém.

- Semmi baja nem lesz. Nemsokára ismét itt lesz melletted.

- Nem kell megjátszanod magad anya. Tudom, hogy örülsz, hogy nincs itt.

- Ez nem igaz. Fernando. Fiam. Az anyád vagyok. Látom, hogy mellette boldog vagy. Elő fog kerülni! Majd megcsinálom a kedvenc ételét, és itt lesztek pár napot velünk. Megismerem jobban. Oké?

- Oké. Legyen igazad. – öleltem meg…

Az elkövetkezendő napok szörnyen teltek. Luis felbérelt egy magánnyomozót, hogy derítse ki, merre találjuk meg Lau apját. A srácok mellettem voltak minden nap. Nagyon jól esett, de egyben rosszul. Jobb lenne, ha Laura is itt lenne, és együtt hülyéskedhetnénk. Ezek mellett látnom kellett, hogy Kimi, Jaime és Nico mennyire boldogok a barátnőikkel. Örülök nekik, de… emlékeztet a Lauval közösen töltött napokra.

Elérkezett hazai Nagydíjam versenye. Egész héten PR rendezvények, megjelenések, interjúk, miközben a sajtó majd szétszedte a magánéletemet. Azt találgatták, hogy miért nem jött velem Laura. Csak a munkára figyeltem. Luis intézett mindent. Pénteken a két szabadedzésen sikerült nyernem. Rengeteg kört mentem, és az adatok is jók voltak. Kíváncsi voltam már, hogy az új fejlesztés mennyit faragott le a Red Bull-hoz való hátrányunkból.

Szombaton eljött az időmérő. Semmi más nem lebegett a szemem előtt, mint egy tökéletes kör. Muszáj megnyernem ma, és holnap a futamot, mert különben tervem kútba esik. Q1-et és Q2-t Felipe és Sebastian nyerték. Én a 4. 5. helyeken végeztem, majd jött a Q3. 1 körre játszottam. Azt az 1 kört nagyon megnyomtam. Mikor áthaladtam a célvonalon vártam.

- Gratulálok Fernando. Megnyerted az időmérőt. 3 tizedes előnyöd lett. Vettel, Massa, Webber, Kubica…

- Köszönöm. Köszönöm nektek!

- Mi köszönjük, hogy… teljesítetted. Fantasztikus kör.

- Holnap megmutatjuk mindenkinek!

…

Kiléptünk a dobogóra. Felálltam a legtetejére és a spanyol himnusz szólt. Behunytam a szemem. Folytak a könnyeim. Seb és Felipe is rám-rám pillantottak. Amint lement a spanyol himnusz Sebi hozzám hajolt.

- Laura most biztos büszke rád, akárhol is van.

- Neki ajánlom ezt a győzelmet.

- Fer. Jó voltál. – Felipe gratulált. Megveregettem a hátát.

Az olasz himnusz leteltével megkaptuk a kupákat. Egy nagy puszit adtam a kupának, majd a kamerának mutogattam. A pezsgőzést én kihagytam. Ledobtam a csapatnak, majd a közös fotózás után bementünk interjút adni. Leültem középre. Megtöröltem az arcom és felkészültem arra, amit mondani szeretnék.

- Fernando. Hosszú és izgalmas futam volt. Hogy élted ezt meg?

- Igen, hosszú volt, de én szerencsére a rajtnál el tudtam húzni, tehát már ott megalapoztam ezt a győzelmet. A futam további részében csak tartottam a tempóm. Nem törődtem azzal, mi történik mögöttem. Ez a győzelem a csapat kemény munkája által jött létre, és én most szeretném a győzelmem felajánlani Laura Wéber-nek. Laura! Legyél bárhol is, de ha most hallasz engem, kérlek, ne tegyél butaságokat! Szeretlek! Nem tudok nélküled élni! Adj jelzést hol vagy. Kérlek! Kérlek!