Az interjúk után beértem a Motorhome-ba. Luis, Kimi és Noncsi voltak ott mosolyogva.

- Fer. A nyomozó kiderítette hol van az apja. És azt is hol van Laura… vagyis… Fanny.

- Fanny? Milyen Fanny? – értetlenül néztem rájuk.

- Fanny McDeen.

- Jó, de mi Lau… Fanny Laura? Mit tettek vele?

- Elmondunk mindent, de most induljunk! A nyomozó azt mondta, nagy veszélyben van Laura.

(Laura)

Könnyezve néztem végig Fernando kérését. Nem tehetem. Ránéztem a kezemre és szinte perzselt a kis ékszer. Megmostam arcom. Közben a mobilom megszólalt. Felvettem.

- Igen? Itt… Fanny.

- Helyes kislány. Remélem egy pillanatig sem gondolkodtál el rajta, hogy felhívod.

- Nem. Egy picit sem.

- Nekünk tudod, hogy terveink vannak.

- Tudom. Meg kell szerezned Roy cégét. De utána…

- Utána azt csinálsz, amit akarsz. Onnéttól már engem nem érdekel. Csak ennyit akartam. Most pedig megyek. Sok a dolgom. – lerakta a telefont.

Néztem pár percig magam elé. Elgondolkodtam, mikor valaki hozzáért a hátamhoz. Ijedten fordultam meg. Roy volt az. Nevetett egyet, majd elkomorult az arca.

- Tehát ki akartok fosztani engem igaz?

- Mi? Kifosztani? Ugyan… honnét…

- Egész beszélgetést hallottam. Apád tervelte ki, igaz? Mesélj csak szépen el mindent.

- Ha elmondom, nem bántasz?

- Majd meglátom.

Nyeltem egyet, majd elmeséltem mindent. Hogy kitervelte, hogy megszerzi a cégét, és csak ezért sürgette annyira, hogy menjek hozzá.

- És miért is jöttél hozzám? Mivel fenyegetett meg?

- Hogy a barátaim bántja. – hunytam le a szemem.

- Értem. Ez aztán izgalmas történet. Kár, hogy rossz vége lesz. Elrontjuk most szépen minden tervét.

- De, hogyan?

- Hát… elválni nem lehet, mert akkor sok pénzt viszel el. Illetve talán nem is élném túl.

- Akkor mit tervezel?

- Drágaság… szerelmi bánathoz mit szólsz? Olyan szép magas ez az épület.

- Mi?

- Fogj egy levelet, és írj! Írj le minden, amit mondok! Hogy az apád milyen bűnöző, és hogy nem bírtad tovább, hogy szerelmedtől el kellett válnod… Rajta! Lódulj! – üvöltötte.

Miután megírtam a levelet bezárt a hálóba, ő pedig elment. Odarohantam a szekrényemhez és előkotortam a régi mobilom. Hamar felraktam töltőre. Megvártam, míg picit feltöltődik, majd nagy nehezen bekapcsoltam, és azonnal hívtam Fernando-t. 3 csörgés után felvette.

- LAURA? Te vagy az? – hallottam remegő, féltő hangját.

- Én vagyok az! Ments meg, kérlek! – sírtam a telefonba…