(Fernando)

Kisz�lltam a vad�szg�pb�l.

- Fernando. Kicsit els�padt�l.

- Kicsit. K�sz a fuvart.

- Tal�ld meg Laur�t. Hazafele is vigy�nk titeket?

- K�sz, de Diego elf�rad ide. Hello Pedro.

- Hello Fer!

Kicsit �melyegve siettem egy rend�raut� fel�. Kimi t�nyleg mindent elint�zett. A kocsiban kaptam egy palack vizet. A rend�r belel�pett a g�zba. Csak ezt b�rjam ki.

(Laura)

Az ap�m �llt ott. Nagyot nyeltem. Baj lesz itt, �rzem.

- �h, kedves S�ndor. �r�l�k, hogy csatlakozott hozz�nk.

- H�t �gy kell b�nni a feles�geddel?

- �gy kell b�nni a l�nyoddal? Sz�pen el�rultatok.

- Sz�pen.

A liftajt� fel� n�ztem. El�gg� el voltak egym�ssal foglalva. K�szva indultam meg fel�, majd hirtelen ki�lt�st hallottam. Megfordultam. Apa volt ott egyed�l. Fel�m n�zett.

- M�g �pp id�ben �rkeztem. Ez�rt j�r egy k�sz�net, nem igaz?

- De… Meg�lted?

- �gy most minden r�d sz�ll. Viszont, azt�n �t�rni a nevemre… t�l hossz� id�. Jobb, ha nem leszel a k�pben. – mosolyodott el �rd�gien, majd fel�ll�tott, �s ism�t a korl�t mellett tal�ltam magam. Er�sen gondoltam Fernando-ra.

- Engedje el. Azonnal!

- Nyugalom! – �s elr�ncig�lt�k t�lem. Fel sem eszm�ltem. Egy rend�r felseg�tett.

- Semmi baj, h�lgyem. M�r j� kezekben van. Hogy �rzi mag�t?

- Rosszul… - �s �sszecsuklottak alattam a l�baim. A sr�c elkapott. P�r ment�s j�tt �s megvizsg�lt.

- Egy kisebb ijedts�g, sokk.

- Nyugodjon meg. Hogy h�vj�k?

- Laura. Laura W�ber.

- �n Steve Brown vagyok.

- Haza akarok menni.

- Haza fogsz jutni. Ne f�lj.

- �desem! LAURA! – l�ttam meg, hogy Fer k�zeledik, majd szorosan mag�hoz �lelt. Behunytam a szemem �s �tj�rt a kellemes illata. Puszilgatott �s sz�p szavakat s�gott v�gig a f�lembe. – Nincs semmi bajod? – tolt picit el mag�t�l �s v�gigm�rt.

- Annyi bajom van, hogy hi�nyozt�l… M�rhetetlen�l. – csillantak meg szememben az els� k�nnycseppek.

- Te m�g jobban nekem! – s�rta mag�t el � is.

- Nem, mert te nekem!

- Nem. Te nekem!

- Egyezz�nk ki abban, hogy mindkett�nknek nagyon hi�nyzott a m�sik.

- Ok�. Szeretlek. Szeretlek, szeretlek, szeretlek…

- Fernando. Laura. Szeretn�nk felvenni Laura vallom�s�t. Ut�na szabadok vagytok. Nem zaklatunk titeket t�bbet, �s elfelejthetitek.

- Kincsem?

- K�sz vagyok… - fel�lltunk, majd elindultunk be, de �n megtorpantam. Fer k�rd�n n�zett r�m. Megfordultam. Leh�ztam az ujjamr�l a gy�r�t. R�n�ztem a rend�rf�n�kre. – Ez nem kell, igaz?

- Nem.

- Rendben. Akkor… - �s er�t vettem magamon, �s messzire elhaj�tottam. Min�l t�volabb akarom tudni magamt�l. Fer h�tulr�l �t�lelt. Egy kis puszit adott a nyakamra, amibe beleborzongtam, majd megfogta a kezem �s k�zen fogva indultunk a rend�rf�n�k ut�n.