Még picit maradtak a többiek, majd miután leléptek én vártam, mikor jön Fer. Kopogást hallottam. Az ajtóhoz siettem. Lewis állt ott kisebb meglepetésemre. Nem nagyon szoktunk beszélgetni.

- Szia. Hát te?

- Szia. Örülök, hogy megkerültél. Gondoltam szólok, hogy Fernando-t láttam lent a parton. Eléggé maga alatt volt.

- Köszi. Örök hála! – beleléptem egy szandálba és becsaptam az ajtót.

- Eső lehet. Nem fogsz fázni?

- Nem. Kösz, hogy szóltál! Még tartozom neked!

- Semmiség.

Elrohantam. Hamar a közeli parthoz értem. A hideg szél miatt megremegtem. Lépdeltem a parton, mikor a part szélénél, a kifutó haboknál megláttam egy személyt. Ő volt az. Halkan oda sétáltam, és hátulról átöleltem. Éreztem, hogy arcáról egy könnycsepp gördült a karomra. Leültem vele szemben.

- Mi történt? Megszakad a szívem, hogy így kell lássalak.

- Édesem. Ne érts félre…

- Nem szeretnéd, hogy versenyezzek? Még mindig azon az állásponton vagy, hogy nem nőknek való ez a sport?

- NEM! Nem! Ez más… Ez teljesen más dolog.

- Nem értelek. Akkor miért borultál annyira ki, hogy elrohantál, és itt… Nem értelek.

- Eddig bírtam tartani magam. Sok volt ez a… feszültségek. Azt hittem erős vagyok! Nagyot tévedtem. Egyszerűen most jött ki rajtam minden, ami velünk történt. A baba… a eltűnésed, a nélküled töltött napok, az álmatlan éjszakák, hogy reggelente nem láttalak, hogy nem voltál velem, és hogy amikor megtudtam, hogy hol vagy, hogy más a neved… Hogy valakihez hozzámentél, aki nem én vagyok!

- Fer. Azt nem…

- Csss. Hadd adjam ki magamból,mert különben szétfeszít. Amikor felhívtál, és kérted, hogy mentselek meg. Aztán, hogy végre magamhoz ölelhettelek. Bármi történhetett volna! Ha rajtam múlik, most nem tudom, mi lenne! Mindent Kimi-nek köszönhetünk! Mindent! Nem bírlak megvédeni!

- Ebből elég legyen! Annyi mindent tettél már te értem! Most mi a bajod? Amikor kimentettél még a tesztek alatt abból a kocsiból… Vagy Léa kis tervekor? Vagy…

- De az igazán veszélyes emberektől képtelen vagyok téged megvédeni!

- Ne emészd magad. – simítottam meg az arcát. Lehajtotta a fejét.

- De emésztem! Menj haza. Meg fogsz fázni.

- Gyere te is. Lezuhanyozunk, kettesben, majd bebújunk a meleg ágyikóba. – adtam egy puszit az arcára.

- Csábító ajánlat, de én maradok.

- Miért? Jobb lesz, ha lebetegedsz?

- Nem, de legalább megérdemelném.

- De bonyolult vagy, drága. Azért szeretlek. – kis csókokat leheltem a nyakára.

- Lau…

- Igen? – és az ölébe másztam.

- Nem érdemellek meg. Miért teszed mindezt?

- Elég legyen már ebből a siránkozásból! – csattantam fel. Kicsit meglepődött. Kezeimmel átkaroltam a nyakát. – Szeretlek. Tiszta szívemből! Nem akarok többet távol lenni tőled! Menjünk vissza a hotelbe. Mindketten. El sem hiszed, mennyire hiányoztál már.

- Biztos…

- Biztos ezt akarom! Vagy… te már nem szeretsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel. A szemeimbe nézett…