A szemembe nézett. Mérges pillantás. Behunyta a szemét. Láttam, hogy próbál lenyugodni, majd ismét rám nézett.

- Hogy hiheted azt, hogy nem szeretlek?

- Ne legyél ennyire ideges! Te hogy hiheted, hogy ÉN nem szeretlek?

- Hát… Jó. Bocsi.

- Elég a bocsánatból! Menjünk már a szállodába! – mondtam vágyakozva. Kis mosoly jelent meg az arcán.

- Hova a sietség? – közben kezét végighúzta a combomon.

- Kívánlak. – suttogtam a fülébe. Felsóhajtott, majd a pólóm alá csúsztatta kezét.

- És ezért kell sietni?

- De itt…

- Drágaság! A természet lágy ölén… Én pedig a tiedben… Azt javaslom, elégítsük ki egymás vágyait.

- És minek ennyit beszélni? Csókolj már meg!

Fer nem tétovázott. Megcsókolt, majd én kerültem alulra. Lassan megszabadított felső ruházatomtól, majd csókokkal borította a testem. Egyre hevült fel a levegő körülöttünk. Levette a rövidnadrágot rólam. Már a bugyimhoz ért, de ekkor leállítottam, és én fektettem el. Megszabadítottam én is a felesleges ruháktól, majd kisebb csókok közepette merültünk el egymásban…

Reggel felkeltem. Nando már nem volt az ágyban. Átgondoltam az estét… Úgy döntöttünk, picit még a vízben is elmerülünk, és akkor valaki ellopta volna a ruháinkat, de Nando elkergette, és visszaszerezte a rövidnacim, a pólóját és a boxerét. Én felvettem a rövidnacim és Nando pólóját, ő pedig a boxerében jött. A hotelben enyhe feltűnést keltettünk, de miután ismét bent tudtuk magunk a szobánkban nem törődtünk mások véleményével…

Úgy döntöttem, meglesem hol van a spanyolom. Halkan kiléptem a hálóból és a kanapén megláttam, hogy ott ül, épp háttal nekem. Odamentem hozzá, hátulról átöleltem, és akkor láttam meg, hogy épp egy a talpán levő sebet ápolgat.

- Te jó ég. Mi történt? – kérdeztem ijedten.

- Beleléptem a tegnapi pohár egyik szilánkjába. Nem vészes.

- Édesem. Majd én segítek. – ültem le, és lefertőtlenítettem neki. Kapott egy kis kötést rá.

- Köszi. Már jobb is.

- Tartsd távol magad ezektől a szilánkoktól. Majd feltakarítom, mindjárt.

- Hagyd! Már szóltam, hogy kell takarítás. Nemsokára jönnek. Lemegyünk reggelizni?

- Nem akarsz inkább lefeküdni?

- Hm, ha ennyire kívánod, a te jóképű spanyolodat, vállalom. Szólok, hogy mégsem kell takarítás. – nyúlt a telefonért.

- Őrült kis egoistám! Nem így értettem! – nevettem rajta. Csak mosolygott, majd feltápászkodott és ment átöltözni. Én még picit ültem, majd úgy döntöttem, ideje nekem is emberi külsőt öltenem.