2. történet 30. rész
2010.10.05. 21:17
Reggeli után kimentünk a pályára. Sokat ugyan nem kellett menni. A Paddockban vidáman köszöntöttek minket. Jó volt ismét az ismerős arcokat látni. A Toro Rosso Home-ja előtt forró csókot váltottunk, majd ő a vörösökhöz vette az irányt. Amint beléptem a szerelők és mérnökök rám néztek, majd felkiáltottak és mindegyikük körbeállt és megölelgettek.
- Kislány! Úgy hiányoztál! Jól vagy?
- Persze Dave. Semmi bajom.
- Laura!
- Franz.
- Jaj, remélem minden rendben veled. Részvétem.
- Köszi. Minden rendben velem.
- Franz. Remélem megkérdezed. – szólt mögüle Jaime.
- Hát persze. Laura. Kicsit gyere be az irodába.
- Rendben.
Bementünk, és leültem az egyik székbe. Franz eléggé gondolkodott, hogy is mondja el, amit akar. Türelmesen vártam, végül kinyögte.
- Laura. Visszajössz a csapatunkhoz?
(Fernando)
Beléptem a Ferrari boxba. Luis-al és Fabrival ültem le az egyik kis asztalhoz. Beszélgettünk, mikor Felipe lépett az asztalhoz.
- Remélem örülsz!
- Minek?
- Jövőre nem biztos egyenlőre az állásom! Lehet a kis haverod jön melléd! Innentől kezdve nem kíméllek! Készülj! Ha háború… - megveregette a vállam, majd elrohant.
- Hát ebbe meg mi ütött? – kérdezte Fabri.
- Fogalmam sincs, de nem nagyon izgat.
- Remélem nem csinál hülyeséget, ami a csapatnak árthat.
- Csak nem.
(Laura)
Kiléptünk, teljesen komoly arccal. Mindenki komolyan nézett vissza ránk. Szinte tapintható volt a csend.
- Na? – kérdezte meg Icu.
- Laura. Közlöd te, vagy rám hagyod?
- Szeretném én közölni.
- Rendben.
- Mi a franc folyik itt? – kérdezte rémülten Noncsi. Lehajtottam a fejem.
- Sajnálom. Bocsássatok meg. Kedves kis csapatunk, Jaime, de legfőképp te Noncsi.
- Miért?
- Az a nagy helyzet, hogy… Még egy ideig el kell viselned a rádióban a hülye dumáim. Én leszek Jaime csapattársa ismét.
- Ááá! – és mindenki a nyakukba ugrott. Szegény Franz is kapott ölelgetést, sőt, még Jaime egy puszit is nyomott az arcára. Tehát jó volt a hangulat. Épp hozott az egyik szerelő pezsgőt, mikor Noncsi megszédült.
- Noncsi. Minden oké? – kérdeztük, mikor leültettük egy székbe és a srácok hoztak hideg vizet.
- Persze, csak… olyan meleg van. Mostanság párszor előfordult.
- Jaj, jön a kis Kimi? – kérdezte Icu izgatottan.
- Én leszek a keresztanyuja! – jelentkeztem.
- Én meg a keresztapu! – örvendezett Jaime.
- Ácsi, ácsi! Ne siessetek ennyire. Én nem…
- Majd azt mi meglátjuk! Franz. Kikérőt kérünk, mert fontos küldetésünk van. – léptem oda szalutálva csapatfőnökünkhöz.
- Rendben. Menjetek.
- Köszönjük.
- Jaime, ugye megengeded? – lopta el a kocsi kulcsokat Icu, majd mentünk Noncsival a bikuci kocsijához. Közben persze elloptuk Liza-t is, aki kicsit kócos hajjal lépett ki a Mercedes GP home-jából. Persze ő nem Rosberg-nél volt, elhittük…
|