Reggel már hajnali (:P) fél nyolckor fent voltam. Mi a fene van velem? Ha nincs semmi dolgom, mindig kirúg az ágy már korán reggel. Bezzeg, ha suli van, vagy dolgozom... Még reggel nyolckor is alig látok Csipától :P. Betty mindig röhög rajta, azt mondja ez a hétköznapok átka. Körbenéztem kis kuckómban, ahová mindig elvonulhatok. Nem nagy, olyan 3x4 méteres lehet, az ablak előtt egy íróasztal, rajta laptop, néhány füzet és jegyzet, a telefonom, ami egyben mp3 is természetesen tele Hooligans-el. Az egyik sarokban az ágyam, tőle két lépésre két ruhásszekrény, tele a ruháimmal. Az ágy fölött poszterek és fotók. Egy év képekben. Nem egy a próbatermünkben készült. A lányokkal... Aztán egy ahol Csipával vagyok... Egy Tibis... Hehehe... aranyos volt nagyon. Egy kép Endivel... Jesszus, a közös kép Heikkivel... De régen volt... Most pedig... Személyesen is megismertem. Őt, Kimit és Sebit is... Jenniről pedig már ne is beszéljünk. Hoppá! Kép Bazsival... Annyira aranyos velem, majdnem biztos, hogy tetszem neki... De ott van Zsoltika is... Ne már! És választanom kéne kettejük közül. Balázs mindig is kedves, jó fej volt velem, de mikor ott volt Robi, simán csak haver volt. Most is csak barát lenne, de az az éjszaka kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. De ha csak egy éjszakáról volt szó, akkor miért nem mondta meg? Sandy szerint ő is meg van kavarodva azóta. És most itt ez a Zsolti-téma is. De lehet, hogy ez már korábban eldőlt, mint ahogy a kártya is mondja... Tényleg, egyáltalán én vagyok az a lány? A tegnap történtek után ez majdnem biztos. De a kártya majd válaszol.
A reggeli élet-nagy-dolgairól-való-elgondolkodás közben azért el is készültem egy jó félóra alatt, beleértve a reggelit és kávét is. Na, annyira nem viszem túlzásba, csak pár kocka csoki. Igen, tudom fontos a normális reggeli, de ezt így szoktam meg gimis koromban, mert állandóan késésben voltam a suliból. Betty még nagyban szunyál, hiszen csak 10-re megy. Mázlista tyúk! A többieknek is pihi van valószínűleg most fordulnak a másik oldalukra. Mivel most nyugi van, úgy döntöttem, előveszem a cigánykártyát. Erre választ kell, hogy kapjak. Leültem az íróasztalomhoz, félretoltam mindent és kivetettem a kártyát. És elég érdekeset mutatott. Négy férfit körülöttem. Vagyis az életemben. Egyik oldalt a múlt a másikon a jelen vagy a lehetséges jövő. A múltamban egy férfi, aki sok bánatot okozott nekem. Talán az a sánta rohadék Bálint? Vagy Robi? Az egyik az, aki kislányként nap mint nap porig alázott, elvette tőlem a tudatot, hogy érek valamit. A másik csúnyán átejtett. De lehet, hogy Robi a jelenben és a jövőben is sok fejfájást okoz még. De ki lehet a másik jelenbeli szemétláda? Vajon Michael? Azok után, ami tegnap történt, benne van a pakliban. De nem lesz még egy Bálint az életemben! Soha! Inkább feltörlöm vele a belga pályát (Spa), teszek a botrányra! Lekurváz, minden előzetes nélkül, csak mert látott egy cikket valami szennylapban. Idióta, ott se volt, nem tudhatja, mi történt. Nem kezdtem ki minden pasival, csak a barátaimmal dumáltam és ökörködtem. Inkább nem is bosszantom magam rajta. De hoppá! Van itt két pasi, akik épp az ellentétei az előzőknek. Az egyik egy nagyon közeli barát. Valaki, aki begyógyítja a lelki sebeket. Aki éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amit a már említett szemétládák gyülekezete, nem elveszi, hanem megadja a tudatot, hogy igenis érek valamit, hogy én is lehetek szép, okos, és jó énekesnő. És ennél több nem kell. A másik az igaz szerelem. Valaki, akivel egymásnak vagyunk teremtve. De tényleg Zsolti lenne az? Áh, ebbe bele lehet őrülni. Hoppá, mi ez a nesz? Ja, Betty felébredt. Már ennyi az idő? Ránéztem a telefonomra, fél kilenc. Igaz, Betty képes egy félórára lefoglalni a fürdőszobát. Eltettem a kártyát és visszacsoszogtam a konyhába. Betty az egyik széken ücsörgött egy jókora bögre kávétól remélve ébredést. Hahaha... Engem cikiz, mert nehezen ébredek. Akkor ő? Ő se igen lát Csipától. :P
-Szép jó reggelt Betty! Jól aludtál?
-Neked is. Kösz, tudod, hogy ezzel sosincs gond. Mi a mai programod?
-Passz... Szerintem felhívom Sandyt, vagy rendbe teszem a próbatermet. Péntek óta arra sem néztünk. Utána szerintem meglátogatom Vikit és mesélek neki. Biztos őt is fel fogja dobni a hír, hogy Jenni babát vár.
-Annyira aranyosak voltak tegnap. Na jó, én megyek készülődni-állt fel.
-Oké.
Háromnegyed óra múlva egyedül maradtam a lakásban. Gondoltam kicsit adok a jó kondinak és rendet rakok. Elmosogattam, elindítottam a mosógépet és nekiálltam port törölni. Egyszercsak csengettek. Ki a fene az ilyenkor? Kinéztem, Lola az. Mit keres itt ez az utolsó szakadt ribanc? Nehezen rávettem magamat, hogy kinyissam, de csak azért hogy elküldjem a halál faszára. Mikor kinyitottam, egyből be akart lépni. Még mit nem!
-Mit akarsz?-kérdeztem félvállról.
-Beengedsz?
-Nem, mert most takarítottam fel. De szólok, hogy nincs sok időm.
-Mégis mi a fenét mondtál te Tominak, hogy szakított velem?