-Mi van? Na állj, fék! Tomi kirúgott? Végre megjött az esze.
-De mégis mit mondtál neki?
-Én? Az égvilágon semmit. Magától jött rá, hogy mekkora ribanc vagy.
-Ne sértegess!
-Fáj az igazság? Szerinted nekem milyen érzés volt, mikor a nappali közepén leszoptad az akkor még barátomat?
Erre se köpni, se nyelni nem tudott, mert rájött, hogy igazam van.
-De Tomi...
-Összeteheted a két kezed, meg a két lábad, hogy Tomi ennyit tűrt neked. Én a helyében már az első alkalom után kirúgtalak volna. De nem, szerencsétlen csak nyelt és tűrte, hogy állandóan félrebaszol. Mióta az Old Man's-ben vagyok, legalább négy alkalommal sírta tele a zsepimet piásan, hogy állandóan csalod, de mégis mindig megbocsátott. Ő még képes volt lenyelni a Robi-dolgot is. Mert ezt az egyet nem is én mondtam el neki, hanem Évi. És tudod aranyom, ő még szeretett is téged ennek ellenére. De talán ez a legutóbbi volt az utolsó csepp a pohárban, mert csütörtök este hulla részegen fetrengett az Old Mans-ben, Lilla meg én segítettünk rajta...
-Másnap azt mondta, szakítani akar...
-Nagyon jól tette! Remélem most elgondolkozol azon, mit is csináltál. Teljesen a földbe döngölted szerencsétlen Tomi önérzetét, ő lehozta volna a csillagokat is az égről neked, annyira szeretett. Igen, annak ellenére, hogy tudta, mekkora kurva is vagy. A magam részéről pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy Robi már nem kell nekem, a tiéd lehet. Megérdemlitek egymást!-ezzel a lendülettel az orrára csaptam az ajtót. Hülye ribanc! Hogy mer idejönni és kérdőre vonni ezek után?! És még én legyek vele jó fej meg hasonlók. Tudod mikor, kislány! Na jó, lejárt a mosógép, menjünk teregetni. Fel kéne hívni Sandyt is, így amint végeztem, egyből a telefonom után nyúltam. Meg is van, Sandy. Kicseng.
-Hello Kata. Hallgatlak-szólt bele vidáman a telefonba.
-Szia Sandy. Mikor keltél?
-Olyan 8 körül. Balázs 10 perccel később. Te?
-Engem kirúgott az ágy már fél nyolckor. Van programotok mára?
-Még nincs. Neked?
-Én arra gondoltam esetleg elnézek a próbaterembe. Múlt hét péntek óta oda sem néztünk, kicsit rendet kéne tenni.
-Benne vagyok. Unaloműzőnek is jó és testmozgásnak is. Érted menjek?
-Ha gondolod...
-Okés, max negyedóra és ott vagyunk. Pusszancs!
-Neked is.
Jó negyedóra múlva már a próbateremben próbáltuk eltüntetni  a péntek este nyomait, közben jól kibeszélgettük magunkat és hatalmasakat nevettünk, ahogy visszaemlékeztünk a bulira. Jenni virnyogása a mikrofonba, vagy éppen mikor Zsolti tanult Csipa-táncot (persze már volt benne egy icipici), meg mikor Jen összebarátkozott Kiarával. Amint végeztünk, ismét kocsiba vágtuk magunkat és már mentünk is Vikiékhez. Szép nagy kétszintes házuk van Óbuda szélén.
Mikor odaértünk, csengettem. Clau nyitott ajtót.
-Sziasztok, gyertek beljebb.
-Szia Clau. Szüleitek?
-Dolgoznak.
-Sziasztok lányok-jött le a lépcsőn Viki, majd a szokásos négy puszival fogadott minket.
-Szia Viki. Hogy vagy?
-Őszintén? Szarul. Sebi még nem keresett, pedig kézzel-lábbal ígérte. Csak szívatott? De ha a részéről csak egy kalandról volt szó, mondta volna azt... Akkor én is csak megőrzöm a szép emléket és ennyi. De mesélj Kata, veled mi újság?
Ekkor én is elkezdtem mesélni mindent a két nap pihitől a firkászok baszogatásán és Schumi bunkó beszólásán át egészen a Zsoltika-dologig. Na, erre aztán kiesett a szemük. Kicsit tartottam tőle, hogy Balázs féltékenységi rohamot kap, de nem tette. Kicsit fellélegeztem magamban, hogy talán nem fognak összeverekedni értem.


Eközben messze Espoo-ban, Finnországban...


-Anya! Apa! Megjöttünk!
-Kisfiam! Jenni!-ölelte magához Paula fiát és menyét.-Matti! Megjött a fiad!
-Kimi! Jenni! De jó, hogy itt vagytok! Minden rendben?
-A legnagyobb mértékben-mosolyodott el Kimi.
-Biztosan? Akkor mi ez a cikk?-mutatta Paula az újságot.-Egyáltalán van valóságalapja?
-Némi kis valóságalapja van, de erről inkább ebéd után szeretnénk mesélni. Viszont van egy szenzációs hírünk...
-Milyen hírről van szó?
-Rami! Kriistina! Srácok! Annyira jó, hogy így együtt a család.
-Na, mondjátok már, mi az a jó hír!
-Szóval...-simogatta meg Jenni a hasát.-Kábé három hetes terhes vagyok...
-Ez csodás! Gratulálok-ölelte meg mindenki az újdonsült kismamát és kispapát.
-Jujj, de jó! Majd visszük hokizni, meg gokartozni, meg snowboardozni-lelkendezett Juustus és Titus.
-És ha lány lesz?
-Hááááát...
-Akkor is vihetitek nyugodtan, szerintem attól hogy lány, még nyugodtan játszhat fiús játékokat.
-Jenni? Veled minden rendben?
-Abszolút-mosolygott Jen..-Mert mi a baj?
-Semmi semmi, de alig hiszem el, hogy a te szádból hallom ezeket a szavakat.
-A Magyarországon töltött két nap valami újat hozott az életembe. Ebéd után elmesélünk Kimivel mindent-és nem tudta abbahagyni a mosolygást. Ebéd után a gyerekek elvonultak szokásos délutáni szundira, így addig a Raikkönen család felnőtt tagjai összegyűltek a nappaliban Jenni körül.
-Hallgatunk, mesélj.
-Szerintem inkább kezdje Kimi.
-Rendben... Az egész napra pontosan egy hete kezdődött Budapesten. Sebi rávett, hogy lazulásképpen menjünk el egy gokartpályára. A pályán pedig találkoztunk három fiatal lánnyal. Nem kell semmi rosszra gondolni, a lányok kihívtak miket egy rögtönzött versenyre, amit mi jó poénnak gondoltunk. Aztán az egyik lány, Kata ránkvert, de kárpótlásként meghívott minket egy karaoke-estre a rockpubba, ahol dolgozik. Ott pedig megismertünk még két barátnőjüket, egy testvérpárt. Az még egy külön poén volt, mikor Sebastiant megénekeltették. Ezenkívül azt is megtudtuk róluk, hogy ők egy rockzenekar. De azt hiszem kicsim-fordult a most nem is annyira Jégember Jennihez-most rajtad a sor, hogy mesélj, mert te többet beszélgettél velük.
-Rendben-mosolyodott el Jen.-Az én verzióm péntek délelőtt kezdődött...