(Laura)

Beléptünk a házamba.

- Nos, csajok. Ez az én kis birodalmam. Emeleten van elég szoba mindenkinek. Érezzétek otthon magatokat.

- Köszönjük. Akkor pakoljunk le.

Szobámba ledőltem ágyra. Mennyire hiányzott a saját ágyikóm. Felpattantam és kinyitottam az erkélyajtót. Kiléptem az erkélyre. Minden olyan szép zöld volt. A virágok már volt ami kinyílt és a levegőben finom illatok terjengtek. Szeretem a tavaszt.

- Csajszi. Akkor megyünk boltba?

- Mehetünk. – indultam meg. Kiléptünk a házból és elindultunk lefele a boltba. Nando háza előtt vicces látvány fogadott minket. Ott állt egy kocsi, amiben kedveseink ültek. Vagyis, na elmesélem pontosan mit láttunk: Kimi és Nando a kocsi mellett fetrengtek a röhögéstől. A kocsi hátsó ülésén volt balra Rosberg, középen Jaime és jobbra Webber. Kubica épp Webber-en keresztül, az ablakon próbált kijutni.

- Ez meg mi? Kubika miért az ablakon jön ki?

- Mert Kimi bezárta az ajtót és nem akarja kinyitni. Azt mondta rá Kubika, hogy még piálni sem tud már rendesen.

- Jézusom!

- És Sebi baba nem jött? – érdeklődött Liza nevetve.

- De, csak ő nem fért be és a csomagtartóban van.

- És ti lányok hova?

- A boltba. – mondtuk, majd tovább indultunk. Rosberg az autó ablakára tapadva figyelte Liza-t. Nando utánam nézett. Összemosolyogtunk Liza-val, majd folytattuk utunk.

A boltban bevásároltunk az édességekből és minden földi jóból. A pénztárnál álltunk, mikor leesett nekem valami.

- Fagyit nem vettünk!

- Tényleg!

- Elrohanok érte! – siettem. Kinyitottam a fagyasztót és hajoltam be érte. Csoki, vanília eper fagyi. Mindenki kedvence így benne lesz. Megfordultam és Nando ÁLLt előttem. A fagyasztóhoz szorított. Nem volt menekülő út.

- Drágám… Látom, mindjárt megadod magad és rám veted magad.

- Én… - sóhajtottam fel, majd átfutott az agyamban egy ördögi kis terv.