Már kora délután készülődni kezdtünk. Úgy beszéltük meg, hogy a próbateremben találkozunk, ott készülődünk és onnan indulunk le, hogy este hétkor, mikor kezd a Disco Express, mi már az első sorban legyünk. Kedvenc taxis haverunk, Gabika vállalta a sofőr szerepét, így senkinek nem kellett lemondani az alkoholfogyasztásról. Mivel Disco Express-koncertre mentünk, így ezúttal adtunk a szépségnek (egy jó nagy pofont-bár ez nézőpont kérdése, mint minden más). Clau, Viki, Betty, Adri és Balázs megegyeztek, hogy fekete Hooligans-es felsőt vesznek fel, hozzá Clau egy fekete nadrágot és tornacsukát, Vikiminiszoknyát, Betty és Balázs koptatott farmert, Adri pedig egy kockás miniszoknyát. Sandy glamesített, egy Betty Monroe-jelmezzel, ami fehér bőr miniszoknyából, pink topból, fehér bőrdzsekiből, szintén fehér neccharisnyából és pink Platform csizmából áll. Én pedig egy fekete miniruha mellett tettem le voksomat, amihez láncokkal és szegecsekkel díszített bakancsot húztam "mert az úgy tök sexy". A nagy készülődés közben egyszercsak csengettek. Én nyitottam ajtót.
-Te? Már megint? Nem megmondtam, hogy húzz el?!
-Kata... Én csak...
-Robi, fejezd be itt és most, mert a múltkor ugyan Clau megfogta a kezem, de most éppen sminkel, úgyhogy nyugodtan végig tudom veled törölni a placcot. Fasz kivan azzal, hogy állandóan koslatsz utánam, láttalak a Wigwamben is.
-Én... még mindig szeretlek...
-Röhögnöm kell, baszd meg! Akkor is piszkosul szeretted, mikor félrebasztál...-szólt közbe Balázs.
-Nocsak-váltott Robi gúnyosabb hangnemre.-Máris új pasi? Látom nem bánkódtál sokat. Ugyan hogy ragadnak rád a pasik, még maga Kimi Raikkönen is...
-Kimit hagyd ki az egészből!-emeltem fel a hangom.-Lehet, hogy egy vadbarom volt velem, de nem történt semmi és másnap bocsánatot kért!
-De sajnáltalak, ezért tettem fel a netre a videót...
-Fú, baszd meg! Szóval te voltál?! Hogy lehettél ilyen mocsok?! Miattad magyarázkodhattam azoknak a hülye firkászoknak, hogy semmi  nem történt Kimi és köztem. Neked köszönhetem te seggfej, hogy két napig a fél világ egy ordas nagy ribancnak tartott, holott te magad is tudod, hogy nem vagyok az.
-Én... nem ezt akartam...
-Na, azt ajánlom, hogy sürgősen húzz el a véres valóságba, mert tudod, hogy milyen vagyok, ha felidegesítenek... Úgyhogy ha nem akarod hogy végigtöröljem veled a placcot, tűnj el, amíg szépen mondom!
Szerencsére most elég volt ennyi, mert nem akarta ismét átélni a múltkorit, aminek eredményeképpen még mindig ott díszelgett egy jókora monokli a képén. Inkább elhúzott, én meg benyomtam egy feles Jacket.
-Hű, basszus! Ez most kellett.
-Hogy lehetett ilyen szemét?-kérdezte Clau.
-Nem is érdekel. De ezért még kapni fog-vettem nagy levegőt majd folytattam a készülődést. Végül fél ötkor már a kocsiban ültünk és mentünk a koncertre. Közben a lejátszóban egymást váltották a Disco Express-dalok, belőlünk meg énekelt az alkohol.
6 óra körül meg is érkeztünk. Bazsit elszalasztottuk még piáért, mi pedig letáboroztunk az első sorban. Egyszercsak észrevettem egy ismerős arcot.
-Ginus! Drága Ördögöm!
-Vadvirágom! De jó, hogy itt vagy-borultunk egymás nyakába.
-Szia Gina! Jó, hogy egy igazi Hooligán csatlakozik hozzánk. Egyedül vagy?
-Nem, itt vagyunk még páran a HooliWeb Fórumról.
-Ja, nem tudom ismeritek e egymást a nővéremmel, Adrival...
-Még nem, de örülök, hogy megismerhetlek. Joó Georgina, röviden Ginus. De leginkább Ördög.
-Révész Adrienn, röviden Adri. Balázs, végre visszaértél!
-Ja... Nem volt könnyű, de sikerült. Szia Ginus! Hogy vagy?
-Kösz jól.
-Na... Kezdődik a Disco Express koncert...
Ekkor felhangzott a intro...
Glory, glory, Hallelujah,
Glory, glory, Hallelujah,
Glory, glory, Hallelujah,
God save Disco Express!
...és megcsillant a színpadon az öt gyönyörű díva szépsége. De különösen Elizabeth-é (Betty Monroe-énekes). A koncert fergeteges volt, végigtomboltunk mindegy egyes számot aBarbie girl-től a Pláza Angyalon, a Baby America-n, és a Lány a WC-nen át egészen aNyalóka dal-ig, vagy éppen a SzerLM-ig. A buli olyan volt, amint a Disco Express maga: Vicces, rúzsos, vokálos, gitározós és persze bulizós. A koncert végén még odamentünk a backstage-hez fotózkodni. Na, az még külön poén volt, mikor Joey (azóta már nincs a bandában) el akarta kunyerálni a szájfényemet. Rengeteget nevettünk. Közben még megérkeztek a Hooligánok is, Zsüci, Szaszka és a többiek pedig nekiálltak összerakni a színpadot. Mi pedig visszatértünk a helyünkre, amit Ginus foglalt.
A koncert pontosan kezdődött este kilenckor, szokás szerint a Legyen valami-vel, majd sorban tovább a többi dal: Egyetlen, Elkábít, Van az úgy, Menj tovább, Szabadon,Nőben a boldogság, Emlékül, Volt és lesz, Nincs két életem, Ringass el, Játszom, Tedd el,Várok rád, Szex és KV, vagy éppen az Eljátszott Gyémánt. A koncertet pedig a szokásos hármas, a Királylány, a Félember és a Hotel Mámor zárta. A hangulat fergeteges volt, Csipa végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel és bolondozott, Zsoltika pedig többször is kitartóan szemezett velem. Akkorát buliztunk, hogy a végére elpárolgott belőlünk az alkohol, konkrétan kijózanodtunk. Persze koncert után mentünk fotózkodni. Külön ok volt az örömre, hogy elvitték a kordont, így a rajongók közelebb kerülhettek kedvenceikhez. Sajnálatos módon kissé a sor végére szorultunk Ginussal együtt, de azért örültünk neki, mert így kicsit tovább tudunk beszélgetni. Végül mi is odakerültünk a srácokhoz.
-Sziasztok lányok! Idáig lejöttetek?-kérdezte kedvenc plüssmackóm, Tibi, a Gitárok Ura.
-Jajj Tibi, egy jó buliért bármit-mosolyodtam el, majd belelendültünk a fotózásba. Éppen egy olyan kép következett volna, ahol Zsoltika, Csipa, Ördögöm és én vagyunk, mikor Csipa megbotlott, így dominóként dőltünk el, Zsé pedig pont rám esett. Egy pillanatra ismét összetalálkozott a tekintetünk, Zsolti pedig egy picit közelebb is hajolt hozzám, mintha be akarná fejezni azt, amit szerdán elkezdett.
-Gyerekek, inkább menjetek szobára-szólt be Clau, erre elfordítottam a fejem és hatalmas röhögésben törtem ki, ami természetesen mindenkire átragadt. Aztán nagy nehezen mégis felálltunk a földről, leporoltuk magunkat és folytattuk a fotózkodást. Közben Ördögömnek sajnos el kellett mennie, de megígérte, hogy ott lesz a legközelebbi koncertünkön. Mi viszont még mindig beszélgettünk és nevetgéltünk a többiekkel. Aztán hirtelen zsibbadni kezdett a lábam...
-Kata? Minden rendben?-nézett rám aggódva Tibi.
-Persze, miért?
-Szörnyen sápadt vagy...
-Tudod, hogy az alapszínem. Ne ijedjetek be, semmi ba...-egy pillanat alatt forogni kezdett velem a világ.
-Kata...-hallottam távolról Zsoltika hangját, majd minden elsötétült...