24. rsz
2010.12.17. 14:12
Mikor kinyitottam a szemem, valami mentautban talltam magam, mellettem egy fiatalabb fick, biztos mentpol.
-Magadhoz trtl?
-Ja... Asszem... A vrcukrom, igaz?-ltem fel lassan.
-Mskor is elfordult mr?
-Hogyne, kislny korom ta, lland problma... Hol a tskm?
-Zsolti mris hozza-lpett oda Betty. Fl perc mlva meg is jelent Zsoltika.
-Kata? Magadhoz trtl? Szrnyen rnk ijesztettl, ugye tudod...
-Nem megmondtam, hogy semmi bajom...
-Aha persze, a kvetkez pillanatban meg gy kaptalak el...
-De ltod, hogy lek s virulok...-mondtam, majd elvadsztam a tskm aljbl egy tbla Milkt.
-Csokit valaki?-krdeztem olyan hallos lazasggal, hogy mindenkibl kirobbant a nevets. Miutn senki nem krt, gy eltntettem hat kockt s mintha kicserltek volna, fellltam s stltam pr mtert, hogy tnylegesen rendbe jjjek. Zsoltika meg mint valami hs lovag, velem tartott. Mikor eltvolodtunk a tbbiektl, felm fordult.
-Kata, azrt jobban is vigyzhatnl magadra.
-Zsolti, krlek! Tudok vigyzni magamra! Mirt aggdsz ennyire rtem?
Erre mintha bedurczott volna.
-Hogy mirt? Azrt mert fontos vagy nekem nagyon! Mert...
-Mert?
-Mert szeretlek!-kiltotta szinte az arcomba. Wow! Na ez most kicsit vratlanul rt. De klnben is, hogy rti, hogy szeret??? A jslat???
-Jajj Zsolti, ne haragudj, nem akartalak bntani! Csak... Krlek, rtsd meg te is, hogy nincs szksgem dadusra, mr nem vagyok kislny-mosolyodtam el, majd vgigsimtottam az arct. Megint azokkal a tgra nylt kismacska szemekkel nzett rm, mint akkor ott a szobmban... Aztn kzelebb hajolt n pedig most sem tiltakoztam, ennek ellenre a cskja annyira vratlanul rt, hogy egy pillanatra ledermedtem. Puhn kstolgatta ajkaimat, illetve inkbb a rajtuk csillog szjfnyt. n pedig nkntelenl is viszonozva a cskot elszr beletrtam a hajba, majd a krmmmel lgyan egy vonalat hztam a tarkjtl a gerince mentn. Erre egy picit szenvedlyesebbre vltott, kzben a keze ktoldalt a cspmre csszott. Mivel mindkettnknek tetszett ez a kis jtk, folytattam volna, de ekkor Zsolti felshajtott.
-Kata... Ne csinld, mert...
-Mert?-incselkedtem vele, erre aztn mindketten elnevettk magunkat, majd visszamentnk a tbbiekhez. Ksbb elmentnk afterezni is, ami szoks szerint j mka volt, majd hajnalban holtfradtan dltnk be az gyikinkba.
Vasrnap ugyebr kiss neheznkre esett az breds, de azrt seggbe rgtuk magunkat, mert dlutnra prba volt megbeszlve.
Aznap dlutn kettkor csengettek a Dobk-hzban. Brigitte, a kedves, mosolygs lakberendez, Viki s Clau anyukja ment ajtt nyitni. Kiss meglepdtt, mikor egy mosolygs szke srcot pillantott meg az ajtban.
-J napot kvnok! Sebastian vagyok, Vikivel szeretnk beszlni.
-Szia! n Brigitte Brandtner vagyok, Viki s Clau desanyja. Sajnos a lnyok most prblnak, nem tudom mikor vgeznek. Gyere be nyugodtan.
-Nem ksznm, nem szeretnk zavarni.
-Nem zavartl egyltaln, de ha gondolod, felrom neked a prbaterem cmt-mondta Brigitte, majd elvett egy cetlit s egy tollat.-Tessk-nyjtotta t a kis cetlit.
-Ksznm szpen. Viszontltsra.
Mr olyan hrom ra fel jrt, mi pedig nagyban zenltnk. Alig hallottuk meg, hogy csengettek. Viki volt a soros ajtnyitsban, de mikor megltta, ki ll eltte lefagyott, mint a Windows.
-Sebi?
|