Egy hosszú alvás után hamar ettem egy falatot, majd elkezdtem készülődni.

Lezuhanyoztam és utána a hajam megszárítottam, majd begöndörítettem. Ez után kiválasztottam a ruhát. Egy sárga koktélruhára esett választásom. Hozzá egy fekete magas sarkút húztam és vettem karkötőt és nyakláncot is fel.

A sminkeléssel épp időben végeztem, mivel kopogtak az ajtón.

- Megyek! – kiáltottam. Megfogtam a táskám és már indultam is.

- WOW. Csinos vagy. Kinek öltöztél ki?

- Nem neked Jaime.

- Netalán egy másik spanyolnak? – érdeklődött a kis spanyol.

- Netalán magamnak. Nem ismerek másik spanyolt, akinek érdemes lenne. Icu. Te is fantasztikusan nézel ki.

- Köszi leányzó. Induljunk, ha lehet.

- Természetesen.

A kocsiban Icuval beszélgettünk. Elmondta, hogy készülnek a Maldíw szigetekre. Én meséltem, hogy azt tervezem otthon, Győrben töltöm ezt a durván 1 hónapos kihagyást. Pihenni fogok. Hamar az étterembe értünk, majd bementünk. Már szinte mindenki itt volt. Icu-val odamentünk a csajokhoz. Közben fél szememmel megláttam, hogy Fernando is itt van már. Egy fekete halásznadrág volt rajta és egy fehér póló, amin virág minták voltak. Még mindig olyan, mint volt. Sőt! Még mindig szeretem, azt hiszem. Amikor rám tévedt a pillantása fogva tartott. Ő sem hátrált meg a szemezgetésünkből.

- Nah, asztalhoz! – mondta Noncsi. Mindenki leült a asztalhoz. Pont mellettem foglalt helyet Fernando. Amint oda értem kihúzta nekem a széket.

- Szia. Elképesztően nézel ki.

- Szia. Köszi. – ültem le. Amint helyet foglalt mellettem rám villantotta azt a mosolyát.

- És hogy vagy? Mit tervezel szünetre?

- Megvagyok. Igazából semmi különöset. Maradok Győrben. Te?

- Még nem tudom. – gondolkodott el. – Hiányoztál picit.

- Te is nekem. Jó újra látni és beszélgetni veled.

- Fernando! Itt a krumpli! – adta oda Robert neki a krumplis tálat, majd ő vett két hatalmas rántott húst a saját tányérára.

- Szedhetek neked? – érdeklődött a spanyolom. Vagyis… nem az enyém. Fernando.

- Megköszönném. Annyi elég.

- Úgy. Tessék. – adta tovább Kimi-nek.

- Fernando.

- Igen?

- Beszélnünk kell később, úgy érzem.

- Én is úgy érzem. És azt is, hogy miről.

- A szakításunkról. – feleltem. Bólintott egyet.