Felkuncogtam picit a kijelentésén. Magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Szeretlek. Szeretlek és szeretlek. – ismételte.

- Én is szeretlek Fernando. – sóhajtottam.

- Mi az? Mi nyomja a lelked? – érdeklődött.

- Semmi. Nem akarom elrontani a hangulatot.

- Kincsem. Legyünk őszinték. Mondd el mi az?

- Mi lesz a kisfiaddal? Carolina…

- Jaj, Carolina. Neki van férje. – mosolygott rám. – Nagyon szeretik egymást. Meg is ismertem a srácot és nagyon rendes, hidd el.

- Komoly?

- Aha. Elmondta, hogy a srác, Dave vette rá, hogy mondja el nekem, mert jogom van tudni.

- Jaj, akkor nagy hülye vagyok. –néztem rá kétségbeesetten. Megsimogatta a buksim.

- Picit butus vagy. De így szeretlek.

- És a kisfiad? Beszélgettél vele? Mennyit lesz nálad?

- Nagyon aranyos, de igazából nem engem tekint apukájának. Tehát nem hiszem, hogy jó ötlet felborítani az életüket. Megegyeztem Carolina-val, hogy ha kell valami, akkor szólnak, illetve ünnepekkor, szülinapkor én, mi is ott leszünk.

- Én is?

- Te vagy a párom. – ásított.

- Álmos vagy?

- Kicsit.

- Akkor aludjunk. Nekem holnap jelenésem van Morning Show-ban.

- Rendben. Akkor szép álmokat drágám. – csókolt meg.

Az ölelésében biztonságban éreztem magam. Hamar elaludtam, amit talán nem kellett volna. Azt álmodtam, hogy a futamon vagyok.

­­***

Vezettem a hazai nagydíjamat, mikor egy kocsit láttam a falban. Homályos volt minden. Egy Ferrari! Pont ott, ahol tavaly Felipe balesete volt, de ez… Nando volt! Mellette pedig egy másik Ferrari Felipe akit a pályabírók tartottak vissza. Fülemben Franz kiabálását hallottam.

- HA MEGÁLLSZ REPÜLSZ! KIRÚGUNK! NYERD MEG A NAGYDÍJAT!

Nem álltam le. A dobogón voltam és kérdezgettem, hogy Fernando hogy van, mi van vele. Csak nevettek rajtam. Nevettek körülöttem mindenki! A kupát megkaptam és aki átadta a kupát az apámmá változott és mellette Roy is feltűnt! Ördögien nevettek! Kiesett a kezemből a kupa és több millió apró szilánkra tört. És akkor megláttam, hogy a Ferrari csapat vörös ruházata immár fekete, majd a dobogóról a korházban termettem. Az orvosok a szemem láttára küzdöttek Nando-ért, majd jött az a szörnyű hang…

- NEEEEE!!!

***

- NEEEEE!!! – kiáltottam fel és felültem. Nando rémülten nézett rám. Ő is felríadt.

- Kincsem. Minden rendben?

Teljesen leizzadtam és csak folytak a könnyeim. Alig kaptam levegőt. Nando magához ölelt és nyugtatóan ringatott. Ez volt életem legrosszabb rémálma. A legrosszabb!!!