Gondolom a meglepetéstől, illetve a becsapódás erejétől Alessandra a földre csüccsent. Szerencsére két kezével tompította az ütést, mert különben igazán fájdalmas élményben lett volna része. Nico egyből lehajolt, hogy felsegítse.

-          Uhh, bocsi! – kért bocsánatot a finn-német keverék. – Nem akartalak fellökni vagy ilyesmi, csak nagyon bele voltam merülve a telefonomba.

-          Ez még nem mentség. – fújtatott Alessa. – Mi lett volna, ha komolyabb bajom esik és nem csak a popsim fájdul meg?

-          Hát… Az bizony baj lett volna. – mosolyodott el, ahogy felmértem, csábító szándékkal. – Leápoljam azt a fájó testrészt?

-          Nem kell. Majd a barátom, Nelsi, megteszi. – fordult el hűvösen a szőkétől Nessa. – Gyere Han, menjünk innen.

-          Ó, te vagy Fernando új szerzeménye? – nézett most először rám Nico. Végigmért engem is. – WOW, a renault-os srácok aztán tudnak élni… Szépségeim, ha esetleg vége lesz a kis románcaitoknak, keressetek fel… Eltölthetnénk hármasban pár estét.

-          Nessa, szerintem menjünk, mielőtt kiherélem ezt a nagyképű majmot. – rángattam el onnan a barátnőmet, mert kezdett felmenni bennem a pumpa. De ezt a srácot nem nagyon lehetett levakarni, követett minket.

-          Ugyan már csajok! Ne legyetek már ilyen prűdek! – nevetett a hátunk mögött. – Legalább te Alessandra! Formás kis hátsód van, meg kell hagyni… És te Hanna… Azt hiszem igen izgalmas lehet a szád és a nyelvmunkád… - na ez volt az a szituáció, amikor  elszabadultak az indulataim és jól felpofoztam a kis hülyét. Bár Nico-t nem nagyon érdekelte a dolog, ezen túl Alessandrára összpontosított. – Kislány, veled még összefutunk… Igen szűk a boxutca, biztos keresztezni fogják az útjaink egymást. – mondta pökhendien, majd elslattyogott.

-          Hogy ez mekkora egy tahó! Esküszöm, rosszabb volt, mint Fernando a kezdetekben! – dühöngtem most én. Alessa csak nézett maga elé. – Mi a baj?

-          Hát… Azért nekem valahol bejött ez a rámenős stílus… - mondta szemlesütve, maga elé pislogva.

-          Csak azt ne mondd, hogy e miatt a hülye miatt dobnád Nelsit! Oda van érted! – ütődtem meg a dolgon.

-          Tudom. De néha kicsit mulya. Mintha nem lenne benne elég szenvedély. – motyogta Nessa. – Vagy nem tudom. Lehet nem szeretem eléggé.

-          Én a helyedben azért elgondolkoznék a dolgon. – fújtattam még mindig, miközben beléptünk a Renault motorhomejába.

Az értekezletnek, ahogy látom már vége volt, ugyanis az összes pilóta ott ücsörgött a büfében. Robert és Fisico észrevettek minket, de intettem a fejemmel, hogy ne szóljanak Nelsinek és Fernek, mert meg akarjuk lepni a srácokat. Odalopakodtunk melléjük és a menet közben Sue-tól zsákmányolt vizes palackok tartalmát a nyakukba, borítottuk.

Fuldokló kiskacsaként kapkodtak levegő után, majd hátrafordultak.

-          Úgy sejtettem, hogy te állsz a dolgok mögött! – nézett rám félig bosszúsan-félig nevetve Fernando – Most mondd meg, ilyen vizes pólóban mégis hogyan mutatkozzam nyilvánosság előtt?

-          Sehogy. Vetkőzz! – vigyorogtam rá.

-          Azért azt mégse előttünk. – vigyorgott Nelsi és Robert is. Fisico épp megszakadni készült a nevetéstől.

-          Jó, de tényleg nincs még itt váltó ruhám. – sajnáltatta magát Fer. – Nincs egy száraz göncöm. – emelte rám a kiskutya tekintetét.

-          Ne rám nézz ilyen boci szemekkel, én nem adom oda a magamét. – röhögtem ki, majd hozzátettem. – Mondtam, hogy nincs elfelejtve a fókás dolog! – nyújtottam rá a nyelvem, utána pedig felhúztam a székről. – Gyere, menjünk vissza a hotelbe, és ott átöltözhetsz. Nehogy megfázz nekem!

-          Erre akkor is gondolhattál volna, mikor leöntöttél. – játszotta a duzzogóst nevetve, miközben elindultunk a kocsihoz. Nem is sejtette, hogy nekem közben az izmos mellkasa jár az eszemben, ahogy a vízcseppek végigfolynak rajta… Alig vártam már, hogy magunkra zárjuk a szobánk ajtaját…