44. fejezet
2011.01.08. 19:21
Ez után a kis akció után, olyan jót aludtunk, hogy csak na. Este, amikor felébredtünk, volt már vagy 8 óra, gyorsan lezuhanyoztunk és levonagoltunk az étterembe vacsizni.
- Farkaséhes vagyok! – nyafogtam Nandonak a liftben.
- Akkor forduljunk vissza és kielégítem az étvágyadat. – suttogta a fülembe mögém állva, közben éreztem az újra merevedő férfiasságát.
- Drágám, azért a fehérje bevitelnél most kicsit tartalmasabb táplálékra vágyom. – suttogtam vissza, miközben végigsimítottam a dudoron… Felnyögött, de próbálta kacagásnak álcázni.
- Fehérje-bevitel? – rötyögött a szóhasználatomon. – A szexnek még ezt a szinonimáját sem hallottam! Micsoda nyelvmunka!
- Lökött vagy. De szeretlek! – mondtam neki és megfordulva, adtam neki egy csókot.
Az étteremben nem sokan voltak már rajtunk kívül, közülük is csak Fisicot és Robot ismertük. Csatlakoztunk hozzájuk.
- Nahát! Száraz ruhában vagy? – élcelődött Robert a spanyolommal.
- Most ezen miért csodálkozol? – pillogott rá ártatlanul Fer.
- Jó Estét! – jött oda a pincér, megszakítva az igazán kultúrált szívatást. – Mit hozhatok Önöknek? – kérdezte, miközben felénk nyújtotta az étlapot.
- Hát, valamit, amiben nincsen sok fehérje. – válaszolta Nando.
- De hülye vagy! – röhögtem el magam, és a kanál tükörképe szerint el is pirultam.
- Nos, úgy látom dúl a szerelem. – jegyezte meg fanyarul a lengyel. Nagyon mufurc hangulatban volt, az tutti.
- Ne is törődj vele Édesem. Akut nőhiány-szindrómában szenved. – szólt a párom, majd a pincérhez fordult. – Én kérnék egy kis osztrigát és egy rákos spagettit. Innivalónak pedig almalevet.
- Nocsak, nem bírod már a tempót, úgy mint régen? – igen. Megint a lengyel szólt be. Elengedtem a fülem mellett.
- Én egy kis trópusi csirkemellet kérnék mandulás rizzsel és egy pohár édes pezsgőt. Köszönöm. – adtam le én is a rendelést, majd a pincér távozott. Robhoz fordultam. – Mondd csak Robert, miért vagy ilyen kötözködős hangulatban?
- Nála ez az alap tulajdonságok közé tartozik. – kotyogott közbe Fisi. Csúnyán néztem rá.
- Nos? – fordultam újra lengyel barátunkhoz.
- Ne haragudjatok. – temette a kezébe az arcát. – Nem akartam rajtatok levezetni a feszültségem.
- Mi történt? – kérdezte most már Nando is komolyan.
- Meghalt a nagymamám. – felelte könnyes szemmel Kubika.
|