45. fejezet
2011.01.08. 19:21
Erre nem igazn tudtunk mit mondani, n csak egyet tehettem: fellltam s tleltem a lengyelt. a vllamra hajtotta a fejt s egy ott prblt megnyugodni. Fernando s Fisico pedig a htt veregettk, de nem szltunk semmit. Azt hiszem ez volt a legjobb, amit tehettnk.
- Ksznm srcok. – szlt pr perc mlva Robert. – A legjobb az lesz, ha most megyek s lefekszem. Sziasztok.
- Szia Robert. – kszntem el tle, majd kiss nyomott hangulatban folytattuk a vacsort.
- Menjnk mi is.- szlt csendesen az tkezs vgeztvel Fernando, majd mentnk mi is, elksznve Fisicotl.
Nem igazn gy rt vget ez az este, mint ahogy gondoltuk volna mg a liftben. Robert mamjnak a halla rnyomta a blyegt a kedvnkre. Csendesen pancsiztunk egyet, majd lefekdtnk aludni.
Nekem ez viszonylag hamar sikerlt, de Nando rengeteget forgoldott, amire n is felbredtem.
- Ferni, mi a baj? – krdeztem tle halkan. – Nem tudsz aludni?
- Nem, nem igazn. – vlaszolta suttogva. – Bocsi, hogy felbresztettelek. – mondta, mikzben odahzott maghoz, s elkezdte simogatni a karomat, htamat.
- Mi a baj? – rdekldtem tle.
- Tudod, nekem a nagymamm a mindenem, s az, hogy Rob nagyija meghalt, elgg felkavart. – shajtott. – Szeretnm, ha sokig velnk marad. Szeretnlek bemutatni neki tged, j lenne, ha ltn, hogy vilgbajnok leszek, s ha ksbb esetleg a gyerekeinket is ltn felnni, tkletesen boldog lennk. – hallgatott el flve, a gondolataiba merlve. Majd folytatta. – Fltem t, az korban egy betegsg, pedig vgzetes lehet.
- Nyugodj meg Kicsim. – bjtam oda hozz szorosan. – Egyenlre nincsen semmi betegsge a nagyidnak, ugye? – blintott egyet. – Nos, akkor, hogy ez gy is maradjon, ha legkzelebb tallkozol vele, prbld meg ezt neki is elmondani. Nem ismerem a szoksait, de vedd r egy kicsit egszsgesebb letmdra, az soha nem rthat meg.
- A verseny utn eljssz majd velem hozz? – krdezte meg immr mosolyogva.
- Ha nem zavarok, akkor persze.
- Lkttkm! – nevetett fel. – Ha zavarnl, nem krdeztem volna meg.
- Akkor ebben az esetben rmmel veled tartok. Csak arra krlek, hogy pr napra majd egy kicsit haza is menjnk. Mrmint Magyarorszgra, mr hinyzik a legjobb bartnm. – beleegyezen adtam egy rpke cskot neki, utna pedig visszafszkeldtem a mellkasra.
- Tudod, min gondolkodtam? – krdezte meg kb. 10 perc mlva.
- Nem vagyok gondolatolvas. – kuncogtam.
- Te azrt mr elg sok mindent tudsz a csaldomrl, meg is ismerkedtl velk, legalbbis a szleimmel. n viszont mg semmit nem tudok a te csaldodrl. Meslsz rluk? – krdezte flnken mosolyogva. Ezzel viszont letrlte a mosolyt az arcomrl. Fj pontra tapintott.
|