Azt hiszem, �rezte, ahogy megfesz�l�k mellette - rajta, kinek, hogy tetszik – mert fel�lt �s felkapcsolta a kis asztali l�mp�t.

-          Valami rosszat k�rdeztem? – �rdekl�d�tt az arcomat f�rk�szve.

-          Neeem… vagyis, v�g�lis igen. – zavarodtam �ssze egy kicsit. De nem csak �n, Nando is.

-          Ezt most magyar�zd meg k�rlek, mert nem �rtem.

-          Ok�. – feleltem halkan. – De akkor kapcsold le a villanyt. – miut�n megtette, odam�sztam mell�, mert � m�r az �gy t�ml�j�nak d�lve �lt �s hozz� b�jtam. Majd belekezdtem a mes�be. – Az�rt nem besz�ltem m�g a csal�domr�l, mert olyanom nekem nincsen. Egy �rvah�zban n�ttem fel, mert anyuk�m r�kban meghalt 1 �ves koromban, ap�m meg nem v�llalt engem. �gy lemondott r�lam �s elt�vol�tott a k�zel�b�l. Sz�val, lelenc gyerek vagyok. – mosolyogtam keser�en.

-          Ne mondd ezt! – szor�totta meg a v�llamat Fer. – A sz�rmaz�sa miatt senkit sem szabad el�t�lni! Nem azt kell n�zni, hogy honnan j�tt, hanem, hogy milyen ember!

-          Ezt mondhatn�d azoknak is, akik emiatt pokoll� tett�k az �letemet. – mondtam ki hangosan a k�v�ns�gom. – 18 �vesen hagytam el az �rvah�zat, de mintha pofon v�gtak volna. Amint kider�lt az egyetemen a „sz�rmaz�som”, ki lettem k�z�s�tve, len�ztek, vagy leveg�nek n�ztek. Nem sz�ltam vissza semmit, csak leszegett fejjel t�rtem �s sz�vtam magamba a tud�st, de n�ha az�rt j�l esett volna egy anyai �lel�s, vagy hat�rozott, biztons�got sug�rz� apa. Egy csal�d.

-          Nem is volt melletted senki? – k�rdezte Nando.

-          De igen. V�g�lis, ha jobban belegondolok van csal�dom. M�gpedig a legjobb bar�tn�m, Dia. Vele egy�tt n�tt�nk fel, kitartottunk egym�s mellett, j�ban-rosszban. Egy�tt is lakunk Pesten, olyan mintha a testv�rem lenne. – mosolyodtam el egy kicsit.

-          �s most m�r itt vagyok neked �n is… - �lelt �t a karjaival Fernando.

-          Igen. – simogattam meg. – De te m�g nem vagy a csal�dom. – suttogtam. – F�lre ne �rtsd, szeretlek. Szerelmes vagyok bel�d, de m�g nem vagyunk egy�tt annyi ideje, hogy…

-          A csal�dod r�sze legyek. – fejezte be helyettem a mondatot. – M�g nem b�zol bennem ennyire. – lehajtottam a buksim, � pedig felkelt az �gyr�l �s kiment valahova.

Teljesen magamba roskadtam, hogy ezzel a vallom�ssal elvesz�tettem �t. De hazudni nem fogok neki, m�g nem a csal�dom r�sze. Igaza van, mert m�g t�nyleg nem b�zom benne el�gg�.

M�r �ppen s�rni kezdtem, amikor visszaj�tt.

-          Han, ne s�rj! – �lelt �t egyb�l, ahogy megl�tta a k�nnyeimet.

-          Mi�rt ne? Ha hazudn�k �s kider�lne, az lenne a baj, most, hogy �szinte voltam, az a baj!

-          M�r mi�rt lenne baj? – k�rdezte l�gyan, de �n m�g mindig nem n�ztem r�.

-          Mert ezzel most elvesz�telek. Csup�ncsak ez�rt.

-          Kis butus. – nevetett gyeng�den. – Nem szabadulsz meg t�lem ilyen k�nnyen! Csak egy forr� kaka�t csin�ltam neked, �gy ahogy szereted. – f�l�nken pillogtam fel az arc�ra.

-          Tejsz�nhabbal �s fah�jjal? – k�rdeztem.

-          Igen. Azzal. Ahogy szereted. – mosolygott r�m, majd �nnep�lyes keretek k�z�tt �tadta az italt. Kicsit elf�szkel�dt�nk, hogy mind a ketten k�nyelmesen elhelyezkedj�nk, majd kortyolgatni kezdtem a kaka�t.

-          Nagyon fincsi! K�sz�n�m. – adtam egy tejsz�nhabos puszit az arc�ra.

-          Sz�vesen. Azt hiszem r�d f�rt. – �lelt �t m�g szorosabban. – Egy�bk�nt ne hidd azt, hogy nem �rtelek meg, azzal kapcsolatban, amit r�lam mondt�l. – v�ltott komolyabb hangnemre. – Abszol�t meg�rtelek, de …

-          Rosszul esik.

-          Igen. De magamnak k�sz�nhetem. – s�hajtott egy hatalmasat. – Viszont mindent megteszek az�rt, hogy miel�bb a csal�dotok r�sze lehessek. – mondta �s egy apr� puszit lehelt a fejem b�bj�ra.

-          Ez tetszik. – m�l�ztam el hangosan. – M�rmint, hogy azt mondtad, a csal�dunk r�sze szeretn�l lenni. – pirultam el.

-          Szeretlek. – felelte egyszer�en, majd folytatta. – De az�rt majd �gyk�d�nk egy m�sik csal�don is? – k�rdezte vigyorogva.

-          M�sik csal�don? – �rtetlenkedtem egy sort, b�r a kaj�n mosoly�b�l sejthettem volna, hogy mir�l van sz�. – Mire c�lzol?

-          H�t gyerekekre. – teljesen led�bbentem.

-          Te m�r most gyereket szeretn�l? – k�rdeztem r�m�lten.

-          Jajj, nem, dehogy! – nyugtatott meg. – K�s�bb. Veled tudom elk�pzelni a csal�dalap�t�st �s az eg�sz �letemet. Vagy te nem szeretn�l gyereket? Vagy engem �leted v�g�ig elviselni? – mosolygott f�l�nken r�m.

-          Mindkett�re igen a v�lasz. Csak iszony�an f�lek att�l, hogy milyen anya lenn�k. Nem volt el�ttem p�lda, �s ha valamit elsz�rok? – kezdtem el �jra p�nikolni. – Meg, �n megfogadtam, hogy am�g nincs olyan anyagi h�tterem, hogy egyed�l is fel tudjak nevelni egy bab�t – minden eshet�s�gre felk�sz�lve – addig nem sz�l�k.

-          De ezen most m�r nem kell agg�dnod. – mosolygott r�m m�g mindig. – Az anyagiak nem sz�m�tanak. Ami az eny�m, az a ti�d is.

-          Ett�l viszont lelkiismeret-furdal�som lesz. – fintorogtam.

-          ���, ne hisztizz mindenen! – fakadt ki nevetve a k�v�ns�g Nandob�l. – Mi kell m�g? Szeretj�k egym�st �s van egy olyan sejt�sem, hogy ez a hal�lunkig fog tartani. �s szerintem remek anya leszel. �n pedig a legjobb apa! – r�h�gte el a v�g�t.

-          Na ja. Hiszem, ha l�tom. – vigyorogtam r� �n is, majd megcs�koltam. Nem tehetek r�la, im�dom �t.