Mindenesetre k�v�ncsian v�rtam a v�lasz�t, de tartottam is t�le. Ha most el�rulja, hogy egy p�rt alkotunk, a sajt� teljesen r�nk fog sz�llni. Viszont egyszer �gy is, �gy is kider�l.

-          Ha �szinte akarok lenni, akkor igen, foglalt a sz�vem. – adta a nagyk�z�ns�g tudt�ra Fer teljesen nyugodtan.

-          Nah�t! Micsoda fejlem�ny! – kapott a sz�n Antonio. – Ki lenne a szerencs�s h�lgy?

-          Itt �ll mellettem.  – fordult fel�m, majd �tkarolt. – Hanna h�d�tott meg.

-          Vagy ink�bb ford�tva. – d�rm�gtem f�lig hangosan, mire a kameramannt�l kezdve Lobatoig mindenki nevetett.

-          Ezt el tudjuk k�pzelni. A mi Fernandonk v�rm�rs�klet�t ismerve, nem lehetett egyszer� az udvarl�s.

-          H�t nem igaz�n. – mosolyogtam �n is, de b�vebb felvil�gos�t�ssal nem szolg�ltam.

-          Na igen, sok mindent be kellett vetnem, hogy levegyem Hant a l�b�r�l. Nem indult z�kken�mentesen a kapcsolatunk…

-          Jaja, kicsit t�ls�gosan macho volt�l.

-          H�t az baj? – k�rdezte Antonio.

-          Van, amikor igen. – mosolyogtam r�.

-          Nah�t! Erre majd m�g visszat�r�nk! – vigyorgott � is. – Most egyenl�re k�sz�nj�k az interj�t. Sok sikert a h�tv�g�re Ferni.

-          K�sz�n�m. Sziasztok! – fejezte be ezekkel a szavakkal Nando az interj�t, majd elment �t�lt�zni, �n pedig a b�f� fel� vettem az ir�nyt

Legnagyobb meglepet�semre, ott Nico Rosberget tal�ltam. Ahogy �n kisz�rtam �t, � is engem. A sunyi mosoly�b�l m�r r�gt�n gondoltam, hogy baj lesz m�g itt. �s hogy egy szelet csokit nem ehetek meg nyugodtan.

-          Sue… Tudn�l adni egy epres Milk�t? – n�ztem r� boci szemekkel.

-          Neked, mindig. – nevetett r�m, majd �tadott egy hatalmas t�bla csokit. A kedvencemet… - Ahogy r�n�zel erre az epres csokira, szinte felcsillan a szemed! – nevetett ki a volt f�n�k�m.

-          Tudom… Nem vagyok egy irigy t�pus, de ha �dess�gr�l, azon bel�l is a kedvenc csokimr�l van sz�, nem ismerek irgalmat. – nevettem vele. Ebben a pillanatban l�pegetett oda hozz�nk Nico. �s megfogta a fenekemet.

-          Mi lenne, ha elengedn�d a h�ts�mat? – fordultam volna meg d�h�sen, de a test�vel a pulthoz szor�tott.

-          �sszed�lne a vil�g. Nagyon form�s, pont beleillik a kezembe. – szemtelenkedett tov�bb.

-          Milyen egy barom vagy! – ki�ltottam fel. – Ha nem engedsz el, esk�sz�m, hogy t�k�n r�glak!

-          Ugyan m�r… - hajolt eg�szen k�zel a f�lemhez. – Ezt �gysem mern�d megtenni.

-          Szeretn�d kipr�b�lni? – erre csak legyintett. �gy fogtam a bal l�bamat, j�l meglend�tettem �s h�trar�gtam vele, rem�lve, hogy eltal�lom a „nemesebb” r�sz�t. A hangokb�l �t�lve siker�lt. Ekkor robogott be a k�pbe a l�nyok �ltal riasztott Fernando. Roppant d�h�snek t�nt.