-          Nocsak-nocsak. Itt a kis hősszerelmes! – gúnyolódott Nico a tökeit markolászva.

-          Nico. Most azonnal hagyd el a boxunkat! – utasította a megjelenő Flavio a finn-német keveréket, miközben Fernandot Robert és Giancarlo fogta le. Ez nem tetszett a spanyolnak, hangot is adott neki.

-          Engedjetek el! Szét akarom verni a képét! – kiabált velük, míg Nico még mindig rajta röhögött. – Ne röhögj Rosberg! Ha nem fognának le, te már nem élnél!

-          Na perszeee.. – gúnyolódott még mindig. Ebben a pillanatban sikerült Fernek elszabadulnia.

Azonnal odarohant Rosberghez és bemosott neki egy hatalmasat, majd ő is tökön rúgta és a hasába is belevágott egy nagyot. ’Szegénykének’ nem lesz valami kellemes estéje, az biztos.

-          Ha még egyszer meglátlak Hanna közelében, esküszöm, hogy kicsinállak! – fogta meg a nyakánál fogva - Értve vagyok? – rángatta meg.

-          Igen! – felelte dühösen, vérző szájjal Nico, majd a Renault biztonsági emberei kitessékelték őt tőlünk. De úgy, hogy kint a betonra nyomott egy seggest. Ekkor Fer hozzám fordult.

-          Jól vagy? – kérdezte harsányan. Bólintottam egyet.

-          Gyere, menjünk vissza a hotelbe. – fogtam meg a kezét és elkezdtem a kocsi felé húzni, közben pá-t intettünk a többieknek. Flavio beleegyezően bólintott, így lelkiismeret-furdalás nélkül léptünk le. Amint beültünk a kocsiba, Fernandon felejtettem a tekintetemet. A gondolataimba mélyedve néztem őt. Eddig még csak Dia állt így ki értem.

-          Mi az? – kérdezte még mindig nyugtalanul Nando. – Mit nézel?

-          Szamarat. – nyújtottam rá a nyelvem mosolyogva.

-          Oké, bocsi! – fújt egy nagyot. Próbált lenyugodni, de még eléggé mérgesnek tűnt. – Szóval, miért néztél olyan furin? – mosolygott egy aprót.

-          Mert Dián kívül te voltál az egyetlen, aki így kiállt értem. Kicsit elgondolkodtatott. – mosolyogtam rá.

-          És mire jutottál? – érdeklődött.

-          Azt még nem tudom. – erre a szemeit forgatta. – De mindenképpen pozitív a megítélésed.

-          Nyah. Legalább ezt elértem. – nevetett egy aprót. – De ha még egyszer kikezd veled ez a tapló, én még jobban elintézem.

-          Szerintem Nelsinek is lesz hozzá 1-2 szava. – jegyeztem meg.

-          Ezt hogy érted? – nézett rám kérdőn.

-          Nem ez volt az első eset, hogy kikezdett velem. Illetve velünk. – ezen felhördült és az út szélére kormányozta a kocsit.

-          Mi a fene történt? És mikor? – ment át újra kiabálósba.

-          Alessandrának és nekem is tette a szépet valamelyik nap. Nem túl kíméletesen. Ennyi. – sűrítettem bele pár mondatba a dolgot. – De leszereltük.

-          Jah, azt látom! – veszekedett Fer, majd körbenézett, hogy hol tudna megfordulni.

-          Mit akarsz csinálni?

-          Visszamegyek és széttépem azt az állatot! – csapott a kormányra keményen. Kissé megijedtem az őrjöngésétől.

-          Fer! – kiáltottam rá én is. Megfogtam a kezét, ekkor tudatosult benne, hogy mennyire megijesztett. Kicsit rémülten nézett rám.

-          Ne haragudj. – fújta ki a levegőt.

-          Semmi baj. – néztem a padlót. A kezeivel gyengéden felemelte a buksimat és a szemembe nézett. Óvatosan lopni kezdte a távolságot, majd gyengéden megcsókolt. Újra a helyére került minden.