51. fejezet
2011.01.08. 19:24
Szerencsére további közjáték nem zajlott le az úton, így pár perc múlva már a hotel halljában voltunk. Fernando felment átöltözni a szobánkba, mert a ruhája kicsit véres lett a verekedésben, én pedig nagyon éhes lévén a szálloda étterme felé vettem az irányt.
- Leülhetek? – kocogtatta meg valaki a vállamat. Hátrapillantottam és a Szőke herceg tornyosult fölöttem.
- Persze. – mosolyogtam rá, miközben hellyel kínáltam. – Hogy vagy?
- Köszi, jól. Mondhatni csodásan. – vágott le egy fanyar vigyort. – De most én jövök! Mi volt az a balhé a Renault-nál?
- Jah. – itt azt hiszem vágtam egy fintort. – Csak Rosberg próbálkozott be kissé durván. És nem is először. Nandonál pedig elszakadt a cérna.
- Megverjem?! – kiáltott fel a finn szőkeség.
- Nandot? – játszottam meg a hülye szőke libát.
- Dehogy! – legyintett egyet, majd amikor meglátta a vigyoromat, ő is nevetett. – Rosberget! Úgy útálom azt a kölyköt! Jövőre apuci benyomja a Williamshez, aztán megmutathatja, hogy mit tud! De azzal nem nagyon fog villogni!
- Nahát! Neked érzelmeid is vannak! – „lepődtem” meg. Elröhögtük magunkat.
- Sok mindent nem tudsz te még rólam….
- Lehet addig jobb is nekem. – vigyorogtam ezerrel. Nando ekkor lépett oda hozzánk. Elég érdekes volt az arca.
- Sziasztok! – szólott a spanyol. – Nem zavarok?
- Azt csak te tudhatod! – húzta az agyát Kimit. Csúnyán néztem rá.
- Ülj le mellém! – fogtam meg a kezét, és lehúztam a mellettem lévő székbe. És már nem is engedtem el. Ez a gesztus láthatólag megnyugtatta.
- És, mi a téma? – érdeklődött az újonnan érkezett.
- Nico.
- Jah. – összeszorította az állkapcsát.
- Remélem, azért adtál neki egy-két pofont! Nem viselkedhet így Hannával! – vonta kérdőre Kimi Fert.
- Azt hiszed, hogy hagynám ezt? Mondhatni, hogy a sz.rt is kivertem belőle! – vágott vissza a spanyol.
- És én is tökön rúgtam előtte! – jelentettem ki büszkén. Erre a két srác elröhögte magát.
- Hát ezt megnéztem volna! – Kiminek már folytak a könnyei a nevetéstől, de Nano is hasonló cipőben járt.
- Szép mozdulatsor volt! – húzta ki magát büszkén Fer. – Ha láttad volna azt a művészi láblendítést… És a találatot… Áhh… Szavakkal nem lehet leírni. – áradozott tovább.
- Na jól van, azért nem kell túllihegni a dolgot. – adtam a tudtukra a véleményem. Majd tréfásan megfenyegettem Fernandot. – És csak, hogy tudd! Ez a sors vár azokra, akik félrelépnek!
- Hát haver, nem irigyellek! – röhögött Fert hátbavágva Kimster. Nandonak is potyogtak már a könnyei.
- Tudom. Most én is nagyon megijedtem! – vigyorgott. Én már nem bírtam ezt a két óvodást, úgyhogy felálltam és otthagytam őket.
|