�tmentem az �tterem egy m�sik term�be, m�g mindig d�lva-f�lva kicsit. Nem igaz�n �rtettem, hogy mi a bajom, mert a sr�cok v�g�l is semmivel nem b�ntottak meg. �gy l�tszik, kezdek szesz�lyes lenni. Erre a gondolatra elfintorodtam.

-          Kisl�ny, te mi�rt fintorogsz? – vigyorgott r�m az egyik asztal mell�l Giancarlo �s Robert.

-          �hh, csak azt �llap�tottam meg magamban, hogy kezdek olyan lenni mint a t�bbi nem-t�rsam.

-          Nem-t�rsam? – r�ncolta �ssze a homlok�t Robert.

-          Az meg mi f�n terem? – �rtetlenkedett Fisi is.

-          H�t a t�bbi n�. – magyar�ztam meg t�relmesen. Esk�sz�m, mint egy �v� n�ni az oviban.

-          �s miben kezdesz olyan lenni, mint a nagy t�bbs�g? – vigyorgott �jra Rob.

-          �n is egyre szesz�lyesebb vagyok. – k�rd�n n�ztek r�m, �gy elmes�ltem nekik a t�rt�nteket. – Na, sz�p kis n�gyes vagytok. – mosolyogtam r�juk.

-          Tudjuk. – v�laszolt�k k�nonban.

-          Han, nem �lsz le mell�nk? – k�rdezte meg Rob. – �ppen k�rty�zni k�sz�lt�nk, te is besz�llhatsz.

-          P�ker? – k�rdeztem meg felcsillan� szemmel, lelkesen.

-          Az. – v�laszolt�k vigyorogva.

-          Akkor �r�mmel besz�llok. – ezzel egy kir�lyn�t is meghazudtol� m�lt�s�ggal helyet foglaltam mellett�k. – De el�re figyelmeztetlek titeket! Ha �n nyerek, az �sszes futamh�tv�g�n k�teless�getek a csoki- �s �dess�g-ut�np�tl�somr�l gondoskodni!

-          Milyen elbizakodott valaki! – n�zett r�m felm�rve a terepet Rob. – De rendben, legyen! R�szemr�l v�llalom!

-          �n is! – r�h�g�tt Fisico. – B�r ezzel most kb. azt a szintet �t�d meg, mint a gyerekeim!

-          �, Fisi… Ha t�ged m�r a gyerekeid is legy�znek p�kerben, nem lehetsz nagy kih�v�s! – adtam vissza a szurka-piszk�t, majd a sz�jkarate v�gezt�vel nekil�ttunk a partinak.

A k�t s�keb�k�val annyira belemer�lt�nk a j�t�kba, hogy nem is vett�k �szre se az id� m�l�s�t, se a k�r�l�tt�nk gy�l� t�meget. Mintha hermetikusan el lett�nk volna z�rva a k�lvil�gt�l, annyira belemer�lt�nk a j�t�kba. Semmi sem tudta elterelni r�la a figyelm�nket, minden m�s megsz�nt l�tezni a sz�munkra.

A k�t h�mnem� egyed meglepet�s�re, eg�szen j�l helyt�lltam �s nem estem ki kb. 3-4 k�r ut�n, ahogy azt �k felt�telezt�k �s �lcel�dtek vele. M�r vagy a 32. partit ny�st�lt�k, �s �n egyre jobban kezdtem belej�nni a j�t�kba, m�g Fisi ezt nem mondhatta el mag�r�l.

Azt m�r a kis j�tszm�nk elej�n meg�llap�tottam, hogy itt az igaz�n komoly ellenf�l Kubika, nem pedig az olasz, s a sejt�sem be is v�lt. �jabb 2 k�r ut�n Fisi b�cs�zott is a j�t�kt�l, de persze nem ment � sehova: ott maradt az asztaln�l �s figyelte a „d�nt�be jutott” 2 j�t�kos k�zdelm�t.

Er�sen koncentr�ltam mind a lapjaimra, mind Kubika arc�ra, tal�n ennek volt k�sz�nhet�, hogy megl�ttam rajta: bl�ff�lni k�sz�l. Gyorsan felm�rtem a lapjaimat. Sz�nsorom volt.

-          All in! – tolta be az �sszes zsetonj�t Rob az asztal k�zep�re. Nyilv�n azt hitte, hogy ett�l f�l�s kisl�ny m�dj�ra h�tfr�szt kapok �s sik�tva menek�lni fogok, de legnagyobb megd�bben�s�re, tartottam a t�tet.

-          Tartom. – feleltem mosolyogva, majd �n is betoltam a zsetonjaimat az �v�ihez. Felfedt�k a lapjainkat. �s…. Igazam volt! Nem volt semmi a kez�ben!

-          Bassza meg! – toppantott egyet a l�b�val, majd elr�h�gte mag�t. – Te nyert�l, Kisl�ny!

-          Tudom! – vigyorogtam r�. – Csakhogy tudj�tok, a kedvencem az epres milka, de a mogyor�s csokik �s s�tik kiv�tel�vel mindenf�le-fajta �dess�get, im�dok!

-          �rtett�k, asszonyom! – szalut�ltak viccesen, majd elr�h�gt�k mind a h�rman magunkat. Ami �rdekes volt, hogy t�bb helyr�l is kuncog�st hallottunk.