Mivel a jókedv eme kifejeződése egyre hangosabb és gyakoribb lett, mintha egy álomból ébredvén, néztünk körbe. Ott volt körülöttünk a másik két óvodás, Flavio, Ecclestone, Schumacher, Todt, Barrichello, Montoya és még Mosley is.

-          Öhm… Szép Jó Estét! – köszöntem körbe félénken mosolyogva, majd mindenki visszaintett vagy biccentett.

-          Drágám, azt hiszem eddig jól titkoltad, hogy tudsz pókerezni. És nem is akárhogy! – jött oda megölelni Fer.

-          Eddig nem is kérdezted. – mondtam neki. – Mással voltál elfoglalva. – vigyorogtam rá, amivel újabb kuncogás rohamot indítottam útjára.

-          Ez igaz. – nevetett fel halkan, majd így szólott. – Mi lenne, ha mi most mennénk? Holnap időmérő…

-          Rendben. Menjünk. – adtam meg magam. – Viszlát és Jó Éjt! – köszöntem el a többiektől.

Alig csuktuk be magunk mögött az ajtót, egyből a fürdő felé vettem az irányt. Szép sorban ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá. Épp a forró vizet folyattam magamra, amikor éreztem, hogy valaki csatlakozik hozzám.

-          Miért léptél le tőlünk olyan hirtelen? – kérdezte Nando halkan, hátulról hozzám bújva. A mellkasára döntöttem a fejemet és neki támaszkodtam, hagyva, hogy ő fejezze be a szappanozásom.

-          Nem tudom. Női szeszély. – sóhajtottam. – Akkor és ott elegem lett belőletek.

-          Megharagudtál?

-          Nem volt az harag… Inkább csak felhúztam magam, de hogy min, azt ne kérdezd, mert mint mondtam, nem tudom.

-          Nem akartalak megbántani! – tisztázta rögtön a dolgot. – És szerintem a Szőke Herceged sem!

-          Tudom! – fordultam felé és megcsókoltam. Majd, hogy nehogy már túl jól érezzem magam, elájultam.

Az ágyunkon tértem magamhoz. Fer aggódva pislogott rám, egy legyező szerű dologgal fújkálta rám a levegőt és a kezem ügyébe volt készítve egy pohár víz.

Egyből elkortyolgattam.

-          Kicsim! Egészen elsápadtál! Mi volt ez? – kérdezte meg.

-          Fogalmam se nincsen! – válaszoltam neki halkan, majd belegondoltam a dologba. – Szerintem túl sokat voltam a meleg víz alatt. Nem bírom a meleget.

-          Lököttkém! – jajdult fel játékosan. – A szívbajt hoztad rám!

-          Bocsi. – néztem rá boci szemekkel.

-          Jobban vagy kicsit?

-          Igen. De attól lennék a legjobban, ha végre bebújnál mellém és átölelnél. Így szeretnék elaludni. – mosolyogtam rá gyengéden, miközben megsimogattam az arcát.

-          Hát lehet neked ellenállni? – vigyorgott rám Fer, majd teljesítette a kérésemet. – Aludj jól drága, majd én vigyázok rád. – puszilta meg a buksimat, majd elkezdett simogatni. Ilyképpen megnyugtatva és megnyugodva aludtunk el mind a ketten, egymás karjaiban.