55. fejezet
2011.01.08. 19:27
Amikor Fernando meglátta, hogy mire készülök és akarom őt is belerángatni, egyből elködösült a tekintete. A nadrágját kigombolva kezdett elindulni felém, és amikor odaért hozzám, szorosan magához húzott. Megcsókolt, majd szerepet cseréltünk.
Én az ő nadrágjával kezdtem el foglalatoskodni, míg Fer rólam próbálta leimádkozni a ruhámat. Ami kissé nehezen ment neki, így türelmetlenül hördült egyet.
- Ezeket a kacifántos ruhadarabokat, direkt ezért találták ki! Hogy felhúzzák a férfinépet! – morgott, majd határozott mozdulattal megszabadított a feleslegessé vált textiltől.
- Így kell ezt csinálni! –suttogtam a fülébe, majd beleharaptam a fülcimpájába.
Erre kéjesen megrázkódott, kibújt a boxeréből, majd felemelt, rácsúsztatott a merevedő férfiasságára. Lábaimmal átöleltem a derekát, így még jobban magamba tudtam őt fogadni.
A szobája falához tántorgott velem, a hátamat nekitámasztotta, majd lassan elkezdett mozogni. Élveztem, ahogy egyre jobban birtokba veszi a testem, közben pedig még a melleimet is simogatja-csókolgatja.
Beletúrtam a hajába és simogatni kezdtem az érzékeny pontjain: a nyakszirtjénél, a hátánál – különös tekintettel a gerincvonalára – és az izmos kocka hasát sem tudtam kihagyni. Végül a fenekébe markoltam, nagyon tenyérbe való volt.
Erre felemelte a fejét és a szemembe nézett. Ugyanazt a vágyat láttam benne, ami engem is átjárt. Rekedten megkérdezte.
- Gyorsíthatok?
- Persze. – suttogtam felcsillanó szemmel, majd kajánul hozzátettem. – Hisz a sebesség a véredben van. – erre felhördült és eszeveszett tempót kezdett diktálni, közben csendesen a fülembe lihegett.
Egyszer csak már nem bírták tovább a lábai, felmondták a szolgálatot. A padlón kötöttünk ki. Kemény volt az is, de nem ütöttük meg magunkat annyira, hogy ne tudnánk folytatni…
Nando került alulra, így én kezdtem el rajta lovagolni. Váltogattam az iramot, amivel szintén az őrületbe kergettem: egyszer lassabban, máskor gyorsabban mozogtam.
Közben lehajoltam hozzá és a mellkasát halmoztam el csókokkal. Az egyik mellbimbóját jól meg is szívtam.
Ez volt az a pont, amikor mind a kettőnk gerince ívbe feszült és a két test teljesen eggyé vált: a kéj hullámain együtt jutottunk el a csúcsra és talán a kelleténél kicsit tovább maradtunk ott…..
Pár pillanat – talán perc – csendes pihegés után halk kopogást hallottunk az ajtón.
- Ki az? – szólt ki Fer.
- Sue vagyok. – mutatkozott be a csajszi. – Bocsi Fer, de nem láttad Hannát?
- De igen. Itt van bent. Alszik. – hazudott a kis alamuszi. Rávigyorogtam.
- Oh, értem. Megmondanád majd neki, hogy a szállodában majd keressen meg?
- Persze. – egyezett bele a spanyol roppant nagylelkűen.
- Köszi. Szia! – búcsúzott el a leányzó. Fernandoval gonoszan egymásra mosolyogtunk, majd egy újabb csókcsatába kezdtünk….
|